Megnyílt a Gellért tér kapuja, a Próféta Galéria
9 perc olvasás
2012 márciusában Németh Miklós emlékkiállítással nyílt meg Újbudán a Próféta Galéria. Az ünnepélyes megnyitást nem emlékkiállításnak, hanem egy életerős mester elmúlt időszakát bemutató tárlatnak szánták. Azonban az élet közbeszólt. 2012. február 23-án Németh Miklós eltávozott az élők sorából. 79 éves volt. Ereje teljében alkotott az utolsó leheletig. És pontosan ez, a szűnni nem akaró hatalmas elementáris alkotói energia volt az, ami éltette Őt. Az örökös festés megváltó kényszere.
2012 márciusában Németh Miklós emlékkiállítással nyílt meg Újbudán a Próféta Galéria. Az ünnepélyes megnyitást nem emlékkiállításnak, hanem egy életerős mester elmúlt időszakát bemutató tárlatnak szánták. Azonban az élet közbeszólt. 2012. február 23-án Németh Miklós eltávozott az élők sorából. 79 éves volt. Ereje teljében alkotott az utolsó leheletig. És pontosan ez, a szűnni nem akaró hatalmas elementáris alkotói energia volt az, ami éltette Őt. Az örökös festés megváltó kényszere.
A főváros legújabb galériájában, dr. Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter mondott ünnepélyes megnyitó beszédet.
„A XI. kerülethez ezer szállal kötődő Karinthy Frigyes szerint „Az emberek rosszul mérik az időt – egyetlen mérték van, az átélés sebessége". A művészet segít abban, hogy mélyebben éljük meg a valóságot és többet is élünk, gazdagabb a létezésünk. De segít abban is, hogy a belső időnket közös nevezőre hozzuk a külvilággal… Sokan álmodoztak arról, hogy a Bartók Béla út Szent Gellért tér és Móricz Zsigmond tér közötti szakasza a XI. kerület kulturális főutcája legyen. Szép lassan megjelentek az irodalomra, a zenére és a képzőművészetre fokuszáló intézmények, galériák, amelyek biztosítják a helyiek és a város egésze közötti kulturális kapcsolatot. Ma megnyílik a Gellért tér kapuja, a Próféta Galéria, amit a helyi közösség kulturális akcióterületnek is nevez… A kulturális értékteremtés, értékmegőrzés a város és egyben a városrész fenntarthatóságának alapfeltétele. Az, hogy erős az Újbuda-i identitás, a lokálpatriotizmus, az a környék felújított házain is jól látható. A korábban házasságkötő teremként is funkcionáló épületrészből mára olyan kortárs művészeti galériát alakítottak ki, amelynek feladata a kultúrák közötti dialógus és a kulturális kreatív színtér szerepének fejlesztése, a város kulturális arculatának jól látható megrajzolása. A galéria nemcsak kiállítótér, hanem egyben a kultúrmissziós tevékenység központja is lesz. Azt kérdezi Karinthy Frigyes „De vagyunk–e azok, amik lehetnénk? Itt Újbudán, azt mondhatjuk, hogy igen. Egyre inkább azok vagyunk." – mondta többek között dr. Réthelyi Miklós
A köszöntő után D. Szebik Imre nyugalmazott evengélikus püspök megáldotta a galériát.
„A próféta nem jövőbe látó – mondta, a próféta a jelenben mondja el, hogy mit akar tőlünk az isten. Mély emberséget, tiszta művészetet, igaz hozzáállást a másikhoz. És közben előre is mutat, a holnapnak is akkor van értelme, ha ezt az igaz emberséget, az istennel való kapcsolatnak a szépségét éljük meg. Nemcsak a mi nemzedékünk, hanem a következő is akkor találja meg az élet értelmét, ha odafigyel a prófétára. A művészetnek nincs szüksége önmaga igazolására, az ad értelmet jelenlétének az emberi kultúrában, hogy a teremtő jónak látta megajándékozni vele az emberiséget. A művészet a jót úgy mutatja be, hogy ezáltal isten jósága váljék nyilvánvalóvá. Annak is, aki nem akar hinni, de keresi az igazat, a jót!
Legyen ez a galéria a keresztény hit és az ihletett művészet találkozásának a helye, a mindenség titkainak és szépségének otthont adó csarnok. Szólítsa meg az ide látogatót, és kínáljon találkozást egymással."
dr. Hoffmann Tamás, Újbuda polgármestere elmondta, hogy a galéria falai között egyszerre jelenik meg a kerület múltja, jelene és a jövője. 1905-ben itt nyitotta meg kapuit és fogadta vendégeit az akkori Műegyetem Kávéház, majd Próféta étterem lett belőle. Reméli, hogy nemcsak Újbuda, hanem Budapest is sokszínűbb és gazdagabb lesz ezzel a galériával.
„Az első kiállítás alkotója nem lehet már köztünk. Munkái egy elkötelezett alkotó élet lenyomatai azonban itt vannak mindnyájunk nagy örömére. Meggyőződésem, hogy a galéria méltó lesz történelmi gyökereihez, mértékül szolgál majd a további kiállítóterek számára is. Nagy felelősség és egyben kihívás is ez. Sok sikert és kitartó munkát kívánok a galéria megálmodóinak."
A kiállítást Szabó Noémi művészettörténész nyitotta meg:
„Németh Miklóst sokféleképpen lehetne aposztrofálni: öntörvényű ás szenvedélyes festő volt, akinek keze alól ösztönös módon, a spontaneitás frissességével „áradtak" a művek. Jóindulatú bohócfigura, aki saját sorsán és az élet nehézségein is nagy bölcsességgel tudott nevetni. Ugyanakkor nehéz természet volt, aki mindent alárendelt megszállott festőszenvedélyének. A művészeti világot megosztó személyiség volt, akit sokan nem akartak művészként elismerni, mert hiányzott életrajzából a kanonizálásához szükséges akadémiai végzettség, megint mások, műgyűjtők, műkedvelők, művésztársak és művészettörténészek pedig rajongtak őszinte és expresszív formavilágú alkotásaiért. Németh Miklós roppant, már-már felmérhetetlen életművének megismerése, tisztázása és rendszerezése talán most, tragikusan hirtelen bekövetkezett halála után kezdődhet el.
A művész 1934-ben született Budapesten. 1953 és 1956 között Márffy Akadémiáját látogatta, majd a későbbiekben különböző szabadiskolákban képezte magát, ahol többek között Szalatnyai József, Ilosvai Varga István és Tóth Menyhért voltak mesterei. Az aktuális művészeti trendeket teljesen figyelmen kívül hagyó, ösztönös művészete leginkább a francia klasszikus avantgárdhoz (Henri Matisse, Paul Cézanne, Vincent van Gogh), a fauvista Georges Rouault művészetéhez, valamint a német expresszionizmushoz (Emil Nolde, Ernst Ludwig Kirchner) áll közel. Erőteljes színvilágú, elnagyolt formarendű festményei időben is párhuzamba állíthatóak a németországi „Új Vadak" (Neue Wilde) csoport transzavantgárd alkotóinak expresszív festészetével, azzal a különbséggel, hogy míg Németh Miklóst hazai kortársai is alig ismerték, az Új Vadak művészete az egész világot meghódította.
Németh Miklós korai, realista hangvételű művei után nagyon hamar egy olyan szubjektív és látomásszerű festészeti nyelvezetet alakított ki, amelyet a tobzódó kolorit és az erőteljes vonalvezetésű, elnagyolt formarend jellemzett. Síkban tartott kompozícióit mozaikszerűen alakította ki: a határozott, sötét kontúrvonal és a tiszta színfoltok egymás mellé rendelése jobban érdekelte, mint a fény-árnyék modellálás. Eruptív, kirobbanó festészeti vehemenciája komponálási módszerében is megfigyelhető: művein a rendelkezésre álló papír, vászon vagy farostlemez felületét – bármekkoráról legyen is szó – mindig teljesen kitölti, alakjai szinte szétfeszítik a rendelkezésére álló felületet. Németh Miklós bármiféle előtanulmány és vázlatkészítés nélkül, alla prima, direkt festette kompozícióit, ahogyan jó barátja és művésztársa, Deim Pál is megjegyezte: „Mindig a papír teljes felülete érdekelte, a kompozíció varázsa, ritmusok, színek kötötték le a figyelmét. Így születtek a csak Németh Miklósra jellemző látomás erejű művek, amelyek – nem túlzás – a magyar művészet élvonalába tartoznak." Szimbolikus utalásokban gazdag témavilágát elsősorban saját tapasztalataiból, az őt körülvevő hétköznapi világból merítette. Nem véletlen, hogy műveiből teljesen hiányzik a kritikai felhang: soha nem politizált, az őt körülvevő társadalmi viszonyokra sem reflektált, nem kívánt festészeten keresztül morális vagy erkölcsi ítéletet hozni. Ő csak festeni szeretett volna, túláradó szenvedéllyel, a teremteni vágyás robbanásszerű ösztönösségével. Éppen
ezért a közel hatvan éves életműben a legfőbb tematikai irányvonalak szinte változatlanok maradtak: a női akt, az ölelkező szerelmespár, a bohócok és harlekinek keserédes világa, a
táj- és városkép, egzotikus országok furcsa, életkedvtől duzzadó szereplői és az önarckép állandó elemei úgy a hatvanas-hetvenes években készült munkáknak, mint legutóbbi festményeinek. Németh Miklós magánmitológiája az élet örömét hirdette, olykor felhőtlenül boldog, gyermeki naivitással, máskor ironikus, önkritikus felhanggal.
Németh Miklós hátrahagyott, több tízezer alkotásból álló életművét (festmény, plasztikai kísérletek, rajzok stb.) mindenképpen árnyalja rajzművészete és grafikai tevékenysége. Kalligrafikus tus – és szénrajzai, finom tónusú, érzékeny akvarelljei egyszerre követték és kiegészítették vad festészetét.
A sokáig a művészeti élet perifériáján alkotó Németh Miklós az elmúlt években több hazai és még több külföldi galériában (Ausztria, Németország, USA) mutatta be műveit. Művészeti hagyatékának egy jelentős szegmensét, a 2008 és 2012 között készült alkotásait a Németh Miklós Művészeti Alapítvány kezeli." (Szabó Noémi művészettörténész)
Schneller János, a galéria művészeti vezetőjének tájékoztatása szerint a multi- kulturális és funkcionális galériában másfél havonta következnek csoportos és egyéni kiállítások valamint
irodalmi, zenei estek és előadás-sorozatoknak is otthont adnak.
Németh Miklós (1934-2012) – Egy szenvedélyes festő
Próféta Galéria
1111 Budapest Szent Gellért tér 3.
Lantai József
