2012. április 19-én megnyílt a Zsolnay család- és gyártörténeti kiállítás Pécsett, a Zsolnay Kulturális Negyedben. A mintegy 30 millió forintból rendezett kiállítás közel 400 műtárgyon keresztül mutatja be a családtagok életútját és munkásságát, a gyár történetét az első kemence megépítésétől napjainkig.

2012. április 19-én megnyílt a Zsolnay család- és gyártörténeti kiállítás Pécsett, a Zsolnay Kulturális Negyedben. A mintegy 30 millió forintból rendezett kiállítás közel 400 műtárgyon keresztül mutatja be a családtagok életútját és munkásságát, a gyár történetét az első kemence megépítésétől napjainkig.


A Zsolnay család a megnyitónA Zsolnay család a megnyitónÁprilis 20-tól látogatható a Zsolnay család- és gyártörténeti kiállítás, amely áttekintést ad az elmúlt bő másfél évszázad eseményeiről. A gyár története összekapcsolódik Magyarország történelmének fontos állomásaival. Alapítása a Bach-korszakban történt, felvirágzása az Osztrák-Magyar Monarchia, vagyis a dualizmus korszakához kapcsolódott. Az első világháború és az azt követő békekötés megtörte a nagyívű fejlődést. A két világháború közötti időszak az újrakezdés és a modernizálás időszaka volt. Újabb fordulópontot jelentett az államosítás, a hagyományok megszakítása, majd a feltámasztásukra irányuló művészi-technikai kísérletek. A fiatal iparművészek új, modern formanyelvet honosítottak meg a gyár termékein, emellett egyre erősebben mutatkozott az igény a tradicionális technikák és formák megőrzésére is.

 
A gyártörténet egyúttal a Zsolnay család szerteágazó és izgalmas története.

A köztudatban nagyon erősen él Zsolnay Vilmos, a zseniális keramikus alakja. A kiállítás emléket állít azoknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a gazdag örökség. Fia, Zsolnay Miklós kereskedő volt és üzletember, ő biztosította azt, hogy a gyár családi tulajdonban maradjon és megőrizhesse piaci vezető szerepét. Zsolnay Júlia tervezői munkássága jól ismert a közönség előtt, talán kevésbé ismert festőművészként. Nővére, Zsolnay Teréz tervezőként és a hagyaték összegyűjtésében, megőrzésében játszott kiemelkedő szerepet. Júlia férje, Sikorski Tádé nemcsak tervezőként, hanem építészként is beírta nevét a – gyár történetébe. Teréz Férje, Mattyasovszky Jakab geológusként is segítette apósa felfedezéseit.

A Zsolnay gyár a múlt századfordulón az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb kerámiaüzeme volt, ahol használati és díszedényt, építészeti kerámiát és kályhacsempét, porcelánszigetelőt és kőagyag csöveket egyaránt gyártottak. 1902-től Budapesten, az Öv utcában is működött egy gyár, a Budapesti Porcelán Fajansz Rt., amely főként burkolólapot és szigetelőt gyártott, és amely az államosításig, 1948-ig családi tulajdonban volt és megőrizte önállóságát. A sikerekben jelentős része volt Zsolnay Vilmos találmányainak, amelyek közül a porcelánfajansz és az eozin technika világhírnevet szerzett a Zsolnay névnek, a pirogránit pedig egy egész építészeti irányzatot, a magyaros szecessziót inspirálta a múlt századfordulón.

 

Zsolnay Miklós a gyár élén.

Zsolnay Vilmos 1900-ban bekövetkezett halála után fia örökösödési szerződést kötött nővéreivel annak érdekében, hogy a gyár családi tulajdonban maradjon. A szerződés szerint a gyermektelen Miklós halálát követően a két nővér gyermekeire száll majd az örökség. A megállapodás értelmében 1910-es házasságkötésekor Miklós névátruházással adoptálta Teréz és Júlia valamennyi gyermekét. ( A Mattyasovszky és Sikorski gyerekek ettől kezdve használták a „Zsolnay" nevet is.)

