A II. világháborús Rosie the Riveter –poszter. Avagy a kényszer erénnyé nemesülA II. világháborús Rosie the Riveter –poszter. Avagy a kényszer erénnyé nemesülAz immár klasszikus közhely szerint a munka, a „dolgozás" emelte ki az embert az állatvilágból. Vagy, ahogy egy nem kevésbé ismert ferdítése állítja a közhelynek, a munka elöli menekülés. De abban mindkét olvasat alapján egyetérthetünk, hogy valamilyen tudatos, céltudatos tevékenység. Olyan, amelynek nyeresége a cselekvéskor vélhetően több mint a befektetett fizikai, szellemi energia. Ez a nyereségszemlélete a munkának értelmezni is segíti azt, hogy miért is dolgozunk, miért végzünk munkát a szó köznapi és nem fizikai értelmében.

A II. világháborús Rosie the Riveter –poszter. Avagy a kényszer erénnyé nemesülA II. világháborús Rosie the Riveter –poszter. Avagy a kényszer erénnyé nemesülAz immár klasszikus közhely szerint a munka, a „dolgozás" emelte ki az embert az állatvilágból. Vagy, ahogy egy nem kevésbé ismert ferdítése állítja a közhelynek, a munka elöli menekülés. De abban mindkét olvasat alapján egyetérthetünk, hogy valamilyen tudatos, céltudatos tevékenység. Olyan, amelynek nyeresége a cselekvéskor vélhetően több mint a befektetett fizikai, szellemi energia. Ez a nyereségszemlélete a munkának értelmezni is segíti azt, hogy miért is dolgozunk, miért végzünk munkát a szó köznapi és nem fizikai értelmében.

Az emberi és nem csak emberi tevékenységhez ugyanis szükség van valami motivációra, és az említett nyereség lehet az a motivációs tényező, amiért az ember dolgozik. A nyereség a legegyszerűbb esetben a biológiai lét fenntartását, vagy a fajfenntartást szolgálja, és közvetlen kapcsolatban van a táplálék megszerzésével, a szaporodási közösség kialakulásával és fenntartásával. Érthető tehát, hogy valamilyen szintű eszközhasználat és munkavégzés az állatvilágban is megfigyelhető. A háziállatok több évezredes használatának példája az ember munkájának megkönnyítésére azt mutatja, hogy a legegyszerűbb motivációs tényező ezekben az esetekben is a táplálék megszerzésével a biológiai lét fenntartásával kapcsolatos. Mind a haszonállatok munkára bírásakor, mind a munkájuk felhasználásakor, ahogy azt a nyomtató ló példája is mutatja a közmondásban.

Az ember azonban tudatos lény, és ekként a motivációs tényezők komplexebbek lehetnek. Annyira, hogy akár többszörös motivációs rétegek is kialakulhatnak. Különösen akkor, ha motivációnak tekintünk mindent, ami arra készteti az egyént, hogy csináljon valamit. A különböző motivációk részben energiát, késztetést adnak a cselekedetek végrehajtásához, részben pedig irányt is mutatnak azoknak. A pszichológiai elméletekben megkülönböztetett külső, illetve belső motivációk egy része mögött továbbra is megtaláljuk a biológiai szükségletek kielégítését. Mint olyat, mely továbbra is képes jelentős munkára motiválni az embereket. Ahogy arra a történelem nem túl vidám emlékű, a gályarabságtól és a munkatáboroktól sem teljesen elvonatkoztatható, tényei is rámutatnak.

Ez utóbbiakban is megmutatkozik az állatok munkavégzésével kapcsolatos másik motivációs tényező, a büntetés elkerülése, mint motiváció. Ez az állatvilágban, az állatok idomításánál általában a közvetlen fizikai agressziót jelenti. Sajnos a fizikai erőszak az embervilágban sem ismeretlen. Az emberi agresszió, mint egy kifelé, a másik egyént valamire rábírni szándékozó motiváló tényező azonban már nem minden esetben jelent fizikai behatást. Számos olyan eset ismert, amikor a képzetes büntetések, kilátásba helyezett fenyegetések, akár egy társadalmi normasértés felfedésének fenyegetése, a társadalmi normák megsértésének „réme" készteti munkára az embert. Ezen „motiváló" tényezők egy részével a jog illetve a viktimológia foglalkozik, mert például a zsarolás, a kényszerítés aligha tartozik pusztán csak lelki tényezők vizsgálatának hatáskörébe. Akkor sem, ha a joggyakorlat és az áldozattan sem nélkülözheti a lelki folyamatok működésének vizsgálatát.

Ugyanakkor a pozitív motivációs tényezők között is találhatunk átvitt értelmű motivációt. Egyfajta jutalmazás kilátásba helyezését. Végső soron a pénz, mint fizetség sem tekinthető másnak. A pénz, mint univerzális csereeszköz megjelenése az egyes tevékenységeket is közvetlenül beárazhatóvá tette. Ezzel egyfajta gazdasági közös nevezőt kialakítva az ember által elvégzett munka, és a dologi világ pénzért megszerezhető tárgyai között. Biztosítva annak lehetőségét, hogy akár a biológiai lét igényeinek kielégítését szolgáló táplálék is megfizethető, megvehető legyen. Ezzel értelmezhető az, hogy a társadalmilag kiszolgáltatott, szociálisan érzékeny rétegek esetében a munka egyik fő motivációs tényezője a pénzszerzés, és a pénzszerzés egyik legjelentősebb motivációs tényezője a biológiai igények kielégítése. Ugyanakkor már ez sem tekinthető közvetlen motivációnak. Azon könnyen belátható okból kifolyólag, hogy a pénz megszerzése többnyire már egy munka elvégzése után történik. Így a pénzért végzett munka is jelzi már, hogy az ember pszichikuma képes egy kilátásba helyezett jutalmat közvetlen motivációra leképezni a tudatban. Ettől azonban a pénz továbbra is többnyire külső motivátorként fog megjelenni.

Van azonban a motivációs tényezőknek egy másik csoportja, mely kifejezetten az emberi tudatban jelenik meg, és akár humánspecifikus motivációkként is tekinthetjük. Ha az előzőekre visszagondolunk, már a pénz is tekinthető sok szempontból ilyen humánspecifikus motivációnak. De még inkább annak tekinthető a teljesítménymotiváció vagy az önmegvalósítási igénye, mint motiváló tényező. Mindezek természetesen nem vonatkoztathatóak el az egyén önmagáról alkotott képétől, valamint az egyén önnön társadalmi szerepéről alkotott véleményétől. Márpedig a pszichológia legkülönbözőbb ágainak jelentős részben ez utóbbiak adják a tanulmányozás tárgyait. Az egyes, az emberi viselkedést tanulmányozó iskolák között abban nagyfokú az egyetértés, hogy a munka és a motivációs tényezők között kapcsolat márpedig van. A részleteket, például a belső motivációs rendszerről és annak befolyásolhatóságáról már találhatunk különbséget az egyes pszichológiai elméletek közt. Ezekre nyilvánvalóan más értelmezést fog adni a self-et központba állító analitikus irányzat, és megint mást a szabad taníthatóságot, plaszticitást feltételező behaviorista személet között. Annyira, hogy akár belső motivációs tényezővé transzformálva kezeljenek egy korábban alapvetően külső motivátorként megismert tényezőt.

Erre ismét csak éppen a pénz lehet a legjobb példa, hiszen a vállalkozók, üzletemberek, befektetők esetében maga a pénzcsinálás válik munkává, és ezzel a flow-nak nevezett jelenség forrásává. Ez a flow annak a tökéletes élménynek az alapja, amikor az egyén annyira képes feloldódni egy tevékenységben, hogy minden más elveszti a szubjektív jelentőségét emellett. De hasonló jelenség természetesen nem csak a vállalkozások irányításában, hanem a beosztottként végzett munka esetében is előfordul. Magát tevékenységet emelve élményforrássá, és pusztán önmagáért elvégzendővé. Amennyiben ez az állapot elkövetkezik egy munkavégzés alkalmával, akkor a munka önmagában lehet a legfőbb motivációs tényező. Annyira, hogy maga a pénz megkeresése, a tevékenység fenntartása adekvát céllá magasztosul. Amennyiben ez nem ölt kóros formát, például mindent elsöprő munkamániát, akkor a leghatékonyabb munka-motiváció lehet.

Salvador Dali Rabszolgapiaca már a múlt?Salvador Dali Rabszolgapiaca már a múlt?Ennek az állapotnak a bekövetkezése nyilvánvalóan előnyös az egyén számára. Elsősorban azért, mert az egyes munkák elvégzésekor a külső szemlélő számára akár unalmas fázisokban is biztosíthatja az ilyen munkafolyamatok hatékony elvégzését. Mégpedig úgy, hogy ezt a munkában részt vevő csak kis hullámzásnak, és nem kényszer hatására, csak a pénzért elvégzett elkeserítő robotnak fogja érzékelni. De előnyös annak is, aki a munkát igénybe veszi. Praktikusan a vállalkozónak akkor, ha a beosztottja ebben az állapotban van. Nem véletlen tehát, hogy számos olyan tréning-rendszert találtak ki, amivel ezt elérhetőnek tartják. De mert ez alapvetően kultúrafüggő, a más társadalmi háttérrel rendelkező területekről importált megoldások gyakran eleve kudarcra ítéltek.

Vagy a látszólagos eredmény mögött néha pszichológiailag egészen más jelenségek érhetők esetleg tetten. Például a visszatérés egy sokkal alacsonyabb szintű motivációs rendszerhez, a félelemhez, ahogy arról a „Lélektréning"-ek kapcsán korábban írtunk (http://www.euroastra.hu/node/13352 ). S ilyen esetben irrelevánssá válhatnak az elvállalt, teljesített munkával, a munkavégzés körülményeivel és vállalt munkaidővel kapcsolatos látszólagos önrendelkezési, választási lehetőségek. Ahogy a választási lehetőségek akkor is látszólagossá degradálódnak, ha bármi más tekintetben kiszolgáltatott munkavégzőtől várnánk el döntést.

Simay Endre István

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük