Információs Társadalom folyóirat
Megjelent az Információs Társadalom folyóirat 2007/1. száma, mely ezúttal az e-közigazgatás egyre aktuálisabb, nemcsak a szakemberek, hanem az állampolgárok számára is felértékelõdõ témáját járja körül.

Információs Társadalom folyóirat
Megjelent az Információs Társadalom folyóirat 2007/1. száma, mely ezúttal az e-közigazgatás egyre aktuálisabb, nemcsak a szakemberek, hanem az állampolgárok számára is felértékelõdõ témáját járja körül.

  
A tematikus szám fontos részét képezi a BME-UNESCO Információs Társadalom- és Trendkutató Központ által immár második alkalommal összeállított, a hazai e-közigazgatás fejlesztésének 2006. évi eredményeit is összegzõ éves jelentése (E-közigazgatás éves jelentés 2006).

            A hazai információs társadalom lassú fejlõdésének kontextusához viszonyítva, tavaly Magyarország a nemzetközi összehasonlító elemzésekben jelentõs eredményeket ért el az e-közigazgatás ügyféloldali szolgáltatásainak kialakításában, ugyanakkor a kutatócsoport úgy gondolja, hogy azoknak a pozitív eredményeknek a fenntartása, amelyek elsõsorban a kötelezõ uniós direktívák teljesítéseként jöttek létre, nem lehetséges anélkül, hogy 2007-ben megkezdõdjék a szolgáltató-oldali eljárások, ügyintézési folyamatok modernizációja és egyszerûsítése, valamint a felhasználói igények jobb megismerése.

Az internetet használók 48 százaléka lépett kapcsolatba valamilyen közintézménnyel online módon. A kapcsolatfelvétel során a felhasználók jellemzõen információkat keresnek, de 16 százalék valamilyen ûrlapot is letölt, míg 40 százalék információkat keresett a közintézmény weblapján. Ennél meglepõbb az a kép, amit az e-közigazgatás iránt érdeklõdõk, használók szociológiai jellemzõinél látunk. A még mindig jellemzõen fiatal, városi, gazdagabb rétegeket reprezentáló internetezõkkel szemben az e-közigazgatás használói inkább középkorúak és sokan élnek közülük kisebb városokban, községekben.

2007-tõl bevezetésre kerül az eddig ismert 4 szolgáltatási szint mellé egy ötödik is, melyet ? jó magyar szakterminus hiányában ? egyelõre nevezzünk targetizációnak. A fogalom alatt azt a célirányultságot értik, aminek révén proaktív, automatizált szolgáltatások nyújthatók. A tavaly elfogadott új közigazgatási eljárási törvény (Ket.) e szolgáltatási szint eléréséhez kiváló alapot fog nyújtani, hiszen például a rendszeresen igénybevett szolgáltatásoknál ? adóbevallás, társadalombiztosítás ? teljesen felesleges újra és újra megadni azokat az adatokat, amelyekkel a közigazgatás rendelkezik az állampolgárról. Egyelõre azonban csak a 20 kötelezõ online szolgáltatás ötödik szintre való fejlesztését kell elérni.

Érzékelhetõ tehát, hogy a hazai jó eredmények hamar veszélybe kerülhetnek, amennyiben a továbblépés nem követi az eddigi határozott utat. Az jól látszik, hogy az infrastrukturális fejlesztések önmagukban nem fognak nagyobb használati mutatókat generálni sem az egyszerû IKT eszközök, sem az e-szolgáltatások igénybevétele terén. Sürgetõ módon az olyan területekre kell összpontosítani a forrásokat, amelyek révén az állampolgárok számára elfogadottá, sõt igényelt tevékenységgé válik az e-közigazgatás.

További kiemelt fontosságú területnek tartjuk a közeljövõre nézve, hogy a közigazgatásnak milyen mértékben sikerül végrehajtania, betartania az igen progresszív Ket. és információszabadság törvényeket, valamint milyen mértékben sikerül például a Közhálót állampolgári végpontokká fejleszteni, ott milyen mértékben fognak rendelkezésre állni társadalmi közvetítõként (is) tevékenykedõ szakemberek, például IT-mentorok.

  

A folyóirat immár másodszor foglalkozik az e-kormányzat legfontosabb kérdéseivel: a 2004-ben megjelent tematikus szám óta az e-közigazgatási szolgáltatások óriási fejlõdésen mentek keresztül. Három évvel ezelõtt az akkor többnyire még a puszta létjogosultságát keresõ e-közigazgatás alapjait tudtuk csak bemutatni, ma viszont ? a témakör megkerülhetetlenségébõl adódóan ? ebben a tanulmánygyûjteményben már a gyakorlatból adódó tapasztalatok és eredmények összefoglalása dominál.

 

A BME-UNESCO ITTK kutatói szerint a közigazgatás modernizációja nem elég hangsúlyosan kötõdik össze az elektronikus közigazgatási szolgáltatások eszközeinek és lehetõségeinek a hangsúlyozásával, tudatosításával, holott az említett célok eléréséhez minden fejlett országban segítségül hívják az IKT eszközöket. A kiadvány elsõ tanulmánya kiemeli (Z. Karvalics László – Molnár Szilárd – Pintér Róbert: Leszakadóban? Kormányzati reform és információs társadalom Magyarországon), hogy az ország jelenleg jól teljesíti ? bár többnyire alacsony, vagyis még nem tranzakcionális szolgáltatási szinten ? az Unióban elõírt minimális 20 közigazgatási szolgáltatás elektronikus úton való elérhetõségének biztosítását, azonban ennek a számnak százas nagyságrendûnek kellene lennie. Ehhez viszont pillanatnyilag nem ismertek azok az állampolgári felhasználói igények és elvárások Magyarországon, amelyekre támaszkodva meg lehetne kezdeni a fejlesztési programok kidolgozását, meghatározva azok fõ irányát és prioritásait. A közigazgatási munka racionalizálását és a mûködési költségek csökkentését célzó reformok ugyanígy sürgetik az intézmények tevékenységi körében meglévõ átfedések és a redundancia kiszûrését, illetve kiküszöbölését. A kihívásnak való megfelelést a kormányzati információ- és tudásmenedzsment jelenlegi helyzetképének alapos átvilágítás alapján történõ felrajzolása segíthetné a legjobban.

 

Bogóné Jehoda Rozália tanulmánya (E-kormányzatunk a nemzetközi megítélés tükrében. Egy OECD országjelentés tanulságai) a 2005 nyarán a magyar kormány által felkért OECD kutatás magyarországi eredményeit foglalja össze. A vizsgálat többek között azzal a fontos megállapítással zárult, hogy sajnos Magyarországon az e-kormányzati tevékenységben az ?e? sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a kormányzás, a kormányzati munka. Az IKT nyújtotta lehetõségek kihasználását még a legtöbb intézménynél egyszerûen informatikai fejlesztésként, a szolgáltatások elektronizálásaként értelmezik, ami visszatükrözõdik abban is, hogy ? különösen az önkormányzatoknál ? az informatikus szakemberek felelõsek az e-közigazgatás fejlesztéséért.

 

Krasznai Zsófia és Szakolyi András tanulmánya (Hogyan teljesítik az önkormányzatok az e-ügyintézésre vonatkozó törvényi elõírásokat? ? A GVOP pályázatok hatása) a  Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) keretei között kiírt 4.3.1 és 4.3.2 pályázatok eredményét összegzi. A programokkal többek között az önkormányzatok mûködésének informatikai korszerûsítését célozták e-ügyintézési lehetõségek megteremtése érdekében, összesen közel 12 milliárd Ft támogatást juttatva a településekhez, különös tekintettel a kis és közép-vállalatok ilyen irányú igényeinek kielégítésére. A GVOP 4.3.1 pályázatok átlagosan 300 millió Ft-os projekt-mérete ellenére a 28 nyertes önkormányzat közül összesen 3 vált képessé arra, hogy teljes körûen, a CLBPS 4. szinten megfeleljen a Ket. által elõírt elektronikus ügyintézési követelményeknek.     http://www.ittk.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük