Mr. Alkohol II.

Magyarország az egy főre jutó bor, sör és rövid ital (égetett szesz, pálinka, likőr, kisüsti) fogyasztás tekintetében a 44 európai ország sorában az 5. helyen áll. 40 %-os alkoholra átszámítva, a kisgyerekek és az antialkoholisták nélkül, ez évi 42 litert jelent fejenként.

Az alkoholt mértéktelenül fogyasztók számát illetően sokfajta adat van forgalomban. A nemzetközileg és a KSH által is elfogadott mérce a Morton Jellinek amerikai orvos által kidolgozott formula. Amely a májzsugor betegségben szenvedők számának alakulását veszi alapul. Ezt figyelembe véve hazánkban a rendszeresen vagy alkalmilag, de mértéktelenül alkoholt fogyasztók száma 1 millió 50 ezer. Ehhez képest az egészségügyben nyilvántartott alkoholfüggők száma 60.000 fő.

A hazai alkoholfogyasztásról, annak társadalmi, egészségügyi, morális hatásáról már könyvtárnyi irodalom jelent meg.. Akárcsak más országokban, nálunk is jó lenne az alkoholfogyasztást mérsékelni.

Mi sem egyszerűbb, vélik egyesek, emelni kell a szeszes italok jövedéki adóját, akkor majd kevesebbet vásárolnak belőlük és az állami költségvetés is jól járhat. Az utóbbi évek intézkedései bebizonyították, hogy ez nem így van. A szeszes italok ára „rugalmatlan”. (Nem szeretem ezt a kifejezést, de a kereskedelemben így használják. Az rugalmas termékár azt jelenti, hogy ha fogyasztói ár emelkedik, akkor az értékesítés csökken.) Nos, az alkohol árváltozásának hatása ilyen szempontból nem kiszámítható. Felmérések azt mutatták, hogy az alkoholfogyasztás alig függ a jövedelem nagyságától, az iskolai végzettségtől, vagy a település lakóinak számától.

Az alkoholfogyasztással kapcsolatban teljesen szélsőséges nézetek is megjelennek. Például a tömeges alkoholfogyasztás Magyarországon államérdek, mert a százmilliárdos nagyságrendű költségvetési bevételekre szükség van. Mégis, mit tehetne az állam? Kénytelen adóztatni a szeszes italokat az általános forgalmi adón kívül jövedéki adóval is. Ugyan ki értene egyet ennek ellenkezőjével? Nem beszélve arról, hogy a termékcsoport szabadáras, így a kereskedelem, vendéglátóipar szereplői számára nem lehet kötelezővé tenni az árak mérséklését.

Akkor mit tehet a család, iskola, állam, média, kereskedelem, egészségügy, lelki segély szolgálat? Küzdjenek és bízva bízzanak!.