Másfélezer éves sportág

 Valójában ez az elnevezés nem is egészen pontos. A kor nagyjából igen, de hogy sportág? Akkor még biztosan nem volt az. Sokkal fontosabb volt. Ma úgy hívjuk muaythai, de ezt hallván hányan tudják – úgy nagyjából – mit is takar ez a szó? Nem is igen volna értelme erről fejtegetésekbe bocsátkozni, ha a napjainkra sporttá vált egykori harcművészet magyar képviselői a közelmúltban nem értek volna el figyelmet érdemlő sikert.

A muaythai története a thai nép története. Amikor a burmai hadsereg elpusztította Ayuthaya királyi várost, elégtek az állami irattárban az értékes, a muaythai keletkezésével és történetével kapcsolatos iratok is. Azt a keveset, amit tudunk, a régi burmai, kambodzsai és a Chiang Mai királyi krónikákból ismerjük. Amiben általában mindenki egyetért, az a tény, hogy a muaythai az ősi thai katonák harcművészete volt, kiképzésük részét képezte, amit meg kellett tanuljanak ahhoz, hogy fegyverek nélkül sikeresen megvédjék magukat. Ma a szakemberek azon vitatkoznak, hogy ennek a régi thai harcművészetnek, illetve a muaythai-nak hova nyúlnak vissza a gyökerei. A történet 648-ban kezdődik, a Tarawadee királyság megalapításával. A muaythai első virágzását 1219 körül élte, de az 1700 as évek végén már sportként tartják számon.  Magyarországon a Magyar Amatőr Muaythai Sportági Országos Szakszövetséget a Fővárosi Törvényszék 2009-ben vette nyilvántartásba. Jelenleg még nem olimpiai sportág, versenyzőink így a Világjátékokon vettek részt és az ideiről, az amerikai Birminghamból, két bronzéremmel tértek haza. Következményeként a sportolóinkat mindinkább keresik, hívják a nagy versenyekre. Az ilyen versenyeket – hasonlóan az olimpiához – négyévente rendezik olyan sportágakban, melyek az olimpián nem szerepelnek Ebben a sportágban első alkalommal volt jelen Magyarország és mindkét versenyzőnk dobogóra állhatott – hangsúlyozta Hajós István – az MMSZ elnökségi tagja. A Magyar Muaythai Szakszövetség elnöke Dudok Károly, örömmel jelentette be, egy döntés nyomán tavaly nyár óta már van esélyünk arra, hogy Los Angelesben az olimpián ez a sportág is szerepelhet – bár ez még nem biztos. Versenyzőink folyamatosan ott vannak a nagy nemzetközi versenyeken és nagyon jó eredményeket érnek el. Olyannyira, hogy idén februárban a Muaythai Világszervezet főtitkára felkérte a szakszövetségünket: a következő világbajnokságot mi rendezzük meg Budapesten! A kérdés elbírálása a hazai Sportállamtitkárság feladata. A Szakszövetségünk persze boldogan közreműködne, már most készen állunk a feladat elvégzésére. A helyszín, az időpont – szeptember vége, október eleje – már megvan, de a magyar államnak kell a kormánygaranciát megadni. Százöt ország, közel kilencszáz résztvevője jönne hozzánk, ez minden szempontból nagy jelentőségű esemény lenne!

Sándorfi Ajsa a Világjátékok bronzérmes válogatott versenyzője számára mindössze tízhetes felkészülésre maradt idő az utazás előtt. Szerencsére edzésben volt, versenyre, a júniusi Superfight Series Hungary gálára készült, így szellemileg, fizikailag képes volt megfelelő teljesítményt nyújtani, ám – mint elmondta – a következő hasonló alkalommal még jobb eredményt szeretne. Most a felkészülés része volt, hogy elemezték az ellenfeleket, tudatosan „ellenük” készült. Már eddig is szép sikerekre tekinthet vissza, Thaibox Európa-bajnok, négyszeres junior magyar bajnok, korábban grafikus tanulmányokat is végzett, de most minden erejét az edzésekre fordítja. Amerikába ugyanis már úgy ment ki, hogy kis pihenés után szeretne minél több versenyen részt venni és idővel már övekért küzdene. Ugyancsak bronzérmet szerzett Alabamában, Birminghamben, a Világjátékokon, Spéth Norbert. Eredményei és kitartása nyomán sokan őt a sportág „zászlóshajójának” tekintik. Hét hónapot töltött Thaiföldön, igyekezett jobban megismerni ezt a sportot. Róla szólva a szövetségi kapitány nem rejtette véka alá azt a véleményét sem, hogy most legutóbb, a pontozással nem volt minden rendben. „Norbinak a bírókat is meg kellett volna verni” – mondta. Szakmai szempontból elemezve a mérkőzést, többször megtekintve a felvételeket, határozottan jelentette ki, hogy azt a mérkőzést Spéth Norbert megnyerte! Ugyanakkor a pontozási anomália nem törte meg, példát mutat a fiataloknak sportemberhez méltó magatartásból! Bányász Adrián szövetségi kapitány örömmel állapította meg, hogy a Magyar Muaythai felkerült a nemzetközi élvonalba. Már meg sem tudják számolni az érmeket, amiket az utóbbi években a világversenyekről hoztak. Először 2016-ban gondoltak arra, de jó is lenne kimenni a Világjátékokra, most pedig már – egy sikeres szereplés után – a másodikra készülhetnek. Lapunk kérdésére válaszolva elmondta: Ez a sportág mára a világ egyik legkomplexebb állóharca lett. Sok száz évvel ezelőtt a thai hadviselés része volt, komoly szerepet játszott a Kambodzsa, Burma elleni hadjáratokban. Az idők folyamán szelídült sportággá és kapott szabályokat. A kick-boxtól eltérően mi használhatjuk a térdet, a könyököt. Van egy bizonyos „klincs” technika, összekapaszkodásban való küzdelem, onnan leforgatás a földre. A muaythaihoz képest a kick-box szelídebb. Kissé diplomatikusabban fogalmazott Vojvoda György főtitkár, ITO (International Technical Official) nemzetközi bíró. Jelen volt az előző Világjátékokon is, ahol nem indult magyar versenyző ebben a számban. A mostani pontozást sajnálatosnak nevezte. Korábban minden nemzetközi versenyen nemcsak három, hanem öt pontozó bíráskodott. Ez két éve változott meg – nem biztos, hogy a sportág előnyére. A három mellett ül még két segédpontozó, és ha vitás helyzet alakul ki, az ő pontjaikat is beszámítják. Ez a rendszer nem jó, mi soha nem fogjuk bevezetni. Minden összehasonlítgatásnál többet mond, hogy egy több ezer embert befogadó csarnokban, ahol volt összesen talán húsz magyar szurkoló, a döntést akkora nemtetszés nyilvánítás követte, mint nálunk egy futballmecc en! A következő versenyeken sportolóinknak lesz még alkalmuk a bizonyításra.