Megkérdeztük Schanda Balázst a gyógyszerészek lelkiismereti szabadságáról

Hyppokrates:primum nil nocere – először is nem ártani! 

Horváth Ágnes egészségügyi miniszter kilátásba helyezte, hogy írásbeli figyelmeztetésben részesítik azokat a patikákat, ahol lelkiismereti szabadságra hivatkozva, vallási meggyőződésük miatt nem szolgálnak ki fogamzásgátló gyógyszereket. A miniszter szerint „felháborító és törvényellenes" cselekedetről van szó. Szerkesztőségünk Schanda Balázs egyetemi docenst, (PPKE-JÁK, Alkotmányjogi tanszék) kérdezte arról, hogy jogszerű-e a kilátásba helyezett vizsgálat és figyelmeztetés?

Hyppokrates:primum nil nocere – először is nem ártani! 

Horváth Ágnes egészségügyi miniszter kilátásba helyezte, hogy írásbeli figyelmeztetésben részesítik azokat a patikákat, ahol lelkiismereti szabadságra hivatkozva, vallási meggyőződésük miatt nem szolgálnak ki fogamzásgátló gyógyszereket. A miniszter szerint „felháborító és törvényellenes" cselekedetről van szó. Szerkesztőségünk Schanda Balázs egyetemi docenst, (PPKE-JÁK, Alkotmányjogi tanszék) kérdezte arról, hogy jogszerű-e a kilátásba helyezett vizsgálat és figyelmeztetés?

– Mit jelent pontosan a lelkiismereti szabadság? Korlátozható-e, és milyen esetben?
– A lelkiismereti szabadság egy alapvető, Alkotmányban elismert jog, szabadságjog. Ez azt jelenti, hogy minden embernek joga van arra, hogy személyiségének integritását tiszteletben tartsák. Joga van tehát arra, hogy ne hozzák olyan helyzetbe, ami a személyiségét alkotó, lényeges meggyőződésével összeegyeztethetetlen, mert ha ilyen helyzetbe hoznák, az az embert önmeghasonlásba kergetné. A személy joga arra, hogy integritását tiszteletben tartsák, az emberi méltóság egyik garanciája.

A szabadságjogok az egyént védik, alapvetően az állammal, a közhatalommal szemben. E jogok általában nem korlátlanok: ha korlátozásuk más, versengő alapjog vagy alkotmányos érték biztosítása érdekében szükséges, akkor az alapjogok is korlátozhatóak, a korlátozás azonban nem lehet aránytalan az elérni kívánt célhoz képest. Vannak esetek, amikor nem szükséges a külön törvényi rendelkezés: ha jogok ütköznek egymással, vagy jogok és kötelezettségek ütköznek egymással, gyakran magától értetődőnek vesszük azt, hogy az egyén jogának biztosítása másoktól toleranciát igényel, vagyis azt, hogy az egyik ember tartsa tiszteletben, hogy a másik a jogait gyakorolja. Vannak olyan esetek, amikor a kitérés lehetőségét kifejezetten törvény rögzíti.

– Az abortuszt előidéző fogamzásgátló tablettákat nem forgalmazó patikák esetére hogyan alkalmazható ez az alapelv?
– Adott esetben azt kellene megnézni, hogy egy gyógyszerész köteles-e egy abortív hatású készítményt – ami esetleg a gyógyszerkönyvben szerepel – tartani és forgalmazni, és ha lenne ilyen kötelezettsége, az a kötelezettség szükséges és arányos korlátozása-e az ő lelkiismereti szabadságának. Nem lehet ebben az esetben arra hivatkozni, hogy ne tessék gyógyszertárat nyitni, hiszen ez azt jelentené, hogy akinek ebben a kérdésben határozott lelkiismereti meggyőződése van, azt tulajdonképpen egy szakmából, hivatásból kirekesztjük. Ezen az alapon sok foglalkozásból, hivatásból kirekesztenénk azokat, akiknek „túl sok" lelkiismereti aggálya, „túl sok" fenntartása van, egyszerű törvényekkel kiüresítve az Alkotmányban rögzített szabadságjogot. A szabadság kényes jószág – könnyen oda jutunk, amit a régi fordulat úgy fogalmazott, hogy „szabad ország szabad polgárai azt csinálhatnak, amit szabad", azaz a jogból annyi marad, amennyit a törvényhozó kegyesen meghagy. E szemlélettel szemben nem azt kell vizsgálnunk, hogy mit szabad, hanem azt, hogy mit tilt kifejezetten a törvény, és az alapjogokat korlátozó törvények szükségességét és arányosságát is jogosan firtathatjuk.

Biztosítani kell tehát a lehetőséget arra, hogy olyan orvos, vagy egészségügyi dolgozó, aki terhesség-megszakítás végzésében nem működik közre lelkiismereti okból, elhelyezkedhessen szülész-nőgyógyászként, vagy dolgozhasson ilyen osztályon. Ezt a jogot az egészségügyi törvény el is ismeri – jó példa ez arra, hogy a kitérés lehetőségét törvény rögzíti. Ha valóban törvényellenes lenne az, hogy egy gyógyszerész megtagadja abortív hatású készítmények forgalmazását, akkor a jogszabállyal van a gond, nem az alkotmányos jogát gyakorló gyógyszerésszel: az ilyen törvény alkotmányellenes lenne.

A lelkiismereti okra való hivatkozásnak természetesen komolynak kell lennie. Arra például nem lehet hivatkozni, hogy valakinek a meggyőződésével ellentétes a jobbkéz-szabály. Ez nem lehetne a helyszíneléskor komoly kifogás, és az ilyen „meggyőződés" mások életét, biztonságát veszélyeztetné. Ezzel szemben az, hogy egy gyógyszerész – személyes lelkiismereti meggyőződésének parancsára – nem forgalmaz abortív, illetve a megtermékenyített petesejt beágyazódását megakadályozó készítményt, minden bizonnyal komoly döntés az érintett részéről. Ezt az is bizonyítja, hogy azok a gyógyszerészek, akik nem forgalmaznak ilyen készítményeket, bevételtől esnek el, amit számukra senki nem kompenzál, azaz meggyőződésükért áldozatot hoznak. A jogrendszernek ezt tisztelettel kell kezelnie, nem pedig tilalmakkal és korlátozásokkal. A gyógyszerészek említett esetében nem látok olyan versengő jogot vagy értéket, ami a lelkiismereti szabadság korlátozását indokolná. A szankció kilátásba helyezését tehát visszásnak érzem: nem a gyógyszerész magatartása törvénysértő, hanem a lelkiismereti szabadság korlátozása sért törvényt és Alkotmányt.

Neumayer Katalin/Magyar Kurír