Megdőlt a világrekord! Havas pályás gyorsasági kerékpározás 210 km/ó-s sebességgel

  Markus Stoeckl

A 33 éves osztrák Markus Stoeckl új világrekordot állított fel a hétvégén a mountain bike versenysorozat Chilei Alpokban rendezett fordulóján, a felújított La Parva gyorsasági pályán, ahol 210,4 km/óra (130,7 mérföld/óra) sebességet ért el. Fantasztikus, 23 km/órás (14 mérföld/órás) sebességgel haladta meg és döntötte romba a nyolc éves világrekordot.

  Markus Stoeckl

A 33 éves osztrák Markus Stoeckl új világrekordot állított fel a hétvégén a mountain bike versenysorozat Chilei Alpokban rendezett fordulóján, a felújított La Parva gyorsasági pályán, ahol 210,4 km/óra (130,7 mérföld/óra) sebességet ért el. Fantasztikus, 23 km/órás (14 mérföld/órás) sebességgel haladta meg és döntötte romba a nyolc éves világrekordot.

Hosszú évekig nem sok friss hírrel szolgált a havas pályás gyorsasági kerékpárok, a világ leggyorsabb hajtómű nélküli járműveinek sportja. Az 1990-es években volt néhány felejthetetlen klasszikus páros verseny két versenyző, Eric Baronè és Christian Taillefer között. A két francia különböző gyorsasági világrekordokat állított fel a Francia Alpokban, ahol gumiruhába és aerodinamikus sisakba öltözve, testükhöz erősített spoilerekkel tekertek a kerékpárra már alig hasonlító, futurisztikus megjelenésű, röpítő járgányaikon. Az egyetlen versenyző, aki valamelyest lépést tudott tartani a franciákkal, egy Kitzbühel-ből érkezett fiatal

ember, Markus Stoeckl volt. Mivel ekkor még nem engedhetett meg magának drága prototípust, hagyományos versenykerékpáron versenyzett, és sikerült is ebben a kategóriában 187,013 km/órás világrekordot felállítania, 1999-ben Les Arches-ban. Mivel ezzel egy időben állította fel Eric Baronè 222 km/ó-s rekordját a prototípusok versenyosztályában, ezt számították világcsúcsnak.

Ezután megcsappant az érdeklődés Franciaországban; ahogy Markus meséli: nem volt verseny, nem volt bajnokság, nem voltak futamok. Azóta a „Herkules" becenevű óriás (100 kg-ot, vagy 220 fontot nyom, és 1,90 m, vagy 6 láb 4 inch magas) „normál" hegyi versenyeken rajtolt, saját céget alapított, és egy saját Világ Kupa csapatot állított fel „MS Intense Racing" névvel. Éppen Portugáliában volt üzleti úton, amikor megtudta, hogy felújítás alatt áll a régi, chilei gyorsasági pálya a La Parván. Nem tétovázott, hanem miután nagy hamarjában összecsomagolta gyorsasági öltözékét, sisakját és „Intense M6" márkájú bringáját, azonnal felült egy Dél-Amerikába tartó gépre.

Hét nappal később, szeptember 14-én, pénteken 11:18-kor Stoeckl a lehető legmagasabb kezdőponton állt, közvetlenül a sziklák alatt, egy 2000 m hosszú és 45 fokos dőlésszögű lejtő előtt. A körülmények messze nem voltak alkalmasak rekordállításhoz. Mivel Dél-Amerika tavaszias időjárása a hó nagy részét elolvasztotta, és csak keskeny csíkokban maradt meg a csupasz hegyi sziklák között, nem lehetett fokozatosan emelni a rajtvonal szintjét a teszt-futamokon. Az utolsó teszt-futam a kezdő szintnél 100 méterrel alacsonyabbról indult és 178 km/órás csúcs-sebességet mértek.

Mivel Stoeckl sisakjának védőrostélya fölfagyott, kénytelen volt visszatartani a lélegzetét a 40 mp-es futam idejére. "Tudtam, hogy ez az egyetlen esélyem", mondta. A rekordfutam hiba nélkül lement.

Semmi fennakadás nem történt, és annak ellenére, hogy 210,4 km/h sebességgel száguldott, valahogyan mégsem tűnt látványosnak.

Markus Stoeckl most ízlelgeti a sikert, és Eric Baroné egy másik, réges-régen felállított világrekordját készül romba dönteni – de ezúttal jobb felkészülés mellett és első osztályú anyagokat használva. Fernando Habash, a La Parva sí-szakosztályának felelőse rekordállításra alkalmas pályát ígért neki.

Markus Stoeckl:

"A futam végén olyan érzésem volt, mintha valahogy kívülről láttam volna magam a pályán."

"A chilei útra olyan kapkodva készültem, hogy a végén utcai cipőben kellett tekernem a rekordállító futamon."