Megállapodás A Munkaügyi Irányelvről, Hiányzó EP-jóváhagyás

Sokévi tagállami és intézményi huzavona után júniusban a tagországoknak sikerült megállapodniuk a munkaidőről és a munkaerő kölcsönzésről szóló irányelveket tartalmazó csomagról, bár ennek végleges elfogadásához még meg kell szerezni az EP beleegyezését, ami nem ígérkezik könnyűnek.

Eközben az EU szociális vívmányai megtartása mellett igyekszik elérni a lisszaboni stratégiában kitűzött foglalkoztatási célokat, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Egész napon át tartó tárgyalások után június 9-én minősített többség mellett szavazta meg az Európai Unió foglalkoztatási minisztereinek tanácsa a munkaidőről és a munkaerő kölcsönzésről (meghatározott idejű munkaszerződésekről) szóló irányelveket Luxembourgban.

Még meg sem száradt a tinta a dokumentumon, sokan máris bírálták a két irányelv tartalmát. Az egyik, jellemzően baloldali, szakszervezeti álláspontot tükröző vélemény, hogy főleg a munkaidős irányelv ahelyett, hogy javítaná, valójában csorbítja a munkavállalók jogait. A Bizottság kitart amellett, hogy mindkét jogszabály bővíti a dolgozók jogait, hiszen az ő döntésüktől teszi függővé, hogy vállaljanak-e túlórát vagy sem. Egyes brit lapok ezzel szemben London kapitulációját emlegetik, mondván, hogy engedett a rugalmas munkaerőpiaci elvekből. Eredetileg ugyanis a brit kormány ellenezte a maximális munkaidő közösségi meghatározását, ám a szakszervezetekkel történt májusi megállapodását követően végül beadta a derekát a foglalkoztatási miniszterek tanácsülésén.

A történetnek azonban ezzel még koránt sincs vége, hiszen a két irányelv-tervezet most az együttdöntési eljárás keretében az Európai Parlament elé kerül. A magyar tárgyalódelegációt vezető Herczogh László szakállamtitkár a BruxInfónak nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy a jogszabályok végleges elfogadását követően három év áll majd rendelkezésre azok életbe lépéséig.

Munkaidő-irányelv

A szakállamtitkár elmondása szerint a munkaidő kapcsán a leghosszabban a kivételekről vitáztak a tagországok. A minősített többségi szavazással elfogadott tervezet szövege szerint a főszabály szerint egy munkahét legfeljebb 48 órás lehet, azonban ha a munkavállaló úgy kívánja, akár 60 óra is lehet a maximum, de még ez is meghaladható, ha a kollektív szerződés másként rendelkezik. Az abszolút plafon 65 órás munkahét lenne, de csak abban az esetben, ha munkaidőnek számít az inaktív (például ügyeleti) munka.

A britek által korábban kiharcolt kivételek (opt out) időben való behatárolása mellett érvelt előzőleg Franciaország vezetésével számos magát szociálisan érzékenynek tartó állam, így a spanyolok, a portugálok és a belgák. A britek ezzel szemben úgy vélték, hogy a 60 és 65 órás maximalizálásba való beleegyezéssel éppen eleget engedtek az eredetileg 78 órás heti munkaidős limitet tartalmazó álláspontjukhoz képest.

Herczogh László szakállamtitkár a BruxInfónak elmondta, hogy a magyar álláspont a fix korlátok mellett van a 60 és a 65 órás munkahetek esetében, vagyis hogy ezeket semmilyen körülmények között ne lehessen túllépni. A magyarral megegyező véleményen volt Belgium, Portugália, Görögország és Ciprus is. A 60 és 65 órás heti munkaidő szabályozott keretek között történő túllépését elsősorban a britek szerették volna. A BruxInfo kérdésére, miszerint van-e az opt out megszüntetését lehetővé tevő rendelkezés a szövegben, Vladimír Spidla foglalkoztatási biztos szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a Bizottság hét év után felülvizsgálja a kivételek fenntartásának indokoltságát.

Munkaerő-kölcsönzés

Légyegesen kevesebb vitát generáltak a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelvről folytatott tárgyalások. A megállapodásnak megfelelően a munkavállalót, amennyiben nem közvetlenül alkalmazza egy cég, a jövőben az első naptól kezdve ugyanazok a jogok és bérezés illetik meg, mint meghatározatlan idejű munkaszerződéssel rendelkező kollégáit. A Luxemburgban elfogadott szöveg szerint azonban kollektív szerződéssel ettől is el lehet térni. „A magyar álláspont szerint ez a kitétel óriási különbségekhez vezethet a munkaerőpiacon, ezért nem tartjuk megfelelő megoldásnak" – tette hozzá Herczogh.

Az egyenlő bánásmód elve és a derogációs lehetőségek

A munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelv-tervezet kimondja, hogy a munkaerő-kölcsönző cégektől kölcsönzött munkavállalókat az alapvető munkafeltételek tekintetében ugyanolyan jogosultságok illetik meg, mintha őket a kölcsönvevő munkáltató maga alkalmazta volna az adott munkakörben.
Alapvető munkafeltételnek számít az irányelv alkalmazásában a munkaidő, a túlóra, a munkaközi szünetek, pihenő idők, éjszakai munka, szabadság és munkaszüneti napok, valamint a díjazás.
Az irányelv-tervezet szerint ezen általános elvtől három eltérési, azaz derogációs lehetőség van, amikor tehát nem érvényesül az első naptól kezdve az egyenlő bánásmód elve:

1) ha a kölcsönzött munkavállaló határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezik a munkaerő-kölcsönző céggel, és az egyes kölcsönzési időszakok között is díjazásban részesül;

2) a tagállamok lehetővé tehetik a szociális partnerek számára, hogy a megfelelő szintű szociális partnerek, meghatározott feltételek mellett olyan kollektív szerződéseket kössenek, vagy tartsanak fenn, amelyek az egyenlő bánásmód elvétől eltérő rendelkezéseket tartalmaznak az alapvető munkafeltételek tekintetében;

3) ha a tagállamban nem létezik a kollektív szerződéseket általános érvénnyel felruházó rendszer vagy olyan jogi rendszer vagy gyakorlat, amellyel kiterjesztik a kollektív szerződések rendelkezéseit azonos vállalkozásokra bizonyos szektorokban vagy földrajzi térségben, akkor a tagállam a szociális partnerekkel történt konzultáció és a köztük kötött megállapodás alapján eltérhet az alapvető foglalkoztatási feltételek tekintetében mindaddig, amíg a munkavállalók védelmének egy adekvát szintje biztosítva van.

Forrás: Szociális és Munkaügyi Minisztérium

Jelenleg 8 millió határozott időre szóló szerződéssel foglalkoztatott dolgozó van az EU-ban, s a számuk folyamatosan nő. (Magyarországon 100 ezer ilyen módon foglalkoztatott munkavállaló dolgozik.) A Bizottság eredetileg 2002-ben terjesztett elő az ő helyzetüket tisztázó és védelmüket célzó javaslatot, melynek később számos elnökség alatt nekifutott a Tanács, de főleg a britek ellenállása nyomán a kísérletek ez idáig rendre elhaltak. A foglalkoztatási miniszterek tanácsülése előtt néhány héttel azonban sikerült megállapodnia a brit munkaadói szövetségnek (CBI), a kormánynak és a szakszervezeteknek, s az Európai Szakszervezeti Szövetségnek (ETUC), valamint a BusinessEurope munkaadói ernyőszervezetnek, mely ez által szintén támogatta a tervezetet.

Az Európai Parlament veszi át a stafétabotot

A két irányelv a Parlament elé kerül második olvasatban; a tervezetek elfogadására, módosítására, vagy visszautasítására három hónapjuk van a képviselőknek. A munkaidős irányelv szövege még 2005 májusában került első olvasatban a Parlament elé, míg a határozott idejű szerződéssel alkalmazottakról szóló irányelv kapcsán első olvasatban 2002 novemberében egyeztettek a képviselők, jobb alapvédelem mellett érvelve az alkalmazás első napjától fogva.