Miklós 1897-től cégvezetőként elsősorban az üzletkötéssel foglalkozott. Jó megjelenésű, rendkívül művelt, több nyelven beszélő, kellemes társasági ember volt, aki kitűnő kapcsolatokkal rendelkezett. Hihetetlen energiáját megosztotta a cég vezetése és számos más tevékenysége között. Helyi és országos bankok részvényese, vezető testületének tagja volt, érdekeltségeket szerzett Pécs hagyományos iparágaiban, mint amilyen a bőrfeldolgozás, a faipar, de az új iparágakban, vállalkozásokban is: pezsgő- és szikvízgyártás, mozi, nyomda és kiadóvállalatok. Számos társadalmi megmozdulás kezdeményezőjeként és finanszírozójaként rendkívüli elismertséget szerzett, 1913-ban a Főrendiház tagjának választották. 1900-tól a világkiállításokon zsűritagként vett részt.

Tekintélyes jövedelmének nagy részét közcélokra fordította. Nem nyúlt a pécsi gyár bevételeihez, sőt a budapesti gyártól kapott elnöki tiszteletdíjat is a pécsi gyárnak juttatta.

Irányítása alatt a hangsúly az építészeti kerámia és a szigetelő gyártására került. Bár ő volt az, aki az 1900-as párizsi világkiállítás előkészületei kapcsán fiatal iparművészeket hívott a szecessziós stílus meghonosítására, józanul felmérte a díszművek iránti kereslet csökkenését. Zsolnay Miklós irányítása alatt a pécsi és a pesti Zsolnay gyár a porcelángyártást kivéve a kerámiaipar minden területén vezető pozíciót vívott ki az Osztrák-Magyar Monarchiában. Gyártottak kályhacsempét, samott és keramit téglát, burkolólapot, építészeti kerámiát, kőagyag csatornázási csövet, porcelánszigetelőt, használati edényeket, egészségügyi árut és természetese a művészi értékű porcelánfajansz és eozin díszedényeket, amelyek a márka megjelenítői voltak.

Zsolnay Miklós elérte minden fontos célját: a versenytársak egy részét felvásárolta (a Fischer-féle gyár mellett a sárospataki agyagipari vállalatot is) és a piacon vezető szerepre tett szert, a fejlesztéshez szükséges tőkét saját erőből biztosította és megőrizte a vállalkozást a család tulajdonában. Ez egyúttal azt jelentette, hogy mindenkinek megvolt a maga feladata, a családtagok alárendelték magánéletüket a közös céloknak.

Miklós irányítása alatt kezdte meg munkáját az unokák nemzedéke. Zsolnay Vilmos unokái közül elsőként Mattyasovszky Zsolnay Tibor lépett a gyár kötelékébe 1905-ben. Tibor a Műszaki Egyetemen vegyészetet tanult Wartha Vince mellett, majd elvégezte a Kereskedelmi Akadémiát. 1907-től Mattyasovszky Zsolnay Zsolt vegyészként kezdte meg pályafutását. Sikorski Zsolnay Miklós édesapja kívánságára építészmérnöki diplomát szerzett és pirogránit üzemben dolgozott.

 

A Zsolnay család- és gyártörténeti kiállítás ünnepélyes megnyitóján a vendégeket

Nagy Csaba, Pécs alpolgármestere, Hoppál Péter, Pécs országgyűlési képviselője, Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, Bezuk Zsolt, a Zsolnay család képviseletében, dr. Kovács Orsolya művészettörténész és Márta István, a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetője köszöntötte.  Az alábbiakban Bezuk Zsolt köszöntőjét olvashatják:

 Bezuk ZsoltBezuk Zsolt

„Talán egy kis magyarázatra szorul, hogy idegen hangzású nevemmel miért éppen én beszélek most a Zsolnay család részéről. A helyzet az, hogy miután Zsolnay Vilmos még élő 3 dédunokája külföldön él, ükunokái közül pedig 71 évemmel már én számítok a legidősebb leszármazottnak idehaza, illendő volt, hogy én vállaljam a szót.
Akik ismerik a család történetét, tudják, hogy Zsolnay Vilmos egyetlen fia, Miklós, gyermektelenül hunyt el, és ezért formálisan örökbe fogadta két nővérének gyermekeit, hogy fennmaradjon az akkor már híres márkához kötődő családnév. Nagyapáink így vették fel és adták tovább a Zsolnay nevet a Mattyasovszky illetve a Sikorski mellé. Az ő gyermekeik révén élt tovább a család, és él még szép számmal ma is.
78 éve már annak, hogy anyai nagyapám, Mattyasovszky Zsolnay Zsolt, aki az első világháborút követő nehéz időkben vett részt a gyár vezetésében, 50 éves korában meghalt. Így nekem nem volt alkalmam tőle szerezni személyes ismereteket a gyár és a család szorosan összefonódó életéről.
Kisgyermekként nem is lehettek személyes emlékeim a gyárról, hiszen a mi családunk már nem Pécsett lakott. Tizenöt éves diákként, 1956 nyarán jártam először újra Pécsett. A mai fiataloknak ez bizonyára hihetetlenül hangzik, de ez a látogatás is csak úgy sikerült, hogy a nyári szünetben munkát vállaltam geológusok mellett a Mecsekben, és így a Földtani Intézet fizette ki a csekély napidíj mellett a vasúti jegy árát is, amire bizony nem lett volna fedezet szűkös anyagi körülményeink között. Így nyílt alkalmam arra, hogy a család és a gyár történetéről sok mindent megtudják nagyapám húgától, Mattyasovszky Zsolnay Margittól, aki később dédanyánk, Zsolnay Teréz munkáját befejezve írta meg a családi krónikát. Margit nénitől hallottam azt is, hogy amikor börtönben volt, egy cigányasszony rabtársa jósolt a tenyeréből, és azt mondta: „Szép nagy család, de úgy szét fognak szóródni, mint egy zsák balha." És alig fél évvel később Zsolnay Vilmos leszármazottai közül 56 telén újabb hét személy hagyta el az országot, követve azokat, akik már a szovjet megszállás után, vagy az államosítást követően távoztak. Így aztán a legifjabb gyermekeket is beleszámítva Zsolnay Vilmos ma élő közel 70 leszármazottjának a fele Nyugaton él. De nem halt ki a család, ahogyan azt néhányan tévesen terjesztik; itthon is élünk még szép számmal, akik tisztelettel és büszkeséggel őrizzük őseink munkásságának emlékét, akár viseljük a Zsolnay nevet, akár nem.
Ez a kiállítás azonban nem a mi nemzedékünkről szól, hanem azokról, akiknek tevékeny szerepe volt a Zsolnay gyár sikereiben és életben tartásában mind a dicsőséges, mind a nehéz időkben. Az, hogy a kiállítás neve „Család- és Gyártörténeti Kiállítás" ne tévesszen meg senkit, aki esetleg a Zsolnay, Mattyasovszky, Sikorski vagy Gilli családok több évszázados történetét szeretné itt megismerni az ősöktől napjainkig.

A Zsolnay családban a becsületnek és a szorgalomnak igen nagy értéke volt. Talán soha nem fejlődött volna világhírű gyárrá, és feledésbe is merülhetett volna az induló fazekas manufaktúra, ha Zsolnay Vilmos nem siet testvére segítségére, hogy megmentse és fantasztikus szorgalmával és kitartásával sikerre vigye az apjuk segítségével indított új vállalkozást.
A családban minden a gyár érdekének volt alárendelve, és ezért sokan nagy áldozatokat hoztak. Mattyasovszky Jakab geológus például egy sikeres tudományos karriert áldozott fel azért, hogy a gyárba beállva, annak sikerén munkálkodjon. Ami jövedelem keletkezett a gyárban, azt az állandó fejlesztésre fordították, mert az mindenek fölött állt. Nagyszüleim példájából is tudom, hogy a harmincas években ők sem nagyapám gyári jövedelméből éltek, hanem nagyanyám földbirtokából. Ezt a gyakorlatot fogalmazta meg találóan Francesco Gilli, amikor azt mondta: „Nektek véretekben van a porcelán, és vér van a porcelánotokban".
Ilyen múlt után érthető, hogy a család az elvesztett vagyonnál is nagyobb fájdalommal érte meg az államosítást követően a művészeti termékek gyártásának leállítását. Egy olyan dicső múlt után, ahol mindig az állandó technikai és művészeti fejlődés volt az elsődleges cél, érthető, ha a család ma is nehezen fogad minden olyan változást, amely a gyár termelésének csökkenésével és területének más célra fordításával jár. Ezt a fájdalmat, amelyhez hasonló számos nagy hagyományú gyártelep felszámolásakor tapasztalható világszerte, jelentősen csillapítja azonban az a tudat, hogy itt nemcsak a művészeti értékű épületek állagát igyekeztek megőrizni, és a területet különféle kulturális célokra fordítani, hanem a mauzóleum felújításával, valamint a Zsolnay gyár régi termékeinek (a Gyugyi-féle gyűjteménynek és a Winkler-féle rózsaszín gyűjteménynek) a bemutatásával emléket állítottak a dicső múltnak is. Nagy örömünkre szolgál, hogy a most megnyíló kiállítás betekintést nyújt majd abba is, hogyan fonódott teljesen össze a gyár és a család élete négy generáción keresztül. Amikor nagyon sok tévhit és elferdített legenda van forgalomban (hogy a Zsolnay Vilmos emlékére bemutatott, de életrajzinak egyáltalán nem nevezhető játékfilmről ne is beszéljek), fontos, hogy a közönség minél pontosabb képet alkothasson a múltról. Ezért nagyon köszönöm a szervezőknek, hogy ezt szem előtt tartották. Külön köszönöm Dr. Kovács Orsolya figyelmes munkáját, amellyel maximális mértékben egyeztetett a családdal az anyag összeállításakor.
Nemrég elhunyt édesanyám emlékei között kutatva találtam rá a kiállítási meghívón idézett jelmondatra, egy tenyérnyi sárguló hártyapapíron, amelyre Zsolnay Vilmos alig néhány héttel halála előtt, 1900. február 20-án írta le az alábbi sorokat, amelyek igazán jellemzőek az ő példamutató életfelfogására:
Arbeit, Liebe, Hoffnung, Willenskraft, Alles schafft.
Munkával, Szeretettel, Reménnyel és Akaraterővel mindent meg lehet valósítani.

Ez megszívlelendő erkölcsi üzenet a ma élő generációnak is.
Kérem, hogy a kiállítás megtekintésekor figyeljenek fel arra a szorgalmas munkára, a család és munkatársak iránti szeretetre, a nehéz időkben is erőt adó reményre, és a szívós akaraterőre, amelyek nyomon követhetők a bemutatott anyag figyelmes tanulmányozása során."
(Bezuk Zsolt)

 
Néhány adat a kiállításról:

A kiállítás biztosítási értéke: 295 millió forint

A kiállítás kialakításának költsége: kb. 30 millió forint
Műtárgyak száma: kb. 400 db
A kiállítás alapterülete; kb. 400 négyzetméter
Műtárgyak tulajdonosa; Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága és Zsolnay
Örökségkezelő Nonprofit Kft.
Szervező: Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft.
A kiállítás rendezője: dr. Kovács Orsolya művészettörténész

A kiállítás megnyitó egyben az Európai Unió által támogatott Zsolnay Kulturális Negyed beruházásának projektzáró rendezvénye is.

 
Érdekességek a kiállításról:
• Zsolnay Vilmosnak, majd az őt követő generációknak jelentős kerámia gyűjteménye volt, amelyet tanulmányi célokra használtak fel. A népi fazekasság nemcsak művészi, hanem gyakorlati szempontból is szerepet játszott a gyár történetében, hiszen számos környékbeli fazekas kapott itt munkát a kezdeti években. Zsolnay Teréz és Júlia népművészeti gyűjteményéből is ízelítőt kapnak a látogatók
• Zsolnay Miklós keleti gyűjteménye igazi kuriózum: technikai és művészi szempontból egyaránt hasznosították az izniki, damaszkuszi csempéket, fusztáti kerámia töredékeket, szíriai edényeket, amelyeknek java része a XIV-XVI. századból származik
• Technikatörténeti érdekesség Zsolnay Vilmos festékpróbáinak, mázminta kollekciójának, eozin kísérleteinek a bemutatása, amelyek a kerámiakészítés vegykonyhájába engednek bepillantást
• Információkat kaphatunk a Budapesti Zsolnay-féle Porcelán- és Fajanszgyár Rt. működéséről ‚ amely 1902-től az 1948-as államosításig az egészségügyi- (szaniter) áruk és burkolólapok előállításával foglalkozott

  • Megjelenik nemcsak Zsolnay Vilmos, hanem leszármazottainak munkája és életútja. Júlia és Teréz művészi pályája ismert, kevésbé köztudott, hogy hány tehetséges és sokoldalú családtag folytatta a munkát nagyon nehéz körülmények között az első világháborút követő időszakban
  • Bemutatásra kerülnek az államosítást követő évtizedek (1848-1990) művészi termékei, amelyek vezető tervezői ma már a modern magyar design klasszikusainak számítanak (Fürtös György, Gazder Antal, Török János, Nádor Judit)
    Olyan művészek munkáiból is válogatást láthatnak, akik ideiglenesen dolgoztak a Zsolnay gyár műhelyeiben. Marty Ferenc festőművész és Eva Zeisel designer munkái igazi kuriózumok
    A kiállításon közel 400 műtárgyon (kerámián, festményen) kívül számos, most először bemutatásra kerülő archív felvételt láthatnak az érdeklődők
    A családtagok életével, képekkel gazdagon illusztrált érintőképernyős program segítségével ismerkedhetnek meg.

 

Az épületek története.
A gyár magját képező legrégebbi épületekben lakott Zsolnay Ignác, majd Vilmos és családja is. Eredetileg három különálló házból állt, amelyek a család igényeit követve többször átalakítva-bővítve végül összeépültek még a termelés épületeivel is. Ennek köszönheti mai zegzugos, labirintus-szerű elrendezésüket. Az 1890-es átépítések és bővítések során kapta homlokzatainak kerámia díszítéseit. Az egykori lakásokhoz kapcsolódó terekben is számos védett kerámia található.
Az épület alsó szintjén a beruházást megelőzően a Zsolnay Gyár raktárai, irattára, számítástechnikai műhelyei, az első szintjén az üzemorvosi rendelő működött, a többi területrészen használaton kívüli irodák és a felhagyott személyzeti étterem helyezkedett el. Az Európai Unió által támogatott beruházást megelőzően az építészeti műleírások az épület állapotát közepesen rossz, erősen lelakottként határozták meg. A terepszint alatti falak erősen
átnedvesedtek, a szigetelés elavult, illetve néhol teljesen hiányos volt.

 

Hasznos információk
Felnőtt jegy: 1200 Ft
Diákjegy, nyugdíjas, pedagógus jegy: 600 Ft
Csoportos kedvezmény: 10 főtől, a teljes árú jegyhez képest 15%-os kedvezménnyel.

Nyitva tartás:
Április 1-től október 31-ig kedd-vasárnap 10.00-18.00 óráig
November 1-től március 31-ig kedd-vasárnap 10.00-17.00 óráig

 

A kiállítás a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának együttműködésével jött létre. http://www.zsolnaynegyed.hu/csaladtortenet

 

Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük