Sárközi György 37 éves volt, amikor megismerte és elvette Molnár Ferenc lányát, a 29 éves Mártát. Sárközi szinte mindenben ellentéte volt apósának: mélyen hívő katolikus volt, a magyar népi irodalom hagyománya határozta meg művészetét, és a szegényparasztság sorsának jobbra fordításán dolgozott.

 Sárközi György 37 éves volt, amikor megismerte és elvette Molnár Ferenc lányát, a 29 éves Mártát. Sárközi szinte mindenben ellentéte volt apósának: mélyen hívő katolikus volt, a magyar népi irodalom hagyománya határozta meg művészetét, és a szegényparasztság sorsának jobbra fordításán dolgozott.

Két dologban azonosak voltak: mindketten zsidó származásúak voltak, és csillogóan tehetségesek. Sárközi ebben az időben túl volt már több regényen és versesköteten, a népi írók folyóiratát, a Választ szerkesztette, és ekkor indította el a Magyarország felfedezése című szociográfiai könyvsorozatot. Költészetét Babitstól Német Lászlóig sokan nagyra tartották. Márta beleszületett az irodalomba: „Még meg se születtem, Ady már verseket írt rólam, az anyámról szóló Margita-ciklusban." Gyerekkorától ebben a közegben forgolódott, villájukban egymásnak adták a kilincset a kor legismertebb magyar írói. Az irodalom maradt a közege akkor is, amikor egy korán felbomlott házasság után, két gyerekkel egyedül maradt.

Magától értetődőnek tűnt találkozása Sárközivel, és magától értetődően szerettek egymásba. Sárközi éteri hangú szerelmes verseket írt hozzá:

„Nem merek rád nézni: éjszakázó
fáklyaszemem összekormozna;
nem merlek szeretni: reszkető, rázó
szerelmem láza rád is bajt hozna."

Sokban különböztek egymástól. Amilyen finom modorú, szelíd jelenség volt Sárközi, Márta annyira szerette meghökkenteni a környezetét, s ezt leggyakrabban humorával és szabadszájúságával érte el. A házaspár az irodalomszervezést tekintette életcéljának: a népivé és urbánussá kettészakított magyar irodalomból egységes, nemzeti irodalmat akartak teremteni. Ez már csak azért sem sikerülhetett, mert a törvényhozókat nem érdekelte, hogy Sárközi írta az egyik legmagyarabb történelmi regényt, a Mint oldott kévét, és annyit tudott a magyar népi kultúráról, mint kevesen – bőven elég volt, hogy zsidó volt.

Állását elveszítette, nem publikálhatott. Márta szomorú humorral emlékezett meg erről az időszakról: „Bújtattam kommunistát a hátsószobában, harmadikutast a cselédszobában, nyilast a vécében, zsidót a padláson, keresztényt a pincében. Nekem speciel 1944 tetszett a legjobban ebből a szempontból, mert a társaságnak minden tagja bujkált, ki ezért, ki azért, a németek elől, az oroszok elől, egymás elől… Lehet mondani ránk akármit, de bujkálni mi tudunk a legjobban Európában."

Amikor bevonultak a németek, Sárközi menedéket szerzett a családnak, de ő nem bújt el a munkaszolgálat elől. Balfra került ő is, mint Szerb Antal. Őt agyon sem kellett verni, egyszerűen éhen halt.

A család túlélte. Márta visszaköltözött az apjától örökölt, kibombázott Nyúl utcai villába, és teljes egészében férje szellemi örökségének szentelte az életét. Újraindította a Választ: a címlapon, cégérként, Illyés neve szerepelt, de a szerkesztést Márta végezte. A bevételből – amíg volt – meggyilkolt vagy bebörtönzött írók családját támogatta, vagy csak főzött rájuk: ha népi írók jöttek pörkölt, ha urbánusok, francia konyha volt a menü.

Aztán a lapot betiltották, a nyomdaszámlára ráment a villa, Márta és a gyerekek egy szoba-konyhás zugligeti házba költöztek. Molnár Ferenc nagypolgári jómódban nevelkedett lánya műstoppolóként dolgozott, és a kertjükben termelt almát árulta a piacon. Örök optimista volt. Hétvégenként összegyűjtötte magához a tűrt vagy tiltott írók tucatjait Pilinszkytől Szabó Lőrincig. Szalon már nem volt, így kirándulásokat szervezett, ott olvasták egymásnak a kéziratokat. Közben bebörtönzött első férjét látogatta, vagy fiatalon emigrált fiával levelezett. Soha többé nem ment férjhez. Az irodalomnak élt, ezzel is Sárközi György párja maradt örökre.

Készítette: Nyáry Krisztián

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük