Megnyitott a 33. Budapesti Tavaszi Fesztivál
8 perc olvasás
.preview.jpg "megnyitott a 33. budapesti tavaszi fesztivál 3")
2013. március 22-én, pénteken a Magyar Nemzeti Múzeumban a Vonzások és változások – 18-19. századi magyar festészet magángyűjteményekben című kiállítással együtt megnyílt a 33. Budapesti Tavaszi Fesztivál.
2013. március 22-én, pénteken a Magyar Nemzeti Múzeumban a Vonzások és változások – 18-19. századi magyar festészet magángyűjteményekben című kiállítással együtt megnyílt a 33. Budapesti Tavaszi Fesztivál.
Az eseményen tiszteletét tette a közélet számos neves személyisége, így felszólalt Balog Zoltán miniszter az Emberi Erőforrások Minisztériuma képviseletében, Tarlós István főpolgármester, a fesztivál védnöke; Dr. Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Fertőszögi Péter művészettörténész, a KOGART Alapítvány kuratóriumának elnöke és Vitézy Zsófia, a Budapesti Tavaszi Fesztivál igazgatója.
Balog Zoltán beszédében elmondta, Budapest és a kultúra egymástól elválaszthatatlan, a főváros kulturális értékei, rendezvényei pedig az ország többi részére is kihatnak. A miniszter úr büszke arra, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál olyan világnagyságokat hoz el idén is Magyarországra, amilyeneket az ember szerencsés, ha egyszer láthat életében.
Tarlós István főpolgármester a kiállítás anyagát méltatva kiemelte: hajdanán magángyűjteményekből, például Széchényi Ferenc nagylelkű felajánlásából állt össze a nemzet múzeumának anyaga. Ily módon örömteli, hogy a magángyűjtemények ritkán látható kincseit most a Magyar Nemzeti Múzeumban üdvözölhetjük. A kiállított képek pedig, éppúgy, mint a fesztivál maga, segítenek a nemzet önazonosságtudatának megőrzésében.
Vitézy Zsófia fesztiváligazgató rövid köszöntőjében elmondta, hogy bár imponáló számokat tudna sorolni a fesztivállal kapcsolatban, a programok igazi értéke felbecsülhetetlen, a legnagyobb erénye pedig a közösségépítésben mutatkozik meg. Kiemelte, hogy a fesztivál küldetésének tekinti a fiatal művészek népszerűsítését és bemutatását, valamint az új produkciók létrehozását. Emellett nagy hangsúlyt fektetnek a húsvét, illetve Verdi születése 200. évfordulójának méltó megünneplésére.
Dr. Csorba László azt emelte ki, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum és a tavasz igen szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hiszen az 1848-as múzeumkerti események fontos szerepet játszottak a magyar történelemben. A főigazgató hangsúlyozta: a múzeumi tárgyak mögött mindig egyedi történetek rejlenek, s bízik abban, hogy a Vonzások és változások című kiállítás képei mögött a látogatók meglátják majd a nagyobb, mélyebb tartalmat is.
Fertőszögi Péter röviden vázolta, hogy a kiállítás képei a magyar festészet kialakulását, virágba borulását és megerősödését hivatottak bemutatni olyan oldalról, amilyenre csak néhány évtizedenként adódik lehetőség, hiszen a kiállított műalkotások valamennyi darabja magángyűjteményekből származik. A főkurátor örömmel jelentette be, hogy a nemrégiben előkerült és a valaha volt legmagasabb áron elkelt magyar festmény, Csontváry Kosztka Traui látképe is megtekinthető a kiállításon.
A megnyitó moderátora a friss Kossuth-díjas színész, Mécs Károly volt, a világhírű Kodály Vonósnégyes pedig Verdi e-moll vonósnégyeséből adott elő két részletet.
Több mint 30 éve nem láthatta a közönség a 18-19. századi magyar festészet magángyűjteményekből összeálló látképét. A KOGART kezdeményezésére most közel 50 magyar műgyűjtő szalonjából került a Nemzeti Múzeumba az a gazdag anyag, amely 200 év magyar történelmét, ideáljait és eszméit idézi fel – a korszak 65 kiemelkedő művészének mintegy 130 alkotásával.
A gyűjtők kincsei közül itt láthatja a nagyközönség egyebek közt Csokonai, Berzsenyi és II. Rákóczi Ferenc feleségének míves képmását, Markó Károly és Lotz Károly festményét, Paál László titokzatos erdei képeit és Mednyánszky László lenyűgöző műveit, Munkácsy Mihály híres, de ritkán látott kompozícióit, Rippl-Rónai József és Szinyei Merse Pál alig kiállított remekeit. A kiállítás sztárja Csontváry Kosztka Tivadar Traui tájkép naplemente idején című alkotása, az utóbbi idők legnagyobb, és legdrágább műkereskedelmi szenzációja.
A jelenből nézve ez a két évszázad idilli harmóniát áraszt, legalábbis a társadalom által elfogadott eszmék jelentése és jelentősége tekintetében. A 20. századi művészet által felrúgott tabuk ebben a korszakban még éltek és virultak. Az elitkultúra még bőven elkülönült a tömegkultúrától, hiszen mindaz, amit a kiállításon láthatunk, az elit kultúrája. Azoké a műgyűjtőké, akik nem csupán a művészeteket támogatták műtárgyvásárlásaikkal, de adakoztak a társadalmi szervezetek életre hívására is. Ennek köszönhető a kiállítást befogadó intézmény, a Nemzeti Múzeum létrejötte is. Ugyanezekben a termekben a 19. század közepétől a Nemzet Képtára volt, így különösen izgalmas, hogy újra egy magángyűjteményekből összeállított kiállításban szemlélheti meg a közönség a 18-19. század magyar festészeti kincseit.
Ez a 200 év ugyanakkor izgalmas átmeneti korszak is, amely elvezet a rendi társadalomtól az ipari forradalmak polgárosodásának kibontakozásához, a késő középkortól a modernizmusig, az udvari reprezentációtól a polgári önkifejezésig. A mából nézve összetartja a kor műveit az eszme, az ideál társadalmi elfogadottsága, állandósága, megkérdőjelezhetetlensége. A szépség ideája a korszakban igen kevés változáson megy át – összehasonlítva a 20. század fejleményeivel. A történelem eszménye a 19. században mindent átszellemít, a műtárgyaknak csakúgy, mint a társadalmi és birodalmi változásoknak, új értelmet ad a történelmi haladásban betöltött szerep. Kiegyensúlyozott kor volt: a történelem és a művészet eszméje összhangban volt egymással.
A kiállítás alkalmából a KOGART és a Nemzeti Múzeum közös kiadásban jelenteti meg a Vonzások és Változások című látványos albumot, amelyben négy ismert művészettörténész 172 oldalon, a kiállítás képeinek mintegy 130 színes reprodukciójával illusztrálva mutatja be a korszakot.
Vonzások és Változások -18-19. századi magyar festészet magángyűjteményekben
A KOGART és a Magyar Nemzeti Múzeum közös kiállítása
2013. március 23. – július 21.
Magyar Nemzeti Múzeum,
1088 Budapest, Múzeum körút 14-16.
A nyitónap estéjén teltházas koncertet adott a Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben az Il Giardino Armonico. Műsorukon Händel: Il trionfo del Tempo e del Disinganno c. műve szerepelt.
Az oratórium Händel egyik korai remekműve. Az allegorikus tantörténet páratlanul invenciózus és gyönyörteli muzsikára inspirálta alkotóját. Főhőse a „Szépség", aki a „Józanság" és az „Idő" figyelmeztetésére hallgatva nem hisz többé a „Gyönyör" örök fiatalságról szóló meséjében. A stílusteremtő Il Giardino Armonico egykor a régizene renitense volt, manapság szép számmal akadnak követői és utánzói.
A Szépség szólamát éneklő Roberta Invernizzi a barokk és a klasszikus korszak zenéjének egyik legelismertebb specialistája, több mint hatvan lemezfelvételen működött közre. Händel-albumáért – Cantate per il Cardinal Pamphili – 2007-ben elnyerte a tekintélyes Stanley Sadie-lemezdíjat. A koncertezés mellett Invernizzi tanít is, a nápolyi barokk zenei központ tanára.
A Gyönyör szerepében a fiatal orosz koloratúrszopránt, Julija Lezsnyevát hallhattuk, aki pályája kezdetén, 2006-2009-ben több rangos énekversenyen is kiemelkedő sikert ért el. Karrierje 2010-től ível meredeken felfelé, elsősorban Mozart- és Rossini-szerepek találják meg. A brüsszeli La Monnaie Színházban Meyerbeer A hugenották című operájában debütált, a tekintélyes német operalap, az Opernwelt e produkciója alapján a 2010/2011-es évad legjobb fiatal énekesévé választotta.
A Józanság alt szólamát Sara Mingardo formálta meg. Az olasz művésznő a legnevesebb operaházakban énekel, fellépett már a milánói Scala, a velencei La Fenice, a torinói Teatro Regio, a nápolyi San Carlo színpadán, s olyan rangos fesztiválokra kap meghívást, mint például a salzburgi. Itt 2012-ben Claudio Abbado vezényletével Mozart és Schubert miséiben hallhatta a közönség.
Az Idő szavát a fiatal lengyel tenor, Krystian Adam tolmácsolta. A tanulmányait Wroclawban, majd Milánóban folytató énekes 2008-ban hazájában „Az év felfedezettje" volt. Többnyire barokk operákban és oratóriumokban énekel, de játszotta már Almaviva szerepét Rossini Sevillai borbélyában, de nagy feltűnést keltett Kálmán Imre Marica grófnő című operettjében is. Gyakori vendég Olaszországban, olyan karmesterekkel dolgozott már, mint Claudio Abbado, Diego Fasolis vagy Giovanni Antonini.
Lantai József
