Mezei Balázs a kinyilatkoztatás filozófiájáról és a militáns ateizmusról

Mezei Balázs vallásfilozófusMezei Balázs vallásfilozófusForrong a vallás, a filozófia és tudomány határterülete – mondja Mezei Balázs vallásfilozófus, a PPKE-BTK Filozófiai Intézetének vezetője, az ELTE oktatója, az MTA doktora, akinek nemrég jelent meg Mai vallásfilozófia című kötete, amelyben a diákok és érdeklődők számára foglalja össze a vallásfilozófiáról szóló alapvető tudnivalókat.

 

Mezei Balázs vallásfilozófusMezei Balázs vallásfilozófusForrong a vallás, a filozófia és tudomány határterülete – mondja Mezei Balázs vallásfilozófus, a PPKE-BTK Filozófiai Intézetének vezetője, az ELTE oktatója, az MTA doktora, akinek nemrég jelent meg Mai vallásfilozófia című kötete, amelyben a diákok és érdeklődők számára foglalja össze a vallásfilozófiáról szóló alapvető tudnivalókat.

 

 Mezei Balázs a hazai, önálló vallásfilozófiai gondolkodás megteremtéséről, a nyugati tendenciákról, a militáns ateizmusról és angol munkájáról, a kinyilatkoztatás filozófiájáról beszélt a Magyar Kurírnak.

Vallásos emberként miként egyezteti össze a szubjektív vallásosságot és a vallási jelenséget objektíven vizsgáló vallásfilozófust magában?

Amikor 15 éve szisztematikusan elkezdtem dolgozni ezen a témakörön, nem volt Magyarországon vallásfilozófia. A Mai vallásfilozófia című könyv a tizedik, egyszerzős, önálló kötetem a témakörben. A vallásfilozófia elsősorban nem valamelyik történeti értelemben vett vallással foglalkozik, hanem egyáltalán, a vallási jelenséggel. Erre pedig az a jellemző, hogy egyrészt teljes mértékben önmagában van, másrészt feltárja önmagát és megközelíthetővé teszi. Azaz a vallási jelenség olyasmi, mint a nyelvhasználat. Meg kell felelnünk egy külső racionalitásnak – a grammatikát jól kell tudnunk használni, a szavakat meghatározott alapértelemben kell tudni használni -, de ha nincs bennünk kreativitás, nem használjuk igazán jól a nyelvet. A kreativitás pedig a nyelvvel való belső azonosságból fakad. A nyelv egyrészt a legnyilvánosabb valami, másrészt a legsajátabb tulajdonunk – ahogy a vallás is. A vallás a legteljesebb valóság, ezért kapcsolom össze a kétkötetes vallásfilozófiai művemben a „valóságot" és a „vallást". Hiszen a vallásos ember számára a vallása nem interpretáció vagy elmélet, hanem valós dolog, a valóság legszemélyesebb feltárulása, másrészt viszont a legobjektívabb is, hiszen a vallási rendszerek egyszerre érintik az embert a legvégső személyességében és ugyanakkor konzisztens világfelfogást is nyújtanak.

Itthon mennyire sikerült elfogadottá tenni a vallásfilozófiát?

A mai magyar tájékozódásban sokkal jobban benne van a vallási érzékenység, mint az osztrák vagy svéd társadalomban, ez pedig a társadalom információs szerkezetéből fakad. Nálunk sokkal nagyobb az érzékenység és az érdeklődés is, talán épp azért, mert negyven évig mindez el volt fojtva. Persze ez sajnos nem jelenti a templomba járók számának növekedését, de az érdeklődés legalább megvan az emberekben, ehhez képest meglepően gyenge a dogmatika tekintélye. A vallásfilozófia a kortárs filozófiában is nagy érdeklődésre tart számot, egészen kiemelkedő alkotói vannak. Részemről két dologra koncentráltam: létrehoztam az önálló, magyar vallásfilozófiai gondolkodást a vallásra összpontosítva, ez a Vallásbölcselet című munkámban található.  Másrészt angol nyelven is megpróbálom kifejezésre juttatni meglátásaimat, ezt összefoglalóan a kinyilatkoztatás filozófiájának – philosophy of revelation – nevezem. Ezzel hat-hét éve foglalkozom, és körülbelül ennyi publikációm meg is jelent a témában angolul. Egy könyvem is készül, remélem, Isten segítségével be is tudom fejezni. Ebben az évben a Francia Intézet segítségével konferenciát is rendezünk a témában. Ez olyan terület, amivel gyakorlatilag mások nem foglalkoztak, nyugaton sem nagyon. Persze van egy-két elszigetelt partizán. Kontinentális szempontból persze ez nem nagy felfedezés, mert ha megnézzük, mit csináltak a legjelentősebb filozófusaink, főleg a német területeken, vagy mit csinálnak a kortárs francia filozófusok, azt látjuk, hogy ezt a témát dolgozzák fel más és más szempontból, még ha esetleg más néven is. Az egész kérdéskör a valóság és az ember végső forrására kérdez rá.  

Milyen problémák foglalkoztatják ma a vallásfilozófia művelőit, hol tart ez a tudományág?

Angolszász és francia területeken ez nagyon ismert. A vezető kortárs francia filozófia 70 százalékban vallásfilozófia, ami igen váratlan fejlemény, hiszen a nyolcvanas években még Sartre volt a legbefolyásosabb szerző, aki közismerten ateista volt. A vallásfilozófiai reneszánsz oka, hogy volt egy Emanuel Levinas nevű szerző, aki nagyon erős irányt mutatott az 1960-as évektől kezdve. Így a mai vezető francia gondolkodó, Jean-Luc Marion keresztény elkötelezettségű vallásfilozófiát művel. A francia gondolkodásnak pedig megvan a hagyományos befolyása a hispán területekre, így ott nagy a recepciója, ahogy az angolszász területeken is. Németországban nem annyira, ott továbbra is a kritikai társadalomtudományi gondolkodás az uralkodó. De a teológiai oldalon J. B. Metz és a többiek is ebbe az irányba mozognak. Az angol területen pedig mindig is volt szisztematikus vallásfilozófia, az ottani pozitivizmussal szemben. Reakcióként létrejött az új ateista gondolkodás, ennek egyik képviselője Richard Dawkins. A vallás, filozófia, tudomány határterülete forrong. Ami az angolszász gondolkodást illeti, ott az érdeklődés megoszlik a hagyományos racionális teológiai témák és az új irányvonalak kísérletezései között, mint amilyen a „radikális ortodoxia"-mozgalom. A francia vallásfilozófia nagyon sokszínű, de egyik erős vonala a heideggeri örökséggel folytatott vita. A magam részéről úgy gondolom, hogy a kinyilatkoztatás kérdésköre ismét a figyelem középpontjába állítható.

A németeknél Joseph Ratzinger pápává választása sem hatott ilyen szempontból?

Valamennyire számít, de elég elszigetelt. Persze például a Ratzinger-Habermas-beszélgetés emlékezetes volt, ez itthon is megjelent egy kis füzetben. Azt viszont mindenki láthatja, aki olvasott már valamit a pápától, hogy filozófiailag nagyon felkészült emberről van szó.

Dawkinsról azt írja, hogy naiv és fogalmilag tisztázatlan. Hogy lehet, hogy egyébként okos és elismert emberek, ha más területre merészkednek, előtte nem mélyednek el az adott témában?

A darwinista alapú militáns ateizmus a 19. század közepe óta jelen van az angolszász gondolkodásban. Dawkins műveiben filozófiai-teológiai műveletlenségről tesz tanúbizonyságot. Az, hogy ő és társai óvodás szinten, alapvető tájékozódás nélkül gondolkodnak a vallásról, sokat elárul ennek a „tudományosságnak" a lelkiismeretességéről is. Ha valaki ilyen gyerekességeket enged meg magának egy területen, kérdés, mennyire megbízható más témában, például a saját szakterületén. Sajnos az angolszász gondolkodásra jellemző tud lenni a korlátoltság is. Azonban túlbecsülni sem szabad a militáns ateizmus befolyását. Dawkinsék felvetésére nagyon jó válaszok születnek. Persze ezek nem kapnak akkora publicitást, de nagyon erősek. Az Egyesült Államokban is találtam egy ilyen kötetet, Stephen M. Barr asztrofizikus könyvét (Modern Physics and Ancient Faith). De az angolszászoknál ott vannak a jelentős vallásfilozófusok, Swinburne, a whiteheadiánusok, a neotomisták. Most egyébként meg fog jelenni egy Dawkinsszal kritikusan foglalkozó Vigília-szám Puskás Attila professzor úr szerkesztésében, hét-nyolc tanulmánnyal.

Mik a tervei?

Az említett kinyilatkoztatás-filozófiát szeretném létrehozni minél hamarabb. Ehhez azért nyugalom és visszahúzódottság kellene, és most, hogy szervezem a Molnár Tamás-archívumot, ez épp nincs meg, bár most is sikerült megírnom egy újabb cikket a témában, ami egy Egyesült Államok-béli folyóiratban fog megjelenni. Aztán pedig majd szeretnék visszatérni a Vallásbölcselet két kötetének további folytatásához.

Mezei Balázs (Budapest, 1960. február 15.), magyar vallásfilozófus, irodalmár, habilitált egyetemi tanár, az ELTE BTK oktatója, a PPKE BTK Filozófiai Intézetének igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Szakterületei a fenomenológia, a vallásfilozófia és a filozófiatörténet filozófiája. Számos külföldi egyetem vendégkutatója és vendégtanára volt, többek közt Edinburghban, Leuvenben, Jeruzsálemben, a chilei Pápai Katolikus Egyetemen és az Egyesült Államokban, a marylandi Loyola College-ben. A vallásról való gondolkodás terén két, szisztematikus igénnyel megírt munkát adott közre. Az első 1997 elején látott napvilágot, címe: Zárójelbe tett Isten. Edmund Husserl és egy fenomenológiai prototeológia vázlata.  A másik Vallásbölcselet címmel, két kötetben jelent meg 2005 elején. További kötetei többek közt a Vallás és hagyomány (2003); és az Ezredvégi számvetés. Esszék a vallásról (2006).

Mezei Balázs: Mai vallásfilozófia. Kairosz Kiadó, Budapest, 2010.

Mezei Balázs blogja a Homo Homini.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.