Most a Tanáccsal történő együttdöntés keretében, ha az EP jelenlegi formájában fogadja el a két szöveget, akkor azok változás nélkül lépnek életbe, amire semmi esély. Abszolút többséggel módosíthatják a szövegeket, mely legalább 393 igen szavazatot jelent. Ebben az esetben a Tanács vagy minősített többséggel elfogadja a módosító indítványokat, s ezzel azok véglegessé válnak, vagy elveti azokat és ekkor az egyeztető bizottság – 27 parlamenti és 27 tanácsi taggal – kompromisszumkeresésbe kezd. A harmadik megoldás, hogy a Parlament visszautasíthatja a szöveget, amely így visszaszáll a Tanácsra.

A tagállamok által elfogadott szövegek parlamenti elfogadására azonban rosszak a kilátások, miután a szocialista frakció valósággal hadat üzent a Tanácsnak ez ügyben. Stephen Hughes szóvivő „visszalépésnek" minősítette a munkaidőről szóló megállapodást. Véleménye szerint ez egy egészségről és munkahelyi biztonságról szóló törvény, melyben semmi keresnivalója opt-out-nak. A szocialista közlemény szerint ez az a kérdéskör, melyért megéri küzdeni, s reményeik szerint, erről a liberális és a néppárti frakciót is meggyőzik majd. „A munkaidő-irányelv éppen azon funkcióját nem tölti be, amire hivatott, hiszen tudományosan bizonyított, hogy a munkaórák számának múlásával romlik a teljesítmény és nő a balesetek esélye, miközben tény, hogy a hosszú munkaidő kultúrája nem növeli a termelékenységet" – tette hozzá Hughes.

Növekvő foglalkoztatottság és a szociális Európa összeegyeztetése

„A közelmúltban hozott munkaerőpiaci reformok kezdik éreztetni hatásukat" – nyilatkozta Vladimír Spidla foglalkoztatási biztos a közös éves foglalkoztatási jelentés márciusi közzétételekor. A strukturális munkanélküliség aránya 2004 óta harmadával csökkent, s az EU foglalkoztatási rátája – mely jelenleg 66 százalékos – közelít a Lisszaboni Szerződésben megjelölt 70 százalékos célkitűzéshez. A Bizottság tavaszi jelentése ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a jelenlegi foglalkoztatási ráta mellett a 2010-es 70 százalékos célkitűzés eléréséhez 20 millió új munkahelyre van szükség, erre azonban a jelentés is kevés esélyt lát.
„A globalizáció és az elöregedés kihívásaira meg kell kétszerezni az erőfeszítéseinket, elsősorban az egész életen át tartó tanulásba történő nagyobb és célzottabb befektetés révén" – mondta Vladimír Spidla.

Magyarországon 2006 év végéhez képest 2007 év végére nem történt változás a 15-64 éves korosztály gazdasági aktivitása tekintetében, mely 57,4 százalékon áll, miközben a 2010-es célszám 58,7 százalék.

Az EU foglalkoztatásügyi biztosa szerint 2009-re várhatóan további 5 millió új állás jön létre az unióban elsősorban a magánszektorban, lévén, Európa-szerte általános tendencia, hogy a közszféra inkább kevesebb, mint több munkaerőt foglalkoztat. Az uniós munkanélküliség 2008-ban várhatóan 7 százalék alá csökken, amely az 1980-as évek közepe óta a legalacsonyabb érték. A munkahelyteremtésben a németek, a franciák, az újak közül Lengyelország és Szlovákia jár az élen. A szektorok szerinti megoszlásról szólva Spidla elmondta: kevéssé az ipari termelés terén, sokkal inkább a szolgáltatások terén és a magas hozzáadott értékkel bíró területeken várható további állások létrejötte. A foglalkoztatási arányok javulásában továbbá fontos szerepe van annak, hogy számos, előzőleg a rugalmatlan munkakörülmények miatt a munkaerőpiacról kiszorult nő is képes rész- vagy teljes munkaidős állásban elhelyezkedni.

Az idősebb munkavállalók esetében a foglalkoztatási ráta mely jelenleg 43,5 százalékon áll, az 50 százalékot kell, hogy elérje, míg a nőknél a jelenlegi 57,2 százalékot 60-ra kell feltornászni a lisszaboni stratégia által előirányzott célok szerint. Az idősebb munkavállalóknál további probléma a korai nyugdíjba menetel, de szükséges lenne az átképzések és a szakmai továbbképzések kiterjesztésére ebben a korosztályban is.

A 2008-as Közös Foglalkoztatási Jelentés a foglalkoztatás terén a fiatalok munkához jutását nevezi a legégetőbb problémának, mely még mindig magas, EU-s átlagban 17,4 százalékon áll. Ennek alapján a Bizottság szerint elmondható, hogy a fiatalok kétszer nagyobb eséllyel válnak munkanélkülivé, mint a felnőtt munkavállalók. A nők és a férfiak foglakoztatása közti különbség csökkent, így jelenleg a nők 9 százaléka, a férfiak 7,6 százaléka állástalan.

Az igazán szegényeken nem segít a munkaerőreform

Egy márciusban az Európai Unió szakminiszterei elé került bizottsági jelentés szerint a kedvező foglalkoztatási tendenciák önmagukban nem segítenek a tagállamok igazán kiszolgáltatott társadalmi rétegeinek életkörülményein való javításban.

Vladimír Spidla foglalkoztatásért felelős biztos a tanácsülésen a bizottsági jelentésről szólva elmondta: valóban mélyreható elemzés született a prioritásokról, mely újból megerősítette, hogy a foglalkoztatáspolitikát integrálni kell a szociális politikába, mert csak a közös cselekvés javíthatja érdemben a szegénységi küszöb alatt és a munka nélkül élők helyzetét.

Franciaország a felszólaló tagállamok közt elsőként a stabilitás folytonosságát emelte ki, melyet a francia kormány aktív szolidaritással szeretne megteremteni, mely szerint aki dolgozik, ne kereshessen kevesebbet, mint aki szociális ellátásból él. Ehhez a magánszektor szerepvállalásának erősítését is szeretnék igénybe venni: a vállalatoktól új szociális ágendát várna a francia kormány.

Lengyelország az abszolút győztese a foglalkoztatási reformoknak – 650 ezer új munkahely jött létre egy év alatt -, még ha van is honnan felfejlődnie az ország gazdaságának. A varsói kormány prioritásai közt most az ötven felettiek, a fogyatékkal élők és a munkához szükséges képzés és átképzés szerepelnek. A gyermekszegénység ellen egy olyan új adókedvezmény bevezetéséről számolt be a lengyel miniszter, mely 2-3 százalékkal csökkenti a nehéz körülmények között élő családok adóterheit.

Nagy-Britanniának a munkaerőpiac radikális átalakulásával kell szembenézni, melynek keretében 2020-ig hatmillió alacsony képzettséget igénylő állás szűnik majd meg, melyre aktív támogatás és a harmadik – szolgáltatói – szektor munkakörülményeinek javításával igyekszik válaszolni London. Nagy-Britannia és Írország egyaránt határozott lépéseket tesz a gyermekek és fiatalok helyzetének javítására, melyre a valódi gyógyír az oktatás és képzés hatékonyabb támogatása, s ezzel aktív eszközök alkalmazása a tartós javulás eléréséért.

A márciusi ülésen hazánkat képviselő Simon Gábor foglalkoztatásügyi államtitkár szerint a magyar kormány célja, hogy ne nőjön tovább a szegénység, aminek érdekében több lépést is foganatosított az Országgyűlés. A 2007 végén elfogadott: „Legyen jobb a gyerekeknek" nemzeti stratégia 2032-ig hosszú távú célokat tűz ki maga elé. Simon hangsúlyozta, hogy hazánk teljességgel egyetért a Tanács által megfogalmazott kulcsüzenetekkel, eközben pedig széles körben tárgyalja és alkalmazza a lisszaboni csomag elemeit. Végül külön kiemelte a romák munkaerő piaci integrációjához szükséges kiemelt cselekvés fontosságát, mely a jelenleginél is több erőfeszítést követel Magyarországtól.

Szabad munkavállalás – korlátokkal

A régi „Tizenötök" közül már csak négy tagállam nem tárta ki kapuit a 2004-ben csatlakozott országok munkavállalói előtt. Köztük van a magyar munkavállalók által leginkább favorizált osztrák és német munkaerőpiac is. Németország júliusban jelentette be, hogy 2011-ig fent kívánja tartani a munkavállalási korlátozásokat a 2004-ben, illetve azóta csatlakozott, zömmel kelet- és közép-európai országokkal szemben. A szövetségi kormány közlése szerint Németország így teljesen kihasználná a rendelkezésére álló hét esztendőt, és 2011-ig korlátozná a keleti-európai tagállamok polgárainak munkavállalását. Bár a német munkanélküliségi ráta júniusban 7,5 százalékra süllyedt, a német kormányzat – az indoklás szerint – így kívánja elejét venni annak, hogy az olcsóbb kelet-európai munkavállalók megjelenése tovább szaporítsa a német állástalanok számát.

Miközben azonban Berlin a lehető legtovább távol kívánja tartani az olcsó keleti munkaerőt a német munkaerőpiactól, addig a magasan képzett – elsősorban egyetemet végzett – munkaerőt tárt karokkal várná. Németország a bejelentés szerint ugyanis lazítani fog a magasan képzett munkaerőre vonatkozó szabályokon, jövő évtől kezdve pedig 86 ezer 400 euróról 63 ezer 600 euróra fogja csökkenteni azt az összeget, melyet a német munkavállalás előtt a külföldi munkavállalónak hazájában évente minimálisan keresnie kell. Berlin egyebek között ezzel az intézkedéssel kívánja felszámolni a munkaerőhiányt a főként magasan kvalifikált szakembereket igénylő területeken.

Vladimír Spidla foglalkoztatási ügyekért felelős biztos a német bejelentést követő első nyilatkozatai egyikében azt mondta, hogy ha Németország 2011-ig fenn kívánja tartani a korlátozásokat, akkor azt 2009 folyamán a Bizottság felé meg kell indokolnia, hiszen – miként azt a biztos kiemelte – ehhez bizonyítani kell azt, hogy máskülönben súlyos zavarok fenyegetnék a német munkaerőpiacot. „Egy három rövid mondatból álló levél nem lesz elég" – hangoztatta akkor Spidla.

2+3+2-es formula:

A régi tagállamok egy 2+3+2-es rendszerben akár 2011-ig is fenntarthatják a munkavállalási korlátozásokat.
A 2004-es bővítést követő első két évben a régi tagállamok saját nemzeti jogszabályaik szerint engedélyezhették, illetve korlátozhatták a csatlakozó országok állampolgárainak munkavállalását. A két év lejártával az érintett tagállam további három évig zárva tarthatta kapuit. A második szakasz lejárta után (azaz a csatlakozás után öt évvel) azonban a szabad munkavállalástól eltérő szabályokat csak akkor alkalmazhat a tagország, ha igazolható, hogy a közösségi jog alkalmazása, azaz az új tagállamokból érkező munkavállalók beáramlása, munkaerőpiaci zavarokat okozna.
A 2004-es bővítést követően egyedül Nagy-Britannia, Írország és Svédország nyitotta meg munkaerőpiacát az új tagállamok munkavállalói előtt.
Az eddigi tapasztalatok szerint ezekben az országokban a több tízezer közép-európai jelenléte jót tett a gazdasági növekedésnek és növelte a foglalkoztatást.

A 2004. május elsejei bővítést követően egyedül Nagy-Britannia, Írország és Svédország nyitotta meg teljesen a munkaerőpiacát a nyolc kelet- és közép-európai tagállam munkavállalói előtt (Máltára és Ciprusra nem vonatkoztak az átmeneti intézkedések). Két évvel később Finnország, Spanyolország, Portugália és Görögország is szélesre tárta a kapukat, majd 2006 júliusában Olaszország is így tett. Hollandia tavaly májusban, Franciaország pedig idén nyáron szüntette meg a korlátozásokat az új tagállamokkal szemben (kivéve a 2007-ben csatlakozott Romániát és Bulgáriát).

Belgium eredetileg júliusban vagy szeptemberben döntött volna az átmeneti intézkedések sorsáról, ám a belga intézményi válság miatt most ez is csúszhat. Belgium mellett még Ausztria, Dánia és Németország korlátozza a kelet- és közép-európaiak munkavállalását.

BRUXINFO