Moziban és Színházban Is A Nagy Négyes

A Belvárosi Színházban nagy sikerrel játszott A nagy négyes című színdarab film-adaptációja 2013. január 24-étől a mozikban is megtekinthető Kvartett – A nagy négyes címmel, Dustin Hoffman rendezésében. Az Uránia Filmszínház, a forgalmazó ADS Service Kft. és a Belvárosi Színház egyedi akciója keretében, 20% kedvezményt nyújt azoknak, akik mind a mozifilmet, mind a színművet szeretnék megnézni.

KVARTETT – A NAGY NÉGYES

Színes, szinkronizált amerikai vígjáték

Rendezte: Dustin Hoffman

Szereplők: Maggie Smith, Michael Gambon, Billy Connoly, Pauline Collins

A kétszeres Oscar^®-díjas Dustin Hoffman első rendezése.

Az Egy lányról producereitől és A zongorista forgatókönyvírójától.

Sosem késő újrahangolni…

Jean (Maggie Smith – Harry Potter-sorozat, Gosford Park) igazi dívaként érkezik aktuális fellépése színhelyére: az idős operaénekesek számára működtetett intézmény lakói minden évben koncerttel ünneplik Verdi születésnapjának évfordulóit. Jean egy világhírű kvartett tagjaként lép majd fel ezen az estén. A pazar díszletek között nyugalmasan éldegélők számára valódi felpezsdülést hoz a jelenléte, hiszen piszkos kis titkok kerülnek napvilágra, hogy aztán teljesen felkavarják az előkészületek állóvizét. Mindenki a kvartettet figyeli: Jean szeszélyes és excentrikus, exférje (Billy Connolly – Lemony Snicket – A balszerencse áradása) még mindig vágyódik utána – persze inkább meghalna, minthogy ezt bevallja. A kéjvágyó bariton (Michael Gambon – Harry Potter-sorozat, Maigret) és álmodozásai teljesen szétszórt tárgyának is megfelelően szövevényes a kapcsolata, hogy végül egy humorban és érzelmekben gazdag történet kerekedjék…

A film alapjául szolgáló színdarabot, a Nagy négyest nagy sikerrel játsszák a Belvárosi Színházban Molnár Piroska, Szacsvay László, Benedek Miklós és Vári Éva főszereplésével. Ronald Harwood (A zongorista Oscar-díjas szerzője) színdarabjában az örökifjúságról és a művészet hatalmáról mesél iróniával, sok humorral.

A kétszeres Oscar-díjas amerikai színész-óriás, Dustin Hoffman épp ezt a színművet választotta első filmes rendezése alapjául. A Kvartett – A nagy négyes feliratos és szinkronizált változatban egyaránt megtekinthető lesz a mozikban. A film szinkronjának érdekessége, hogy benne Szacsvay László a másik férfi főszereplő magyar hangját kölcsönzi, s nem azét, akit a színpadon alakít.

Aki Budapesten mind a mozifilmet, mind a színművet szeretné megnézni, az Uránia Filmszínház, a forgalmazó ADS Service Kft. és a Belvárosi Színház egyedi akciója keretében ezt most kedvezménnyel megteheti.

Minden néző mozijegye felmutatásával 20%-os engedményt kap A nagy négyes című színmű jegyárából a Belvárosi Színházban, illetve, a Kvartett – A nagy négyes című mozifilm jegyárából, amennyiben az Uránia Nemzeti Filmszínházban felmutatja A nagy négyes bármelyik előadására szóló színházjegyét.

A Kvartett – A nagy négyes az év elején került az amerikai mozikba, s a Pi élete, A hobbit és A lehetetlen után a negyedik legnagyobb bevételt hozta, s az Egyesült Királyságban, Ausztráliában és Új-Zélandon is egyaránt nagy sikerrel játsszák.

Korunk egyik legnagyobb filmszínésze, az idén 76. születésnapját ünneplő, kétszeres Oscar-díjas Dustin Hoffman a Kvartett – A nagy négyes című humorral teli, szívet melengető vígjátékkal debütál rendezőként a hazai mozikban.

Mikor megkezdődött a forgatás, Hoffman-nak bizony nem volt könnyű dolga a kamera másik végén. „Fogalmam sem volt, hogy a producer és a rendező közelében elhelyezett gépnek köze nincs ahhoz, amit a vásznon látsz." – idézi fel élményeit, majd hozzáteszi:„Nem te fejezed be a saját filmed, az fejez be téged. Nem hiszem, hogy zsigerileg megértettem volna mindezt, ha nem kerülök ebbe a pozícióba."

Dustin Hoffman közel ötven éve tartozik a világ élvonalába: egyike a legtehetségesebb, legrutinosabb, legelismertebb színészeknek. Sokáig titkolta, hogy rendezőként is szeretné kipróbálni magát. A változást Ronald Harwood forgatókönyve hozta meg: a Kvartett olvastán Hoffman úgy érezte, képes belefogni első játékfilmjébe, mint rendező.

„Dustin évek óta szerette volna kipróbálni magát, jópárszor közel is került e vágyához – valószínűleg többször, mint ahány alkalomról tudomásom van." – mondja Finola Dwyer.

„A rendezés teljesen különbözik a színészkedéstől, ezért igazán biztosnak kellett lennünk abban, hogy készen áll a kihívásra."

„Elmondtam Finolának, hogy érdekel a dolog, de nem adta nekem a munkát azonnal. Azt mondta azzal az új-zélandi akcentusával: Gondolkodom rajta." – emlékszik Hoffman.

Már az első megbeszélések után világossá vált Dwyer számára, hogy Hoffman ugyanúgy látja a feladatot, mint ő. „Kezdettől fogva szinkronban voltunk. Dustin egészen egyedi perspektívákat mutatott, de mindig ugyanazon az ösvényen jártunk. Úgy gondolom, életének egy olyan szakaszában volt, hogy készen állt a munkára. Olyan csapatot akart összehozni, melynek tagjai tudnak egymással dolgozni, megadván a biztonságot és a támaszt azokon a területeken, ahol nincs otthon. Ő volt az első, aki jelzett, ha ilyesmi adódott."

„Az első dolog, amit Dustin megosztott velem, hogy ő nem vizuális típus. Segítséget kért ezzel kapcsolatban. Tudta, hogyan kell eljátszani a film legkisebb részét is, és használta kivételes ösztöneit." – mondja de Borman.

A rendezéssel kapcsolatban Hoffman elismerte, hogy egészen új látásmódra volt szüksége: „Úgy gondolom: azok a dolgok, amiket megtanultam, igazán gyermetegek voltak ahhoz képest, hogy mennyi időt töltöttem a kamera előtt. Fogalmam sem volt, hogy a producer és a rendező közelében elhelyezett gépnek köze nincs ahhoz, amit a vásznon látsz. Minden egy vonatszerencsétlenség utáni állapothoz fogható, folyamatosan! Megtanultam, min mentek keresztül. És minden egyes nap úgy kellett tenniük, mintha rendben mennének a dolgok, mert nem akartak téged is feszültté tenni. Nem te fejezed be a saját filmed, az fejez be téged. Nem hiszem, hogy zsigerileg megértettem volna mindezt, ha nem kerülök ebbe a pozícióba."

„Ez egy új terület Hoffman számára, és azt hiszem, még mindig keresi a saját útját." – mondja Maggie Smith. „De mindannyiunk számára élvezetes volt a forgatás, mert engem például soha életemben nem rendezett színész. Teljesen tisztában van a másik oldallal. Tudja, milyen hosszúnak tűnik a várakozás, mielőtt kezdhetnénk. Tudja, milyen az, hogy mikor végre vesszük a jelenetet, és valaki elveszíti a fonalat… Nagyon körültekintő volt ezzel kapcsolatban, megadta az időt mindenre."

Connolly szerint: „Dustin briliáns rendező, mert briliáns színész, s ezért úgy rendez, mint egy színész. Tudja a gyenge pontjaidat, hogy mitől félsz, és sosem hagy lógni. Legtöbbünknek az a félelme, hogy hülyének nézik, olyat mond, amiben nem hisz igazán. Például, hogy úgy érzed, a szöveg illik a karakteredhez. Dustin magától észrevette, ha volt ilyen és minket megelőzve jelzett, szólt. Mert úgy gondolkodik és viselkedik, mint egy színész. Kiváltságos helyzet."

„Vad." – nevet Collings. „Egész éjjel dolgozott, ha akartuk. Ez adta az élvezetét a vele való munkának. Különbözik mindenkitől, mert tudja, hogyan kell minket addig piszkálni, míg talál egy kis lyukat, melyen át elérhet minket, mint színészeket."

„Dustinnak több energiája van, mint nekünk összesen." – mondja Dwyer. „Megállíthatatlan, olyan mint egy hurrikán."

Courtenay egyetért: „A legtöbb Oxfordban vagy Cambridge-ben végzett rendezőnek intellektuálisabb szemszöge lehet, de Dustinra az aktív részvétel a jellemző. Nagyon specifikus feljegyzései vannak, erős a jelentek felépítésében. A mottója: „Ragadd meg és tedd igazzá."

Ronald Harwood 1999-ben debütált Quartet című darabjával. Elsőként Michael Codron guildfordi (Yvonne Arnaud Theatre) színházában láthatták a remek darabot, később a West Enden futott az Albery Theatre -ben. A főszerepeket Alec McCowen mint Reggie, Donald Sinden mint Wilf, Stephanie Cole mint Cissy, és Angela Thorne mint Jean alakították. A megkapó történet a művészek csillogó világáról, az öregedés elfogadásának nehézségeiről, és arról a szenvedélyről szól, mellyel egy igazi előadó fordul a hallgatósága felé. Harwood régi jó barátja, Tom Courtenay adta az első löketet a film elkészítéséhez.

Harwood felidézte az első történéseket: „Tom először öt vagy hat évvel ezelőtt hívott fel azzal, hogy filmet kellene készítenünk a Quartetből, és hogy ő Reggie szerepét szeretné eljátszani."

„Emlékszem, a darab nagyon megérintett." – mondja Courteney, ki Reggie Paget a filmváltozatban. „Ronnie nagyon izgatott volt a forgatókönyv elkészítésének ötletétől. Néhány évbe beletellett, míg végre megláttuk a fényt az alagút végén."

Harwood egy 1984-ben készített dokumentumfilmből (Tosca's Kiss) merített inspirációt. A filmben egy svéd rendező, Daniel Schmid mutatja be közönségének a milánói Casa di Riposo per Musicisti lakóit. A házat Guiseppe Verdi alapította 1896-ban, létrehozva egyik legnagyszerűbb művét: a ház valójában menedék volt. Lakói „idős operaénekesek, kik nem voltak a szerencse kegyeltjei, vagy fiatalon nem volt tehetségük a megtakarításhoz. Szegény és drága társak az életemből!"

Maggie Smith látta a darabot, Dustin Hoffman pedig elküldte neki a Tosca's Kiss forgatókönyvét nagyjából akkor, mikor beszállt a filmkészítésbe. „Ez volt az, ami vágyat ébresztett benne, hogy megrendezze a filmet." – meséli. „És mert láttam a darabot, kedvem kerekedett valahogy a kettőt összegyúrni."

Mikor az adaptáció elkészült, Harwood – háta mögött Courteney-vel és Albert Finneyvel (Az öltöztetőben dolgoztak együtt), Maggie Smith-szel megtámogatva fordult Mark Shivas-hoz (a BBC Films volt vezetője), a Headline Pictures-nél. Shivas sajnos félretette az anyagot – mindez 2008-ban történt.

Rá egy évre fogtak ismét munkába: mikor a BBC Films producere, Finola Dwyer épp az Egy lányról utómunkálataival foglalkozott, felkeresték a forgatókönyvvel. Dustin Hoffman akkor forgatta a Szerelem második látásra c. filmet Dwyer kedvenc operatőrével – John de Borman és Hoffman életre szóló barátságot kötött a munkálatok alatt.

„Borzalmasan jól csináltuk." – mondja de Borman. „A forgatás alatt folyton mondtam Dustinnak: ismeri a színészség kvintesszenciáját – muszáj rendeznie…"

Hoffman pontosan fel tudja idézni, amikor de Borman egyszer felhívta telefonon. Először boldog új évet kívánt, majd mintegy lezárásképp csak úgy mellékesen odavetette: „Apropó, vállalhatnál egy szkriptet, amit én szeretnék fényképezni, és itt szeretném fényképezni, mert szeretem Londont, és van egy házunk itt."

De Borman egyeztetett Dwyerrel, aki örömmel fogadta Hoffmant: „Valaki olyat kerestem, aki igazán képes emelni az anyagon – akitől megkapom, amit látok benne, ugyanakkor valami frisset is képes hozzátenni. Akkor Dustin 72 éves volt, akár élete utolsó nagy szerepe előtt. Épp, mint a Kvartett karakterei. A film igazán amolyan jutalomjáték: úgy éreztem, tökéletesen illik hozzá, ami így is volt."

„Repülőn olvastam el a forgatókönyvet" – meséli Hoffman – „és mikor befejeztem, a feleségem rám nézett, látta a könnyeimet, és megkérdezte, miért sírok. Annyit mondtam: Ezt muszáj elolvasnod! Sosem sírok mostanában; eléggé szigorú kritikus vagyok."

De Borman még aznap hallhatta Dustin Hoffman hangján a telefonban, hogy lenyűgözte a forgatókönyv: „Azonnal felhívott, és azt mondta: Meg fogom csinálni, John! Kivel kell beszélnem?"

„Valaki egyszer azt mondta, az öregségben semmi mókás nincs." – emlékszik Hoffman. „Ahogy öregszik a tested, egyre sebezhetőbbé válsz, de én mindig azt hittem, hogy a lelkem gazdagodhat. Közel 75 éves vagyok, és úgy gondolom, 3 dolog történhet meg veled, ha elég szerencsés vagy, és elélsz idáig: fejlődsz, visszafejlődsz, vagy maradsz ugyanolyannak, mint voltál. Utóbbi (úgy gondolom) egyenlő a visszafejlődéssel. De megvan az esélyed a fejlődésre."

„Dustin annyira reflektál magára a filmre." – mondja de Borman. „Itt egy ember, aki generációja legismertebb színésze volt, mégis nagyon emberi. Hatalmas humorérzéke és tehetsége van, élete mégis megváltozott. Mindezek a film elemei is egyben. Teljesen Dustinra reflektál. Azért készülhetett el így, mert ugyanez történik Dustinnal is."

Hoffman úgy írja le a Kvartettet, mintha a létezést képezné le: „Embereket látunk életük harmadik felvonásában, a végsőben – mégis még mindig oly sokat tudnak adni."

Maggie Smith is hasonló véleményen van: „Mivel mindannyian zenével foglalkoznak, megvan bennük a vágy a folytatásra, és valóban folytatják is. Azért küzdenek, hogy megtehessék mindazt, ami sok-sok évvel ezelőtt természetes volt."

Billy Connolly véleménye az időskori színjátszásról: „A legmerészebb képzelet számára sem vagyok fiatal, de élek. Nem veszek tudomást a koromról, és nem hagyom el magam. Mindig úgy éreztem, hogy az életkoromról játszani annyira értelmes dolog, mintha a házszámom adnám elő; nincs semmi értelme."

A Kvartett filozófiájának megtestesülése a következő: Beecham House lakói számára az életkor csak apró kellemetlenség, de azzal az elhatározás-szerű vággyal egészítik ki, hogy rokkantsággal ne járjon. Pauline Collins azt mondta: „Őszülő hajukon, tántorgó öreg lépteiken és unalmas párbeszédeiken túl mindannyiukban fiatal szív dobog."

Michael Gambon úgy tartja, hogy az előadóművészekben (és az előadásokban) van valami, ami fiatalon tart még a nyugdíjas években is. „Ha átlagos munkád van, 65 évesen golyót kapsz. Ha színészként vagy énekesként élsz, egészen addig folytathatod, míg összeesel. Valaki alkalmazni fog. Legalábbis remélem!"

„A zenészek csak akkor vonulnak vissza, amikor muszáj." – mondja Jack Honeyborne, a neves dzsessz-zongorista, a stáb tagja. „Néhányan a színpadon haltak meg. Te hogyan fogsz? Ülsz majd otthon, és tévét nézel?"

Dustin Hoffman zenei ambíciói még azelőtt megnyilvánultak, mielőtt színészkedni kezdett volna. Ötéves korától zongoraleckéket vett, és mielőtt a színészet felé nyitott volna, elsőként az opera világa iránt érdeklődött. „New Yorkban kezdtem színjátszást tanulni. '58-ban találkoztam egy sráccal (munkanélküli színész volt, mint én). Úgy hívták: Robert Duvall. Az egyik bátyja operaénekes volt, szobatársak lettünk, így tudok egy keveset a világukról.

Először úgy mentem operába, hogy semmit sem tudtam róla. A Carment láttam Jessye Normannal, és emlékszem, jó helyen ültem. Éppen a Diploma előtt bemutatója után voltam. Csak ültem és néztem, ahogy áriázik. Fogalmam sem volt, miért, de sírni kezdtem. Nem tudom, történt-e velem hasonló azelőtt. Nem tudtam, mit énekel, de valami olyasmit csinált, ami földöntúli volt; valamit, ami igazán az."

Hoffman hisz abban, hogy filmjét mélyen átszövi a humor és a lélek. „Billy Wilder azt mondta, ha meg akarod mondani a közönségnek az igazat, jobb, ha tréfásan teszed."

Végül Connolly összegezte a film mondanivalóját:

„Ne halj meg, amíg meg nem haltál. Maradj érdeklődő az utolsó pillanatig. Arról ábrándozom, hogy ilyen leszek majd. Mindig érdeklődő, mindig benne valami különlegesben. Ne hagyd, hogy etessenek! Egyél magad… És sose vizelj a nadrágodba."

Kvartett – A nagy négyes 2013. január 24-étől a mozikban.

http://www.imdb.com/title/tt1441951/

http://www.belvarosiszinhaz.hu/

Lantai József