Az árulás ára
3 perc olvasás
A német Spiegel magazin arról ír, hogy az adótitkok elárulója Heinrich Kieber veszélyben érzi magát. Aki nem tudná, ez az ember volt az, aki a liechtensteini LGT bankból lopott számlaadatokat adott át a német szövetségi hírszerzésnek (BND).
A német Spiegel magazin arról ír, hogy az adótitkok elárulója Heinrich Kieber veszélyben érzi magát. Aki nem tudná, ez az ember volt az, aki a liechtensteini LGT bankból lopott számlaadatokat adott át a német szövetségi hírszerzésnek (BND).
Most az áruló siránkozik és fél. Jócskán is van félnivalója, hiszen a kilopott és eladott számlaadatokkal több európai és tengeren túli ország gyakorlatilag teljes elitjét juttatja az adóvadászok karmai közé. Heinrich Kieber szeretne egy új személyazonosságot és ezzel az új személyazonossággal szeretne új életet kezdeni Dél-Amerikában, ám ebben a német titkosszolgálat nem akar közreműködni. Legalábbis ezt irja a jólértesültségéről híres német Focus hetilap. Kieber (nomen est omen kieber-kiber-rendőr) azt sérelmezi, hogy személyét a titkosszolgálat nem tudta (akarta?) titokban tartani.
A félelem tárgyát a der Spiegel nevesiti is: a besúgó attól tart, hogy az az LGT bank befolyásos ügyfelei vele szemben kiegyenlítik a számlát, egy kiválóan fényezett pisztolygolyó fejbe történő kézbesítésével. Fél attól, hogy a legbefolyásosabb csaportok például a szaúdi királyi család vagy a januárban elhunyt Suharto indonéz exdiktátor családja már meg is rendelte a láb alóli eltételt.
Az úriember(?) ugy látszik nem ismeri a történelmet. A török annyi aranyat adott az árulónak, amennyi bőrébe – a lenyúzott bőrébe – belefér. Sőt a modern történelem is megmutatja, hogy az árulás nem kifizetődő dolog függetlenül attól, mi motiválja. Magyarországon a mai napig harcol néhány olyan hirszerző a rehabilitálásáért, akik az átkosban amerikai vagy más nyugati titkosszolgálatoknak szolgáltatták ki a Varsói Szerződés titkait.
Németországban egyre több olyan személy ellen folyik nyomozás, akit azzal gyanúsítanak, hogy Liechtensteinbe mentették át a vagyonukat a hazai adózás elkerülése érdekében. 134 német adócsaló már önként jelentkezett a hatóságoknál abban a reményben, hogy így majd enyhébb büntetést rónak ki rájuk. A skandináv országok, Magyarország, Szlovákia valamint USA szintén érdeklődik a német adóhatóságnál, hogy országaikban lévő vállalkozások érintettek e az ügyben. Ha magyar magánszemély érintett, mint az egyik APEH tisztviselő elszólta magát, akkor első körben teljes körű vagyonvizsgálat indul ellene, mert elvben adózott pénzből is kivihettek oda, ami pedig teljesen legalis és nem esik semmilyen kifogás alá.
A botrány nyilvánosságre kerülése óta Angela Merkel német kancellár folyamatosan nyomást gyakorol Liechtensteinre, hogy adja ki a német ügyfelek banki adatait, mint ahogy azt a nagyhercegség korábban az amerikai pénzügyi hatóság kérésére meg is tette az amerikai ügyfelek adataira. A Focus úgy tudja Alajos liechtensteini trónörökös kijelentette: Liechtenstein hajlandó megadóztatni az országban elhelyezett német jövedelmeket, és az ebből befolyt pénzt kész átutalni a német adóhatóságnak. A hercegség számításai szerint ez évente mintegy 800 millió és egymilliárd euró közötti összeget jelentene. Ez viszont Lichtenstein gazdasági végét jelentené.
