2024.április.23. kedd.

EUROASTRA – az Internet Magazin

Független válaszkeresők és oknyomozók írásai

Négy évszakos látnivalók Tirolban — Panorámás gerinctúrához, síeléshez a Rosshütte hegyi vasúttal

6 perc olvasás
<!--[if gte mso 9]><xml> Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 </xml><![endif]--> <p><span class="inline inline-left"><a href="/node/105832"><img class="image image-preview" src="/files/images/IMG_20160929_153326.jpg" border="0" width="483" height="363" /></a></span>Hányszor vagyunk úgy, hogy szeretnék egy olyan útvonalon végigmenni, mondjuk, egy hegy gerincén, ahonnan gyönyörű a kilátásunk. A Börzsönyben Nagy-Mána ilyen, de oda bizony föl kell kapaszkodni saját erőből. Ha ezt a fölfelé való kitartó menetelést, a szintemelkedést  nem tudjuk vállalni bármilyen ok miatt, akár egészségi, akár lustasági, akár önbizalomhiány miatt, akkor főhet a fejünk itthon, hova menjünk. Télen egy-egy síterepre még feljuthatunk a sílifttel, de nyáron azok nem működnek. Így olyan felvonót kell keresni, ami kellő magasságba visz fel ahhoz, hogy hegygerincen tudjuk az adottságunkhoz, képességünkhöz alkalmazkodva túrázni. </p> <p> 

img 20160929 153326Hányszor vagyunk úgy, hogy szeretnék egy olyan útvonalon végigmenni, mondjuk, egy hegy gerincén, ahonnan gyönyörű a kilátásunk. A Börzsönyben Nagy-Mána ilyen, de oda bizony föl kell kapaszkodni saját erőből. Ha ezt a fölfelé való kitartó menetelést, a szintemelkedést  nem tudjuk vállalni bármilyen ok miatt, akár egészségi, akár lustasági, akár önbizalomhiány miatt, akkor főhet a fejünk itthon, hova menjünk. Télen egy-egy síterepre még feljuthatunk a sílifttel, de nyáron azok nem működnek. Így olyan felvonót kell keresni, ami kellő magasságba visz fel ahhoz, hogy hegygerincen tudjuk az adottságunkhoz, képességünkhöz alkalmazkodva túrázni.

 

img 20160929 153326Hányszor vagyunk úgy, hogy szeretnék egy olyan útvonalon végigmenni, mondjuk, egy hegy gerincén, ahonnan gyönyörű a kilátásunk. A Börzsönyben Nagy-Mána ilyen, de oda bizony föl kell kapaszkodni saját erőből. Ha ezt a fölfelé való kitartó menetelést, a szintemelkedést  nem tudjuk vállalni bármilyen ok miatt, akár egészségi, akár lustasági, akár önbizalomhiány miatt, akkor főhet a fejünk itthon, hova menjünk. Télen egy-egy síterepre még feljuthatunk a sílifttel, de nyáron azok nem működnek. Így olyan felvonót kell keresni, ami kellő magasságba visz fel ahhoz, hogy hegygerincen tudjuk az adottságunkhoz, képességünkhöz alkalmazkodva túrázni.

 

Az ilyen típusúakból a legszebbek egyikére bukkantam rá októberben, az olimpiai régiónak nevezett kis ékszerdoboz Seefeld mellett, Tirolban, Innsbrucktól egy karnyújtásnyira a Karwendel hegységben. A Rosshütte hegyi vasút pillanatok alatt felvisz 1230 méterről előbb 1760 méterre, majd a rendelkezésre álló két gondola közül az egyik 2064 méterre, a Seefelder Jochra, míg a másik  2045-re. Innen még kell ugyan túrázni egy kicsit az első sörig vagy a helyi speciális különleges kolbászig, de megéri. Aki az előbbit választja, az egy könnyű, de figyelmet igénylő túrán indulhat el, ami minden korosztálynak, minden igénynek megfelel. Minimális emelkedések, festői látvány, szikrázó napsütés – és az előttünk az egész nap. Bármilyen megfontoltan is tegyünk meg a 156 méternyi szintemelkedést,  akár az útba eső összes padot kipróbálva, belefeledkezve a látványba, Seefelder 2220 méteres csúcsára (Spitze)  akkor is megérkezünk, ha erősen benne is vagyunk a korban, és minden egyes lépésükre koncentrálnunk kell.

Az első, könnyű szakasz már rabul ejti a seperc alatt feljutót is, sőt egy kiépített körpanorámás, szintbeli kilátóból is rá lehet csodálkozni a környékbeli, néhány még nyáron is hófödte, gleccserborította hegyláncokra, például a Zillervölgyi Alpokra, vagy a szomszéd legmagasabb csúcsára, a német területen lévő Zugspizére. A fényben fürdő Seefeld, ahol már háromszor is rendeztek olimpiát, és a kereskedelemből meggazdagodott lakosok a középkorban gyönyörű házakat építettek, az ezüst csíkként a völgyekben kígyózó Inn folyó szépsége minden képzeletet felülmúl. Sőt ősszel, a bíborba, vörösbe öltöző természet, az apróka növénykék a törpefenyő birodalmán is felülkúszva különleges színvilágot varázsolnak a kopasznak tűnő hegyhátakra, amit fénykép képtelen visszaadni.  Ha a Seefelddel ellentétes irányba követjük a fekete ruhájú, sárga hegyi csóka röptét, és letekintünk  a völgybe, kanyargó gyalogutakat, egy-egy házat fedezhetünk fel, sőt a hegy derekán haladó, kőfolyásokon is átvezető, kapaszkodós ösvényeket is észrevehetünk  madártávlatból. A bátrabbak, ha arra elkószálnak, magukban lehetnek a természettel, mert arra kevesen ruccannak ki.

körpanoráma -- nigicser jenő felvételeKörpanoráma — Nigicser Jenő felvétele

De veselkedünk neki a gerinctúránknak, mert soha nem érkezünk meg a csúcsunkhoz. Korlátok is segítik egy kissé meredekebb szakaszon a feljutást – minden korosztályra gondolnak -, amit akár rögtön meg is lehet "ünnepelni" ismét egy kis pihenéssel összekötött nézelődéssel: a padok egyikén ücsöröghetünk, míg nem kapunk kedvet tovább sétálni és meghódítani a Seefleder Spitze 2220 méteres csúcsát.

Onnan egy viszonylag könnyű, de fokozott odafigyelést igénylő út következik  a Härmelekopf 2224 méteres csúcsára, ahonnan akár le is lehet már sétálni a másik gondola végállomásához. Sok nordic walking botot használó, minket megszégyenítő tempóban gyaloglók hagynak le útközben, pedig jóval idősebbek. Ez egyfajta stílus itt, ami nekünk kissé szokatlan. Mi nem a teljesítmény miatt jöttünk ide. De van, akinek ez számít.

Innen, a harmadik csúcsra már kevesen jönnek tovább: a 2374 méteres Reither Spitzére a kiírás szerint alpini tudás kell. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy lépésbiztonságunk legyen, és abszolút ne szédüljünk a magasban. Az sem árt, ha lehetőleg nem itt másszunk életünkben először sziklán felfelé, amit láncok is segítenek. Aki már kapaszkodott fel egy-egy kitett helyen bakancsban, annak ez semmilyen nehézséget nem jelent, de nagyon oda kell figyelni, valóban nem szabad rohanni, hanem "langsam", ahogy a velünk szemben jövő tanácsolja. Nem mintha mi épp itt akarnák bekerülni a rekordok könyvébe a gyorsmászásunkkal. Innen egy kis pihenő után induljunk lefele a Härmelekopf bahnnal, azaz gondolával, mert már annyit csodálkoztunk a nap folyamán, hogy könnyen lekéshetjük az utolsó járatot lefelé (16.45), amit jobb elkerülni.

Mikor leérünk a felvonóval az 1760 méteres hegyi étterem, a Rosshütte mellé, akkor  búcsúképp a hegytől élvezhetjük  a gyerekek örömét, ahogy trambolinoznak, játszanak,  vagy a nyári sípályán rohannak lefelé, mint a szélvész.

 

De hamarosan jön a tél, amikor minden tudásszintűnek megvan itt a maga terepe, és minden korosztálynak is. Csak a  síelni tanuló gyerkőcöknek húszezer négyzetméternyi terület áll a rendelkezésére. A nyáron működő felvonókhoz ekkor még tizennégy lift csatlakozik, amik 1230 méterről 2064 méterre viszik fel a sportolni vágyókat, két fűtött ülésű, időjárás-védelemmel ellátott hatos sífelvonó is bekapcsolódik a szállításba, három felszíni lift, kettő kötélvontatású, és még három másik fajta, amit mágikus szőnyegnek neveznek. Snowboardosok, a freestyle-osok is megtalálják számításaikat, nem beszélve a heti négyszeri esti síelési lehetőségről.

Aki többet szeretne megtudni, az a www.rosshutte.at  oldalon, illetve a www.facebook.com/rosshutte  oldalon sikerrel jár. Seefelden és a hozzá tartozó kis településen szállások garmada van, mint például a hegyek ölelésében megbújó Alpenkönig Tirol.

Bodrog Beáta

EZ IS ÉRDEKELHETI

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1973-2023 WebshopCompany Ltd. Uk Copyright © All rights reserved. Powered by WebshopCompany Ltd.