Nem faragják át a tervszámokat
5 perc olvasás
Az 1948-as államosításkor született vállalatnál anno még a mostani elnök Balogh Miklós is dolgozott, ám az 1990-es privatizáció idején már nem sok köze volt a céghez – derül ki abból a beszélgetésből, amit a 60 éves fennállását ünneplő Reneszansz Zrt. egyik tulajdonosával folytattunk.
Az 1948-as államosításkor született vállalatnál anno még a mostani elnök Balogh Miklós is dolgozott, ám az 1990-es privatizáció idején már nem sok köze volt a céghez – derül ki abból a beszélgetésből, amit a 60 éves fennállását ünneplő Reneszansz Zrt. egyik tulajdonosával folytattunk.
A csődhelyzetbe került, lényegében csak a mészkő és márvány kitermelésre koncentráló társaságot végül a mai tulajdonosok vásárolták meg 1997-ben egy jelképes összegért – átvállalva persze az addig felhalmozott mintegy 1,3 milliárd forintos adósságot. „A legfontosabb feladatunk az volt, hogy megegyezzünk a bankokkal, az állammal és a beszállítókkal egy átütemezett adósság visszafizetésről, amit lényegében 2001-re teljesítettünk is" – meséli nem kis büszkeséggel az elnök.
A cég éves árbevételének 25-30 százaléka a bányászatból, a kitermelt kő értékesítéséből, illetve beépítéséből, 40-45 százalék műemléki munkákból, a fennmaradó rész pedig egyéb fővállalkozásokból származik. A Reneszánsz Zrt. több lábon állásának az az előnye, hogy az egyes ágazatok nyereségéből önálló fejlesztéseket tudnak elindítani, illetve finanszírozni – ennek eredményeként, a most folyó 900 millió forintos süttői beruházással egyetemben, 2010-re ez a tevékenység mintegy 3,2 milliárd forintos beruházást jelent egy hatéves periódus végére. Ekkorra a világ legkorszerűbb technológiájával fognak rendelkezni.
Balogh Miklós szerint érthető módon 2009-ben vissza fog esni az építőipari tevékenység világszerte – így Magyarországon is kevesebb alapanyagra lesz szükség – ám az egymásra épülő tevékenységi körök birtokában a kisebb piaci torta újraosztásában versenyképesebb árakat tudnak majd kínálni. A külföldi konkurensek esetében már amúgy is ez e helyzet, itt ez az előny még fokozható.
A gazdasági válság lényegében nem faragta át a cég 2009-es terveit, mert viszonylag önálló, független pályán mozog az építőiparon belül. Amelyre egyébként itthon a körbetartozás nyomja rá a bélyegét leginkább. Ez fakad egyrészt állami-önkormányzati késedelmes fizetésekből, de fakad vállalkozások tönkremeneteléből is, akik minthogy nem tudnak fizetni a beszállítóiknak, csődöt jelentenek be. A jó a rosszban, hogy a felelőtlen magatartást immár mindenki a saját bőrén érzi, pláne, ha szembesül azzal, hogy a finanszírozás rendje meghatározó lesz a jövőben. Csak reméli, hogy az uniós pénzekre apelláló vállalkozások megsegítésére beígért kormányzati előlegek – az EU-források rendre utófinanszírozásúak – nyomon követhető és számon kérhető módon lesznek kiutalva. Balogh szívesen látna Magyarországon egy olyan szigorúbb közbeszerzési pályázati rendszert, ahol a jelentkezőknek olyan biztosítékokat és garanciákat kellene letenni, amelyek garantálják a beszállítóik, a kisvállalkozók kifizetését. Hasonló szisztéma már létezik a bankoknál, akik azt is ellenőrzik, hogy az illető cég milyen határidőkre fizeti ki a beszállítóit, vagy hogy milyen a munkaerő politikája. Példaként említi, hogy a Reneszánsz Zrt-t bevizsgálta két minősítő szervezet Dubaiban – ezek pozitív véleménye alapján indulhatnak ugyanis egyáltalán bármilyen tenderen. Ennek a minősítésnek a pontos, precíz kitöltése öt hónapot vett igénybe a cégnél, hiszen öt évre visszamenőleg kellett adatokat szolgáltatni. Véleménye szerint ilyen szisztéma mellett nem fordulhat elő, hogy egy pár személyes mérnöki iroda – alvállalkozók sokaságára építve, pusztán csak lebonyolítóként – elnyerhessen több száz milliárdos beruházásokat.
Abban konszenzus van vezető körökben, hogy a kis- és középvállalkozásoknak támogatást kell juttatni. Ez azonban ne pénz legyen, mondja Balogh, hanem finanszírozás. Ám ez még kevés, ha nincs megrendelés, ha nincs munka. „Szerintem hibás az a sokszor hangoztatott szlogen, hogy a pénzt oda kell juttatni a vállalkozásokhoz. Sokkal inkább munkát, munkaalkalmat kellene ebből a pénzből teremteni, miként az Európai Unióban teszik, amikor városrész felújításokat, műemléki felújításokat határoznak el és finanszíroznak közpénzből. A támogatás mindig kockázatos, hiszen a vállalkozó el is számíthatja magát, tönkre is mehet. A megvalósuló beruházások viszont ott maradnak, létrejöttük ellenőrizhető, finanszírozásuk munkaalkalmat teremtve kis- és középvállalkozókat segít a fennmaradásban, a fejlesztésekben, az önerők mind hatékonyabb bevetésében. Nem ellustít, hanem ösztökél." Az Unió Balogh tapasztalata szerint szívesebben ad város rehabilitációra, közterekre pénzt, mint nehezen ellenőrizhető támogatási pályázatokra.
A díszítőkő ipar az építőipar nehézipara, amely hatalmas mennyiségű lekötött tőkét igényel. Ennek az az oka, hogy nem éri meg elszállítani az alapanyagot feldolgozásra, tehát ott kell nagy élőmunka-befektetéssel megmunkálni, méghozzá igen drága technológiával, gyémánt szerszámok alkalmazásával.
Balogh Miklós elnök, a cég egyik tulajdonosa lapunknak elmondta – a Reneszánsz Zrt. még a mostani hitelszegény időkben is jól finanszírozható vállalkozásnak bizonyul, hiszen december hónapban is számos bank kereste meg hitelfolyósítási ajánlattal. Szerinte jelenleg főként a devizahitelezéssel van gond. „Láthatjuk, hogy nem csak a magyar bankokat, a magyar államot sem finanszírozzák."- fejti ki. Más kérdés persze, hogy a bankok már jóval körültekintőbben helyeznek ki összegeket: immáron a likviditást, a vagyoni helyzetet több évre visszamenőleg vizsgálják, valóságos cégtörténetet állítanak fel.
