EU 

Nem javasolja a külföldiek termőföldvásárlását korlátozó átmeneti időszak lerövidítését vagy eltörlését Magyarországon és hat másik új tagállamban az a felülvizsgálati jelentés, amelyet az Európai Bizottság a közelmúltban küldött meg a Tanácsnak. Brüsszel ugyanakkor bizonyos lépéseket ajánl az EU új tagjainak a földvásárlás megkönnyítésére.

EU 

Nem javasolja a külföldiek termőföldvásárlását korlátozó átmeneti időszak lerövidítését vagy eltörlését Magyarországon és hat másik új tagállamban az a felülvizsgálati jelentés, amelyet az Európai Bizottság a közelmúltban küldött meg a Tanácsnak. Brüsszel ugyanakkor bizonyos lépéseket ajánl az EU új tagjainak a földvásárlás megkönnyítésére.

Az Európai Bizottság nem lát okot arra, hogy hét új tagállam által a külföldiek földvásárlására ideiglenesen bevezetett átmeneti időszak lerövidítését vagy megszüntetését javasolja a Tanácsnak. Ez a fő következtetése annak a felülvizsgálati jelentésnek, amit még augusztusban véglegesített és küldött el a Tanácsnak diszkréten a Bizottság. Brüsszelnek a csatlakozási szerződés értelmében a földvásárlási moratóriumra vonatkozó derogáció harmadik éve után kellett utánajárnia annak, hogy a változások fényében indokolt-e még a korlátozások fenntartása. Mint ismeretes, Lengyelország 12 éves, míg Magyarország, Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia és Szlovákia 7-7, súlyos piaci zavarok esetében további három évvel meghosszabbítható átmeneti időszakot harcolt ki a felvételi tárgyalásokon.

Így, ha csak az érintettek önszántukból nem változtatnak, marad az eredeti forgatókönyv, miután a Tanács kizárólag a Bizottság hivatalos javaslatára és egyhangú szavazással dönthetett volna a korlátozó intézkedések lerövidítéséről. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a BruxInfo kérdésére néhány hete már közölte, hogy szó sem lehet a külföldiekre vonatkozó földvásárlási stop idő előtti feloldásáról, miután olyan jelentős szakadék tátong a földárak között, hogy „nem érdek, hogy a nagy árkülönbségeket a külföldiek lefölözzék".

A viszonylag hosszú derogációk megadását annak idején a nyilvánvaló politikai okok mellett mindenekelőtt a szóban forgó új tagállamoknak az a félelme indokolta, hogy a tehetősebb külföldiek tömegesen megvásárolják majd polgáraik elől a termőföldeket, felnyomva az árakat. Ezért az árak kiegyenlítődéséig korlátozásokat tartottak indokoltnak a külföldiek földtulajdon-szerzésére, ami alól valamennyi érintett országban csak azok a külföldi állampolgárságú egyéni vállalkozók mentesültek, akik legalább három éve a szóban forgó országban laktak és hivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytattak. A legszigorúbb rezsimet éppen Magyarország vezette be, amely a hét állam közül egyedüliként külföldi és belföldi jogi személyek (cégek) számára egyaránt megtiltotta a földvásárlást, igaz azt nem, hogy bérleti jogot szerezzenek.

A Bizottság tanulmányából kiderül, hogy a csatlakozás óta csökkent az agrárjövedelmek és a termőföld árak közötti különbség a hét új tagállam és az EU15-ök között, de még hosszabb időt vesz igénybe az árkonvergencia. A jelentés szerint a vizsgált időszak, 2000 és 2006 között Csehország és Szlovákia kivételével valamennyi országban jelentős mértékben növekedtek a földárak, bár változó mértékben (Lengyelországban például 10%-kal, míg Lettországban 60%-kal). 2005-ben és 2006-ban Észtországban és Litvániában volt a legolcsóbb a termőföld hektárja (hektáronként 800 euró alatt), miközben Lengyelországban 1927 eurót, Csehországban 1625 eurót, Szlovákiában 1017 eurót, Lettországban 3591 eurót, Magyarországon 1550 eurót kértek egy hektár termőföldért átlagban.

A mai Kelet-Németországhoz viszonyítva a lengyel földárak körülbelül fele akkorák, a magyar, a szlovák és a cseh árak ennél is alacsonyabbak – húzza alá a jelentés. A Bizottság is elismeri ugyanakkor azt, hogy a statisztikák torzíthatnak, miután az egyes országok nem feltétlenül azonos paraméterek alapján számolták ki az árakat.

A bérleti díjak annak ellenére sem nőttek nagyobb mértékben a földáraknál, hogy a külföldiek földbérlését egyik országban sem korlátozták. „Meglepő, hogy a konvergencia a bérleti díjak terén általánosságban véve nem markánsabb, mint a termőföld árak esetében" – állapítják meg a jelentés szerzői. A legmagasabb bérleti díjakkal 2006-ban egyébként Magyarország rendelkezett (hektáronként 67 eurós átlaggal), míg a szomszédos Szlovákiában volt a legolcsóbb a földbérlés (18 euró/hektár).

A Bizottság a földárak alakulásából és az árszintekből arra a következtetésre jutott, hogy a külföldiekkel szembeni nyitottságon túlmutató intézményi tényezők még mindig nagy hatást gyakorolnak az agrárpiacok fejlődésére a hét országban. Ezek közé tartozik a tőkepiacra jellemző korlátok és tökéletlenségek, a tranzakciós költségek a földpiacon, a bizonytalan tulajdonjogi viszonyok és a befejezetlen privatizáció is. Ezek a tényezők Brüsszel megítélése szerint mind akadályozzák a földárak és a bérleti díjak felzárkózását. A tanulmány szerint a bérleti díjak viszonylag mérsékelt növekedése arra enged következtetni, hogy a külföldi jelenlétre visszavezethető áremelkedési kockázatok kezelhetők.

A hivatalos statisztikák azt mutatják, hogy meglehetősen alacsony a külföldi kézben lévő termőföldek száma és aránya a hét országban. Magyarországon például 2005-ben és 2006-ban a külföldiek által lebonyolított földvásárlási ügyletek a teljes forgalom kevesebb, mint 0,2 százalékát tették ki, de a legnagyobb százalékaránnyal rendelkező Lettországban is mindössze 2 százalékát. A felmérés elkészítésében résztvevő nemzeti szakértők ugyanakkor felhívták a Bizottság figyelmét arra, hogy a hivatalos statisztikáknál vélhetően magasabb a külföldi kézben lévő földek aránya, ami annak tudható be, hogy más országok állampolgárai gyakran helyi közvetítőkön, strómanokon keresztül tesznek szert földtulajdonra. A jelentés arra is kitér, hogy a mezőgazdaságba irányuló külföldi befektetések hosszú távra szóló hatást fejtenének ki a szükséges tőke és know-how biztosítására, a mezőgazdasági piacok működésére és az agrárium termelékenységére. Ahhoz képest, hogy 170 milliárd euró közvetlen külföldi tőkebefektetés érkezett a hét országba (2004-es adat), kevesebb, mint egymilliárd áramlott a mezőgazdasági ágazatba. A teljes képhez még hozzátartozik, hogy az élelmiszer- és feldolgozóiparba irányuló nyugati befektetések nagysága elérte a 9 milliárd eurót.

A bizottsági jelentés összességében „fontosnak" nevezi a hét új tagállam által a csatlakozási tárgyalásokon felvetett aggodalmakat, de ez szerinte nem takarhatja el azokat az alapvető dolgokat, amelyek bizonyos mértékig még mindig visszafogják a termelékenység és a jövedelem növeléséhez szükséges szerkezeti reformokat ezekben az országokban. „A termőföldpiacok a hét országban olyan intézményi tényezőktől függenek, mint a befejezetlen privatizáció, a bizonytalan tulajdonjogi és társtulajdonosi kondíciók, vagy a körülményes és költséges földvásárlási rutin". A dokumentum azt is aláhúzza, hogy a földbérlés formáját öltő jelentős külföldi jelenlétet látható sokk nélkül megúszta a hét ország és ez még hozzá is járult a fentebb jelzett intézményi problémák megoldásához. A Bizottság azt is megállapítja, hogy a mezőgazdasági termelés társadalmi-gazdasági feltételei javultak a hét országban és ez a pozitív trend várhatóan folytatódni fog. Ezzel együtt továbbra is széles szakadék tátong termelékenység tekintetében a hetek és az EU15-ök között. Ez Brüsszel szerint rámutat annak fontosságára, hogy a hatóságok ezekben az országokban kézbe vegyék a földhasználat és a mezőgazdasági termelés ésszerűsítésének folyamatát késleltető intézményi tényezőket. „A külföldi jelenlét az agráriumban a jelenben a földbérlés, de tulajdonképpen a földtulajdonlás révén elősegíti ezt a folyamatot" – húzza alá a jelentés.

Az Európai Bizottság azt tanácsolja a szóban forgó új tagállamoknak, hogy jól használják ki a derogációból hátralevő időt a mezőgazdasági ágazat fejlődésének előmozdítására, felkészülve ezzel az átmeneti időszak elkerülhetetlen végére. Brüsszel azt ajánlja a hét országnak, hogy addig is fokozatosan könnyítsenek a külföldiek földvásárlását érintő korlátozásokon. Ennek egyik módja lehet, hogy megnövelik annak a földterületnek a minimális nagyságát, amelyet szabadon megvásárolhatnak a külföldiek. A jelentés elképzelhetőnek tart például egy 10 hektáros limitet, miként az jelenleg Észtországban van. Egy további lépés lehetne a földet bérlő külföldieknek megengedni, hogy korlátozás nélkül megvásárolhassák a gazdasági épületeket és a területet, ahol ezek az épületek elhelyezkednek.

A hazai földpiac már a derogáció végére készül

  • Az uniós tagság előtt, 1999 és 2004 között évente mintegy 20-40 százalékkal nőttek a termőföldárak Magyarországon.
  • Miközben 1999-ben átlagosan még 250 ezer forintba került egy hektár, a csatlakozás idején már 400-450 ezret kellett fizetni érte.
  • A taggá válást követően azonban 2004 és 2007 között alig változtak valamit a termőföldárak. A magyar EU-csatlakozással ugyanis két dolog világossá vált a piaci szereplők számára: az egyik a 2011-ig tartó derogáció, a másik pedig a csatlakozással járó támogatási lehetőségek. Szakértők szerint e két hírértékű tényező napvilágra kerülésével megszűnt az a lélektani hatás, ami korábban felfelé mozgatta az árakat.
  • Az idei év eleje óta azonban újra fokozatosan növekedésnek indultak a földárak: nem ritka, hogy hektáronként 600-800 ezer forintért is tulajdonost cserélnek birtokok.
  • „Kezdenek megjelenni a komolyabb érdeklődők, gazdák és külföldiek egyaránt. Kezd mozgolódni a piac" – vélekedik Fűr Zoltán, a Földbróker.hu igazgatója, aki részben az átmeneti időszak végének közeledésével magyarázza az élénkebb érdeklődést és a 20-30 százalékos árnövekedést, másrészt pedig az élelmiszerárak növekedésével, ami miatt jó befektetés lett a földvásárlás.

BRUXINFO

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük