MNB tanulmány: Krekó Judit – P. Kiss Gábor: Adóelkerülés és a magyar adórendszer
3 perc olvasás
A jövedelemadó-bevallások és az áfabefizetés adatainak vizsgálata azt mutatja, hogy az adóelkerülés miatt a GDP negyedének-harmadának megfelelő adóalap tűnik el Magyarországon, ami nemzetközi összehasonlításban is nagymértékűnek tekinthető.(A teljes tanulmány a cikk végéről letölthető!)
A jövedelemadó-bevallások és az áfabefizetés adatainak vizsgálata azt mutatja, hogy az adóelkerülés miatt a GDP negyedének-harmadának megfelelő adóalap tűnik el Magyarországon, ami nemzetközi összehasonlításban is nagymértékűnek tekinthető.(A teljes tanulmány a cikk végéről letölthető!)
Az adóelkerülés kiindulópontjának tekinthető az áfaelkerülés a belföldi forgalom eltitkolása révén. Ez lehetővé teszi, hogy ebben a körben a képződő jövedelem is eltitkolható legyen. További adóelkerülést tesz lehetővé a nagyon eltérő adóterhelésű munka- és tőkejövedelmek közötti átcsoportosítás az adóbevallásokban. Ezen felül egy bizonyos körben a magánfogyasztás is elszámolható a jövedelemadó alapját csökkentő költségleírásra. Végül e számlák egy része után még áfa-visszaigénylést is benyújtanak, pedig a magánfogyasztás után erre nem lenne mód. Részletes jövedelemadó-bevallás adataink alapján megállapítható, hogy a bérek részleges eltitkolása jellemző a kisvállalati alkalmazotti körben. Ennek egyik jellemző formája a valóságosnál alacsonyabb munkaidőre való bejelentés (ál-részmunkaidő), amellyel a minimálbér is kikerülhető. Még ennél is magasabb az önfoglalkoztatók (egyéni vállalkozók és társas vállalkozások tagjai) jövedelemelrejtése, amelyet az önfoglalkoztatók nemzetközi viszonylatban is nagyon alacsony adó- és járulékfizetései mutatnak. A jövedelemnél nehezebben elrejthető tárgyra kivetett adó, pl. az ingatlanadó mérsékelheti a jövedelemelrejtésből származó veszteséget, de csak akkor, ha nem lehet könnyen kijátszani és ha az értékbecslés piaci árinformációkon alapul.
A nemzetközi tapasztalatok szerint az adóterhelés csökkentése önmagában nem csökkenti a rejtett gazdaság méretét, a mérséklődő adókulcsok miatt önmagában nem javul az adómorál. A különböző típusú jövedelmek adórátáinak kiegyenlítése emellett nem szünteti meg feltétlenül a munkajövedelmek vállalkozói jövedelemként történő kimutatására való ösztönzést, hiszen a kétféle jövedelem adóterhelése elsősorban az eltérő társadalombiztosítási terhek és az adóalap költségleírásokkal való csökkentésének lehetősége miatt különbözik egymástól. A tanulmány egyik megállapítása, hogy az önfoglalkoztatók társadalombiztosítási kötelezettségeit új alapra kell helyezni, például a munka- és tőkejövedelmek szigorúbb szétválasztásával, mert ma a kötelező járulékalap gyakorlatilag a minimálbér. Másrészt a jövedelemátcsoportosítás ösztönzőit mérsékelheti az önfoglalkoztatók költségleírásainak szigorítása is. Emellett indokolt lenne az eva megszüntetése is. Az eva kisebb mértékben a jövedelmek kifehéredéséhez, nagyobb mértékben azok elszürküléséhez vezetett, többek között azért, mert a társadalombiztosítási járulékok alapja függetlenné vált a tényleges jövedelemtől.
Az eredeti tanulmány eredeti linkje:
http://www.mnb.hu/resource.aspx?ResourceID=mnbfile&resourcename=MT_65
