Mesébe illő történet

Kocsis András Sándor neve hosszú ideig egybeforrt a Kossuth Kiadóval. Már akkoriban is tudtuk róla, hogy tehetséges festő, mi több szobrász, útikönyv szerzőnek sem éppen utolsó. Majd a Kossuth-tól távozván saját kiadót alapított és nemrégiben új könyvet jelentett meg, ezúttal egy kenyai árvaházban töltött idejéről. Ám a közelmúltban az egyik szobrának lett jelentős sikere, és ez  váratlan helyzetet eredményezett: utazást Thaiföldre.

Meghívtak egy nemzetközi, képzőművészeti kiállításra – kezdte a történetet Kocsis András Sándor, mivel ott a 2006-ban alapított Fejtő Ferenc–díjhoz készített kisplasztikája fődíjat kapott. Ennek átvételekor szólt arról, hogy a kultúra szivárványhidat képez vallások, etnikumok és politikák felett. A szivárványnak híd alakja van és a színeit ugyanolyannak látjuk a világ bármelyik pontján, bőrszíntől vallástól függetlenül. A rendezvényen ugyancsak meghívottként volt jelen Thaiföld egyik legismertebb művésze, Napapat – nevének jelentése jószívű, kedves – hamar jó barátságba kerültek egymással, a kapcsolat állandósult. Ő Phuketben az egyik legaktívabb önkéntesmunka-szervező. A Kenyába történt látogatás után már nem volt nehéz elhatározni, következzen egy utazás Thaiföldre.  Még itthon kiderült, hogy a thai király december 5-én Phuketbe érkezik. Szobor készítésére már kevés volt az idő, egy fénykép alapján, 35×50 cm-es méretben, akrillal vászonra megfestett portré elkészítéséhez viszont még éppen elég. Portré a bőröndbe és már indulhat is a repülő! Ám a bőrönd önálló éledtre kelt, a leszálláskor már nem volt a gépen! Gyorsan venni kellett pár egyszerű ruhadarabot, ez könnyen megoldható volt, hanem a festmény! Szerencsére a király érkezéséig volt még két teljes nap. Ahogy mondani szokták: „minél nagyobb a baj, annál közelebb a segítség” … ez most is így történt. Kocsis András telefonjában volt egy fénykép a festményről, Napapat gyorsan elszaladt, csináltatott róla egy fénymásolatot.  Napapat – a barátai csak Cip-nek hívják – sokoldalú művész, csodálatosan énekel és egészen sajátos ötvösművészet művel. Négy rádióműsora van és a legnagyobb közönségszervezők közé tartozik. Thaiföldön teljesen más az élet. Itt a nyugdíjasok mindent a közösségégért tesznek. Most, a király érkezése előtti napon, születésnapja alkalmából ezer gumifát ültettek el. Az akcióban Kocsis András is részt vett. Ötszáz önkéntes, egyenruhában, sárga pólóban, kék sapkában, óriási kivetítőn nézte a királyi párt, ünnepeltek, énekelték a himnuszt, majd együtt nekiindultak az erdőnek. Húsz perc alatt, ötszáz ember, ezer gumifát ültetett el – ebből ő ötöt. Pár nappal később, az Antikorrupciós nap ünnepén, több százan – nők és férfiak – táncoltak énekeltek, egyszóval éltek! Itt más az emberek közötti viszony, más a szolidaritás. A király szinte félisten. Külföldi politikusokkal csak elvétve áll szóba, az egyszerű emberek a közelébe is alig juthatnak. Magyar magánember korábban soha nem találkozott még a thai királlyal, ez most szinte alig hihető módon sikerült. Napapat az önkénteseivel részt vett a király fogadásának megszervezésében és megkérdezte vendégét, szeretné-e látni őfelségét? Elvitte reggel a szállodához, ahol tengerparton majd ott lesz a király, ő nyitja meg a regattát. Kocsis András a szállodán át ki is jutott a partra, ám ott egy őr megállította. Azonnal jött teljesen feketébe öltözve egy másik, az arca is takarva volt, csak a szeme látszott, őt már az érdekelte, miért akarja látni a királyt. A választ, hogy ez az európai lefestette őfelségét, nem hitte el, látni akarta a képet. A biztonsági szolgálat főnöke volt, átmentek a szálloda egy másik részébe, ahol már hófehér díszegyenruhás, magas rangú tisztek várakoztak. Megjelent a királyi testőrség főnöke, egy indiai férfi, ő is megnézte a királynak szánt, már dedikált festményt, elvette, elküldte bekereteztetni – persze ki kellett fizetni, de nem volt nagy összeg. Amikor eljött a király érkezésének ideje, beállították az ajándékával együtt a vendégek közé az első sorba. Kiderült, van ott, aki már évek óta vár arra, hogy valamennyire is közelről lássa királyt, most végre sikerülni fog, de beszélni vele – az teljességgel elképzelhetetlen! Odalépett a fehér egyenruhás protokollfőnök, vagy öt percig tanította a fura idegent a helyes viselkedésre. Hányszor és miként hajoljon meg, hogyan kell az ajándékot átnyújtani. Nem lehet akárhogy. A felségsértés Thaiföldön súlyos bűnnek számít! Hoztak egy aranyozott kelyhet, arra rátéve lehet átnyújtani, a királyhoz nem szabad hozzáérni. Egy másik protokollos még igazított a bőrönd hiányában sajnos csöppet sem udvarképes ruházaton, majd éktelen üdvrivalgás kezdődött, megjelent a király!

Amikor az uralkodó Kocsis Andráshoz lépett, ő meghajolt, ahogy tanították, átadta a képet és még arra is lehetősége volt, hogy elmondja, egy könyvet ír, „Thaiföld és Angkor a világ két gyöngyszeme” címmel. Erre olyan történt, amit a thai emberek hinni is alig akartak: A király háromszor bólintott, biccentett. Számukra ez azért volt döbbenetes, mert az alattvalók szemében a király a félisten. Velük nem kommunikál, nekik nem válaszol. A találkozó zárása is szinte hihetetlen volt. A király és csodálatosan szép felesége odament a hatalmas Mercedes autóhoz, a király beszállt, a felesége hátulról megkerülte a kocsit és beült előre, ő vezet. Miért? A király csak benne bízik igazán, a felesége a testőre, tábornoki rangban!

Napokkal később az elkevert bőrönd is megérkezett a képpel. Azt és a királynő thai stílusban festett portréját is, utólag küldték el a királynak.