Az éves algabiomassza- (a-klorofill-koncentráció) maximumok és az árvaszúnyoglárvák egyedszáma a Balaton Keszthelyi-medencéjébenAz éves algabiomassza- (a-klorofill-koncentráció) maximumok és az árvaszúnyoglárvák egyedszáma a Balaton Keszthelyi-medencéjébenMegjelentek az első fecskemoszatok a tó vizében, ez már a nyár közeledtét jelzi. A messze a határérték alatt maradó algakoncentráció, a vízminőség látványos javulása az egész Balaton táplálékhálózatára hatással van – állapították meg az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet munkatársai.

Az éves algabiomassza- (a-klorofill-koncentráció) maximumok és az árvaszúnyoglárvák egyedszáma a Balaton Keszthelyi-medencéjébenAz éves algabiomassza- (a-klorofill-koncentráció) maximumok és az árvaszúnyoglárvák egyedszáma a Balaton Keszthelyi-medencéjébenMegjelentek az első fecskemoszatok a tó vizében, ez már a nyár közeledtét jelzi. A messze a határérték alatt maradó algakoncentráció, a vízminőség látványos javulása az egész Balaton táplálékhálózatára hatással van – állapították meg az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet munkatársai.

A Balaton ökológiai rendszerének energetikai alapját a lebegő mikroszkopikus algák (fitoplankton) elsődleges szervesanyag-termelése képezi. Az algák szaporodását a külső tápanyagterhelésen túlmenően az időjárási tényezők, a klímaváltozás – illetve annak közvetlen és közvetett hatásai – befolyásolják, de a vízgyűjtőn végzett beavatkozások (pl. a Kis-Balaton tározórendszerének kibővítése) is hatással vannak rá.

Változó algaközösség

Az algák mennyiségét és összetételét a tó nyílt vizében kétheti/havi gyakorisággal vizsgálják az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet munkatársai. Eredményeik azt mutatják, hogy a vízminőségvédelmi nagyberuházások hatására az algák mennyisége az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent. Tavaly nyáron például a vízben lebegő algák mennyisége a tó legproduktívabb területén, a Keszthelyi-medencében sem haladta meg a 30 mikrogramm/liter a-klorofill-koncentrációt. Ez kevesebb, mint fele a WHO fürdővizekre megállapított felső határértékének. A 2016. május végi mérések alapján ez az érték a Keszthelyi-medencében 3 mikrogramm/liter, a Siófoki-medencében pedig 2 mikrogramm/liter volt. A nyár közeledtét jelzi, hogy a tó vizében megjelentek az első fecskemoszatok.

Az intézet munkatársai az elmúlt években jelentős változásokat figyeltek meg a tó algaközösségeinek összetételében is. A korábbi évektől eltérően 2013 és 2014 nyarán ugyanis a cianobaktériumok – elsősorban a fonalas, N2-kötő fajok – helyett a páncélos ostoros algák domináltak (balatoni fecskemoszat, 1. ábra). Ez a tény a vízminőség további javulását mutatja. A tó vízminősége algológiai szempontból tehát kiváló, az idei nyáron várhatóan a korábbi évekhez hasonló, alacsony algabiomassza-értékekkel találkozhatunk majd.

Az utóbbi évtizedekben bekövetkezett látványos vízminőség-javulás – vagyis a lebegő mikroszkopikus algák mennyiségének csökkenése – az egész Balaton táplálékhálózatára is hatással van, ugyanis végső soron a haltermést is a fitoplanktonra épülő szekunder produkció határozza meg. Ennek egyik legjelentősebb elemét a fenékre lehulló algák jelentik, amelyek az üledéklakó árvaszúnyoglárvák táplálékát képezik (2. ábra). Az árvaszúnyoglárvák pedig a tó egyik legnagyobb számban előforduló halának, a dévérkeszegnek alkotják fő táplálékbázisát.

Mit fogyaszt a dévérkeszeg?

Az 1990-es évekhez képest az elmúlt évtizedekben nemcsak a vízben lebegő algák mennyisége csökkent drasztikusan, hanem a dévérkeszegek táplálékbázisa is. A domináns árvaszúnyoglárvák (Chironomus balatonicus, Procladius choreus, Tanypus punctipennis) mennyisége ugyanis az 1990-es évekhez képest hozzávetőleg az egytizedére csökkent. Ezt az összefüggést az intézet munkatársai már 2001-ben leírták, amikor szoros pozitív összefüggést találtak a késő nyári átlagos algabiomassza (a-klorofill-koncentráció) és a következő évi árvaszúnyog-biomassza között. Az elmúlt tíz évben azonban ez a csökkenés még szembetűnőbb volt – ezt mutatja acimképen látható grafikon.

Az egyszerre nagy tömegben a bábból kibújó (és a vízből kirepülő), kifejlett árvaszúnyogok után visszamaradó bábbőrök rövid ideig felhalmozódhatnak a víz felszínén, finom, fehéres habréteget alkotva. A bábbőrök és a habréteg a fürdőzők számára kevésbé attraktívak, azonban az egészségre nem károsak, és pár nap alatt elbomlanak. A kifejlett árvaszúnyogok kirepülésük után rajokba tömörülnek, és az alkonyati/esti órákban a fényre repülnek. Ugyanakkor fontos megkülönböztetnünk őket a csípő szúnyogoktól: a nyaralókat legfeljebb tömeges jelenlétük zavarhatja, de nem csípnek.

Összegezve, sem az algák, sem az árvaszúnyogok mennyisége napjainkban nem éri el azt a kritikus határt, amely vízminőségi problémát okozhatna a Balatonon, ahogyan az az 1980-as, 1990-es években megfigyelhető volt.

Somogyi Boglárka, Specziár András, Tóth Mónika, Vörös Lajos

A cÍmkép forrása: MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük