Menjünk a moziba be? Avagy filmszemle szemle

A hazai filmművészet az évtizedek során számos jó és kevésbé jó alkotást mutatott fel, és közben igencsak emblematikus filmek is születtek.

A hazai filmművészet az évtizedek során számos jó és kevésbé jó alkotást mutatott fel, és közben igencsak emblematikus filmek is születtek.

A valóságban azonban azt megmondani, hogy egy film jó-e vagy sem, igencsak nehéz. Mert akkor, ha a kasszagépek felől nézzük, szinte biztosan más lesz a mérlegelés eredménye, mint akkor, ha megpróbáljuk beleérteni azt, ami talán ott sincs a vásznon. S e tekintetben, kívülállóként, szubjektíven, és nem a filmművészet vájt szemével nézve alig különbözik a mozgókép attól, mint a festett vásznak állóképei.

A néző számára alapvetően két kategória kerül felállításra. Vagy mond neki valamit a film, megszólítja, kikapcsolja, szórakoztatja a nézőt, és így végső soron tetszik az adott alkotás a moziba beülőnek, vagy nem. Mely utóbbi esetben kultúrsznobok százai győzködhetik, hogy márpedig ez hatalmas alkotás, képes megmakacsolni magát, és váltig azt állítani, hogy márpedig neki nem tetszik. A megfeszülnek, akkor sem. Esetleg akkor, ha őt feszítik meg, de azért az már mégsem az igazán őszinte elragadtatás hangja. Ám az előzőekből az is következik, hogy egy filmszemle kínálatáról egyértelmű véleményt mondani határos a botorsággal. Tulajdonképpen akkor, amikor kétségeink támadnak abba az irányba, hogy kell-e egyáltalán díjazással egybekötött filmszemle, valahol szintén ugyanitt kötünk ki.

Mindig lesznek filmek, amiket a kritika az egekbe meneszt, s a nézők jó része nem érti, hogy mi értelme volt egy fillért is áldozni az elkészítésére. Hacsak nem elrettentő példaként. A szép valószínűleg éppen az ebben a nagy közös kulturális társasjátékban, hogy ennek megítélése emberenként is változhat. Amiből az is következik, hogy az éppen kiosztott díjaktól szinte függetlenül, a filmseregszemlék sokaknak, sokféle szórakozást ígérnek. A dokumentumfilmektől a nagyjátékfilmekig bezárólag. Felsorakoztatva a nagy nevektől a filmes pályafutást éppen, hogy elkezdőkig a filmeseket is. Nem egy esetben különben az ifjaknak ítélve a közönségsikert, míg a nagyok nyilatkozgatnak a háttérben. Besöpörve a valamikori ifjúság kései népszerűségtermését. S persze megpróbálva megmondani a nyilatkozatokban a hogyan tovább felé vezető királyi utakat valamiről, melyben sokkal fontosabb a néző személyes érzése, mint a konformista sznobizmus.

Ahogy a most záródó 41. Magyar Filmszemlén is történt, mely két helyszínen, a Palace MOM Parkban és az Uránia Nemzeti Filmszínházban kínálta a filmművészet közelmúlt termését megtekintésre. A bírálat Játékfilmes, Kisjátékfilmes, Dokumentumfilmes, Tudományos-ismeretterjesztő filmes, és TV filmes kategóriákban szervezett külön-külön zsűriknél születtek. Ami önmagában is jelzi a változatos kínálatot a néznivalóban. Az eredményekkel aztán lehet egyet érteni, vagy egyet nem érteni. Ám azért, hogy a közönség véleménye is szót kaphasson, lehetővé tették ebben az évben is a nézők számára a szavazást. Igaz, úgy tűnik csak azok számára, akik mobiltelefonnal rendelkeznek, mivel sms-ben érkező kód alapján lehetett érvényesíteni a honlapon a véleménynyilvánítási lehetőséget. Fanyalogva azt is mondhatnánk, hogy nem csak mobiltelefonnal, de ezzel egy időben internettel is rendelkezőkre korlátozódott a lehetőség.

Ez azonban nem teljesen lenne igazságos megállapítás, mivel a vetítést követő szavazásra való felhívás nyomán érdeklődve kiderült, hogy Palace MOM Park esetében ezen egyszerű módon segítettek. Három számítógépet elhelyeztek az előcsarnokban, melyen a nagyérdemű bátran leadhatta szavazatát a filmre. Akinek pedig nincs internetes gyakorlata, az, ahogy a netzsargon mondja: Így járt. Ha mobiltelefonja sincs, akkor, mint említettük korábban még ígyebbül. Az csak a szervezés szépsége, hogy a közönségnek a fesztivál utolsó napján bemutatott filmre semmivel nem későbbi határidő jutott szavazni, mint a nyitónapok filmjeire. Valószínűleg az esélyegyenlőség jegyében. Ahogy a kabarétréfában, itt is volt aki biciklivel mehetett. Az idő biciklijével.

Egyébként elvileg a filmplakátokra is lehetett volna szavazni, mint azt a vetítés után említették. No nem a honlapon, mert azon ennek nyoma sem látszott (http://magyarfilmszemle.hu/Kozonsegszavazas). De magát a szavazást is árnyalhatta, hogy olyan film első vetítése után említették ezt a lehetőséget, melynek plakátját sehogy sem sikerült megtalálni. Ha azonban valaki mégis meglelte a „A vágyakozás napjai" című, Pacskovszky József által rendezett film plakátját, akkor e sorok írója ezúton is megkövetem a rendezőket. Már csak azért is, mert igyekeztem megkeresni az említett film plakátját. Hiába, amin nincs is mit csodálkozni így utólag. A zárónapon már a honlapon is olvasható volt, hogy ilyen szavazás márpedig volt. Magyar Filmplakát 2010 címmel lehetett szavazni a 2009-es filmplakátok közül valamelyikre. Már akkor, ha nem elírás található a honlapon.

Különben, az említett film, a „A vágyakozás napjai" egyike azoknak, mely valószínűleg elég rendhagyónak ítélhető. Lévén fekete fehér film, és valós főszereplője az igazi első filmesnek tekinthető, a filmben néma lányt megszemélyesítő Schefcsik Orsolya. Most persze jöhetne az a szubjektív vélemény, hogy az említett szereplő sok szempontból ott is elvitte vállain a filmet, ahol rendezői mondanivaló kifulladni látszott: Vagy ecsetelhetnénk, hogy a film alapötlete adta lehetőségekből mennyit, vagy mennyit nem valósított meg a kertészmérnökből lett filmrendező. Ám ezt a filmet taglalva igazságtalanok lennénk mindazon filmekkel szemben, melyekről nem emlékezünk meg. Márpedig egy többnapos rendezvény minden filmjéről kritikát adni, még mégoly szubjektív módon is mérlegre tenni, amire csak mozilátogatóként lenne képes a jelen sorok szerzője, meghaladná egy kiadványkötet terjedelmét. Az egyes filmek elfogadottságának megállapítását tehát inkább a jövendő nézőkre hagyjuk. A versenyfilmek teljes tárháza pedig olvasható a http://magyarfilmszemle.hu/Versenyfilmek/  webcímen. Ameddig olvasható. Abban a biztos tudatban, hogy sok film ezt követően legfeljebb a készítők családtagjai által lesz megtekinthető. Ha nem, az sok filmnél talán jó, míg másoknál talán mégsem annyira. Szintén a hivatásos izlésítészek hivatalos véleményétől teljesen függetlenül.

Andrew_s