Kemény szavakat vágtak egymás fejéhez amerikai kormánytisztviselők és vezető EU-s tisztviselők azt követően, hogy az Európai Elsőfokú Bíróság szeptember 17-i ítéletével szinte teljes mértékben a Bizottságnak adott igazat a Microsofttal szemben.

 

 Kemény szavakat vágtak egymás fejéhez amerikai kormánytisztviselők és vezető EU-s tisztviselők azt követően, hogy az Európai Elsőfokú Bíróság szeptember 17-i ítéletével szinte teljes mértékben a Bizottságnak adott igazat a Microsofttal szemben.

 

Elemzők szerint a bírói döntésnek messzemenő versenyjogi következményei lesznek más területeken is.  Remélhetően elveszi más cégek kedvét is a monopol praktikáktól.

Felháborodott beavatkozásra ragadtatta magát Thomas Barnett, az amerikai igazságügyi minisztérium versenyjogi részlegének vezetője a nagy port felvert bírósági döntés után. „Aggódunk, hogy az Elsőfokú Bíróság által alkalmazott standardnak szerencsétlen következményei lehetnek. Ahelyett, hogy segítene a fogyasztóknak, inkább árthat nekik, mert befagyaszthatja az innovációt és elbátortalaníthatja a versenyt". Barnett szerint „az Egyesült Államokban a versenyjogi szabályokat a verseny érdekében alkalmazzák és nem a versenytársak érdekében". A washingtoni törvényhozás több honatyája szintén kritizálta az ítéletet.

Neelie Kroes versenyjogi biztos azonban határozottan kiállt a döntés védelmében. „Teljességgel elfogadhatatlan, hogy az USA kormányzatának valamely képviselője kritizálja az országa felségterületén kívül működő független bíróságokat. Az Európai Bizottság nem alkot ítéletet az amerikai bíróságok döntéseiről és ugyanezt a tiszteletet várjuk el az óceán túlpartjáról"- fogalmazott Kroes.

Az amerikai kormánynál is keményebben kritizálta azonban az Elsőfokú Bíróság határozatát néhány civil szervezet és egyéb érdekcsoport. „A döntés a technológiai vállalatok sötét időszakának kezdetét jelenti, kicsik és nagyok számára egyaránt. Nagyfokú bizonytalanságot okoz a szellemi tulajdon védelmét illetően" – vélekedett a Microsoftot is magában foglaló Versenyképes Technológiai Társulás elnöke. Jonathan Zuck szerint „a precedens bármely sikeres vállalat számára a saját innovációi megvédésére való képességét fenyegeti".

Hasonlóképpen fogalmazott a Polgárok a Kormányzati Túlkapások ellen és az Adófizetők Szövetsége, két olyan civil szervezet, amely a minél szabadabb piacgazdaság mellett kardoskodik. Közös közleményükben annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a döntés „világszerte elfojtja az innovációt". Szerintük az Elsőfokú Bíróság „szemmel láthatóan azt hiszi, hogy a valódi szoftverfejlesztőket bürokratákkal kell kicserélni".

A Freedomworks nevű, kormányzati tevékenységet ellenőrző csoport vezetője, Dick Armey (korábban a képviselőház republikánus frakcióvezetője) pedig úgy látja, hogy „végső soron ez az ügy a rivális cégek piaci részesedése körüli harcról szólt, nem pedig a fogyasztók megkárosításáról. Egyes cégek talán értékelni fogják az európai szabályozó testületek kemény fellépését, de a fogyasztók kevés hasznát látják ennek és az amerikai cégek üzleti környezete romlik a globális piacon".

Éppen fordított hatásra számítanak viszont a Microsoft ellenlábasai. „A döntés végre-valahára megnyitja a dinamikus verseny távlatát a szoftveripar számára" – örvendezett az egyebek mellett az IBM-et, a Nokiát, az Oracle-t és a Sun Microsystemset is tömörítő Ecis-csoport ügyvéde. Mint emlékezetes, 1998-ban éppen a Sun Microsystems panasza alapján kezdett vizsgálódni az Európai Bizottság a Microsoft ellen.

A mostani európai döntés éles ellentétben áll a Microsoft amerikai versenyhivatali és bírósági győzelmeivel. A redmondi cég korábban sikerrel fellebbezte meg egy amerikai szövetségi bíró döntését a vállalat feldarabolásáról. Az amerikai kereskedelmi kamara alighanem részben erre utalva adott ki nyilatkozatot arról, hogy a multinacionális cégek mindegyike számára megnehezítik a működést az eltérő versenyjogi felfogások a világ különböző pontjain. „A kamarát aggasztja, hogy az USA és az EU nem működött kellően együtt" az ügyben. A kamara arra is emlékeztetett, hogy a General Electric-Honeywell fúziót is ellentétesen ítélték meg az Atlanti-óceán két partján, s az eltérések „jelentős és egyre növekvő problémát jelentenek a globális gazdaság számára".

Nincs még vége a történetnek

Elemzők szerint a Microsoft további versenyjogi eljárásoknak néz elébe az első fokon elvesztett per után. A Bizottság mozgástere versenyjogi szakértők szerint kibővült az óriáscégek és a technológiai szektor szereplőinek megregulázására. Mint ismert, Brüsszel a közelmúltban indított vizsgálatot az Intel és a Qualcomm csipgyártók ellen, amelyekkel szemben szintén a piaci erőfölénnyel való visszaélés gyanúja merült fel.

Neelie Kroes maga is egyértelművé tette, hogy a hétfői döntés után megerősödöttnek érzi magát a Microsofttal folytatott csatározásban. „Nem tűröm el, ha a cég továbbra sem felel meg a 2004-es bizottsági döntésnek" – mondta. Mint ismert, Kroes 2006-ban egyszer már kiszabott egy jelentős, 280,5 millió dollárra rúgó bírságot amiatt, hogy a Microsoft nem hajlandó átadni a rivális fejlesztők számára szükségesnek tartott információkat a Windows operációs rendszerről.

Brad Smith, a redmondi cég fő jogi képviselője békülékeny hangot ütött meg az ítélet ismertetését követően. „Természetesen nagyon fontos számunkra, hogy megfeleljünk azoknak a kötelezettségeinknek is, amelyeket az európai jog ró ránk. Alaposan megvizsgáljuk ezt a döntést és ha szükséges további lépéseket tennünk, megtesszük" – mondta. Az Elsőfokú Bíróság ítélethirdetésével szemben két hónapon belül fellebbezésnek van helye, de csak eljárásjogi szempontokra lehet hivatkozni egy ilyen kérelem benyújtásakor.

Az előzmények

Az Európai Bizottság 2004. március 23-i döntésével megállapította, hogy a Microsoft megsértette a közösségi alapszerződés 82. cikkét és kétféle módon is visszaélt piaci erőfölényével. Emiatt több mint 497 millió eurós pénzbüntetést is kirótt rá (a legnagyobbat ilyen jogcímen az EU történetében). Az első visszaélés a Bizottság szerint az volt, hogy a Microsoft 1998-tól kezdve megtagadta az interoperabilitáshoz szükségesnek mondott információk átadását versenytársai számára, amellyel kiszorította azokat a munkacsoportokat kiszolgáló szerverek operációs rendszereinek piacáról. A másik visszaélés a Windows Media Player hang- és képfájlokat lejátszó program beépítése volt a Windows személyi számítógépekre írt operációs rendszerbe, amivel a médialejátszók piacát befolyásolta tisztességtelenül a Bill Gates által alapított óriáscég.

A Bizottság ezért arra is kötelezte 2004. márciusi döntésével a Microsoftot, hogy dobja piacra a Windows Media Player nélküli változatát. Ezt a Microsoft meg is tette. Mivel azonban a bizottsági határozatban nem szerepelt, hogy ennek olcsóbbnak kellene lennie a Media Playerrel felszerelt Windows-nál, a redmondi cég a két terméket ugyanolyan áron kínálta. Ezzel sikerült is nevetségessé tennie a Bizottságot, hiszen így a Media Player nélküli Windows-ra gyakorlatilag nulla volt a kereslet.

A Bizottság azt is szerette volna, ha egy megfelelő szakértő segítené őt annak elbírálásában, hogy a Microsoft eleget tesz-e a döntés előírásainak. Ezért egy névsort adott át a cégnek, azzal, hogy válasszon róla egy személyt, s azt bízzák meg a monitoringgal. A megbízott feladata a véleményalkotás volt a Microsoft tevékenységéről a döntés előírásai terén, költségeit és tiszteletdíját a cégnek kellett fedeznie.

2004. június 7-én a Microsoft a márciusi döntés megsemmisítését vagy a bírság számottevő mérséklését kérte az Elsőfokú Bíróságtól. A Bíróság azonban 2007. szeptember 17-i ítéletével fenntartotta a Bizottság döntésének legtöbb elemét, csupán a monitoring megbízottal kapcsolatos rendelkezések terén adott helyt a redmondi cég kérelmének.

Az ítélet és indoklása

Ami az interoperabilitáshoz szükséges információk átadásának kényszerét illeti, a Bíróság szerint a Bizottság által szükségesnek tartott interoperabilitási mérték jól megalapozott. A Bizottság részletes műszaki leírást adott bizonyos összekapcsolási szabályokról és interakciókról. Brüsszel azt is hangsúlyozta, hogy nem a Windows forráskódjának kiadását követeli a Microsofttól, hanem csupán bizonyos protokollok specifikációit. A Bíróság ezért elutasította a redmondi cég azon állítását, miszerint a specifikációk átadásával a Bizottság valójában azt akarta elérni, hogy a munkacsoportokat kiszolgáló szervereket gyártó versenytársai olyan termékeket tudjanak piacra vinni, amelyek minden területen a Windows-hoz hasonlítanak, valójában tehát "klónozzák" a Windows-t.

A Bíróság szerint, noha a vállalatok általában szabadon választhatják meg üzleti partnereiket, bizonyos körülmények között, ha egy piaci erőfölényben lévő cég elutasít bizonyos partnereket, akkor visszaél erőfölényével. Ahhoz, hogy egy szellemi tulajdonjog birtokosa a szellemi tulajdon átadásának megtagadásával megvalósítsa az erőfölénnyel való vissaélés esetét, három feltételnek kell teljesülnie:

1. a visszautasításnak olyan termékre vagy szolgáltatásra kell vonatkoznia, amely nélkülözhetetlen tevékenység végzéséhez a szomszédos piacon;

2. a visszautasításnak olyannak kell lennie, amely kizárja a hatékony versenyt a szomszédos piacon;

3. a visszautasításnak meg kell akadályoznia egy olyan termék piaci megjelenését, amelyre potenciális piaci kereslet lenne.

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem tévedett, amikor azt állapította meg, hogy ezek a feltételek fennálltak a Microsoft esetében, ezért fenntartotta a 2004. márciusi határozatnak ezt a részét.

Ami a Media Player beépítését illeti a Windows-ba, a Bíróság szerint helyes és a közösségi joggal konzisztens volt az a bizottsági döntés, amely szerint a beépítés az erőfölénnyel való visszaéléssel volt egyenértékű. Méghozzá azért, mert egy ilyen visszaéléshez a következő tényezők egyidejű fennállása szükséges:

1. a vállalatnak az árukapcsolással "becsatolt" termék piacán domináns pozícióban kell lennie;

2. az árukapcsolással érintett két terméknek két, valóban különböző terméknek kell lennie;

3. a fogyasztók ne tudhassák a "becsatolt" termék nélkül megvásárolni a kívánt terméket;

4. a gyakorlatnak ki kell zárnia a versenyt.

A Bíróság úgy ítélte meg, a Bizottság helyesen látta bizonyítottnak mind a négy feltétel fennállását. A Bíróság szerint a Microsoft azt sem bizonyította, hogy a Media Player beépítésének objektív igazolása lett volna. Ezért a Bíróság fenntartotta a Bizottság határozatát ezen a területen is.

Ami a bírság mértékét illeti, a Bíróság úgy véli, hogy a Bizottság nem tévedett a fent említett jogsértések időtartamának és súlyosságának megállapításakor és nem tévedett a pénzbüntetés mértékének meghatározása során sem. Mivel a piaci erőfölénnyel való visszaélés tényét a Bíróság is megerősítette, változatlanul hagyta a 497 millió eurós bírság nagyságát is.

Egyedül a monitoring megbízott ügyében nyert a Microsoft. A Bíróság szerint a Bizottságnak nem lett volna lehetősége a monitoring megbízott számára harmadik felek felkérése alapján is lehetővé tenni a fellépést. Különösen azt nehezményezte a Bíróság, hogy a Microsoftra olyan kötelezettséget rótt Brüsszel, amely szerint meg kell engednie a monitoring megbízott számára, hogy a Bizottságtól függetlenül is hozzáférjen információihoz, dokumentumaihoz, telephelyeihez és a releváns termékek forráskódjaihoz – mindezt ráadásul időkorlát nélkül. A Bíróság megállapította, hogy a Bizottság nem kötelezheti a Microsoftot olyan jogosítványok átadására a monitoring megbízott részére, amilyeneket a Bizottság nem ruházhat át harmadik félre.

Végül pedig a Bíróság úgy véli, hogy a Bizottság meghaladta jogkörét akkor, amikor a monitoring megbízott ténykedésével kapcsolatos minden költséget a Microsoftra terhelt. Nincs ugyanis olyan felhatalmazás a közösségi jogban, amely lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy a saját tevékenységével kapcsolatos költségeket egy vállalatra terhelhesse. Ezért a Bíróság megsemmisítette a monitoring megbízottal kapcsolatos, fent említett bizottsági rendelkezéseket.

BRUXINFO

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük