Októberben Jöhet El Az Igazság Pillanata A Szerződésvitában

Mennyien maradunk?

Az EU27-ek péntek (2008. június 20.) hajnalba nyúló megbeszélésükön egyelőre nem szabtak határidőt az ír kormány számára, hogy javaslatot terjesszen elő az írországi népszavazás után előállt patthelyzetből való elmozdulásra – derült ki Janez Jansa szlovén kormányfő, soros elnök szavaiból a csúcs első napját lezáró sajtótájékoztatón.

Mennyien maradunk?

Miközben a szlovén kormányfő szerint az EU27-ek egyelőre nem szabtak semmilyen hivatalos határidőt az ír kormánynak a szerződés körül kialakult patthelyzetből való elmozdulást célzó javaslat előterjesztésére, Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök sajtótájékoztatóján tudni vélte, hogy Dublint felkérik majd, hogy októberre (az Európai Tanács októberi ülésére) egy végleges stratégiát felvázoló jelentéssel álljon elő. Sarkozy elmondta, hogy immár soros elnökként – az októberi csúcstalálkozót előkészítendő – júliusban Írországba látogat. A francia államfő szerint kollégáival egyetértettek abban, hogy nem dramatizálják az ír referendum után kialakult helyzetet.

Nicolas Sarkozy elismerte, hogy az esti vacsorán a cseh delegáció meggyőzése jelentette a legkeményebb diót, miután Prágának gondjai támadtak a szövegezéssel, jelesül azzal, hogyan írják le a problémát, és hogyan utaljanak a szerződés ratifikációjára. Cseh részről főként az ellen berzenkedtek, hogy a záróközlemény formálisan elkötelezze magát a ratifikáció folytatása mellett, mert ez szerintük olyan látszatot kelthetne, mintha eleve figyelmen kívül hagynák a cseh alkotmánybíróság esetleges negatív döntését. Mirek Topolanek cseh kormányfő a maga részéről úgy fogalmazott, hogy ha a bíróság döntése pozitív, a prágai kormány nem fogja halasztani a ratifikációs eljárást. „Én írtam alá a szerződést, és nem akarom, hogy a nevemet eltávolítsák onnan. A politikai karrieremet a szerződéshez kötöttem és ezt nem tagadom meg" – mutatott rá. (Megfigyelők ugyanakkor emlékeztettek arra, hogy ez még mindig nem feltétlen húzza majd ki a méregfogát annak a problémának, hogy Václav Klaus államfő – aki a napokban formálisan „halottnak" nyilvánította a dokumentumot – vajon végül kész lesz-e aláírni a ratifikációs törvényt, s ha nem, akkor lépése ignorálható lesz-e, vagy sem.)

A francia elnök ugyanakkor világossá tette, hogy amennyiben az Európai Unió nem lesz képes lezárni az intézményi reformokat, akkor a bővítési folyamat is megreked, hiszen mint fogalmazott „Lisszabon tette lehetővé a bővítést". Hozzátette, hogy személyesen mindig is támogatta a bővítést és nincs ellenére Horvátország és a Balkán államainak csatlakozása, de itt az EU működőképességének megőrzéséről van szó.

Sarkozy arra is emlékeztetett, hogy most azoknak van a legnagyobb gondjuk a szerződéssel, akik amúgy a bővítés legelkötelezettebb híveinek számítanak. Arra is felhívta Prága figyelmét, hogy Párizstól éppen ő veszi át jövőre az elnöki stafétabotot. Arra a kérdésre, mennyiben tekinthető felelősnek az Európai Bizottság az írországi kudarcért, a francia elnök először kitérően úgy fogalmazott, hogy „borzasztó könnyű" lenne a Bizottságot támadni, vagy Barrosót bűnbaknak megtenni. „Soha nem tettem ilyet, és most biztos nem fogom megtenni" – jelentette ki. Rögtön utána viszont támadta Peter Mandelson kereskedelmi biztos tárgyalási álláspontját a Doha-fordulón, bírálva, hogy miközben Európa szerinte nem kap semmit a szolgáltatások és az ipari termékek kereskedelme terén, önként felajánlja agrártermelésének 20 százalékos mérséklését. „Ez egyértelműen eltér a francia állásponttól" – húzta alá a francia elnök.

A britek az ír „nem" dacára is rábólintottak a Lisszaboni Szerződésre

A londoni törvényhozás alsóháza még márciusban, a felsőház pedig szerdán (2008. június 18.) szavazott a Lisszaboni Szerződés megerősítéséről. Ezzel az egyik legeuroszkeptikusabb ország csatlakozott a szerződést támogatókhoz, így a jelenlegi „állás" 19:1 a szerződés javára.

A brit ratifikációs folyamat parlamenti szakaszának végén a londoni törvényhozás felső kamarája, a Lordok Háza éjszakába nyúló vita után hagyta jóvá a jogszabályt. A dokumentum ratifikálásához már csak II. Erzsébet jóváhagyása szükséges. Az Európai Bizottság elnöke gratulációját fejezte ki a szerződés felső házi elfogadását követően, és a többi tagországot is a ratifikáció folytatására szólította fel. „Az újabb jóváhagyás is azt bizonyítja, hogy a szerződés él" – mondta José Manuel Barroso.

A brit felsőházban heves vita előzte meg a szavazást és a karzatról is legalább négy tiltakozót kellett kikísérni. A Lordok Házának több konzervatív párti tagja is értelmetlennek nevezte a Lisszaboni Szerződés jóváhagyását az írországi népszavazás negatív eredménye miatt. Gordon Brown brit miniszterelnök ugyanakkor kijelentette, hogy az ír vélemény mellett azoknak az országoknak az álláspontját is tiszteletben kell tartani, akik már felsorakoztak a szerződés mellett. Ráadásul az írek sem kérték a ratifikálás felfüggesztését vagy leállítását – érvelt a brit kormányfő.

A lordok végül leszavazták azt a javaslatot, mely a ratifikáció októberig való elhalasztását indítványozta. A ratifikáláshoz még a királynő jóváhagyása hiányzik, ez azonban már csak formaságnak tekinthető. Ha Nagy-Britanniában is népszavazást rendeznének a Lisszaboni Szerződésről, az szinte biztosan a szerződés elutasításához vezetne. Aktuális közvélemény-kutatások szerint ugyanis a szerződés támogatói a lakosság mindössze 10 százalékát teszik ki.

Heves vita a Lisszaboni Szerződésről az EP-ben

Az Európai Parlament szerdai (2008. június 18.) plenáris ülésén a Lisszaboni Szerződés jövője is terítékre került. A vitában a szerződés támogatói és ellenzői is keményen védték álláspontjukat, egyesek „EU-nacionalizmust" emlegettek egy esetleges új szavazással kapcsolatban. Több ír képviselő hangsúlyozta, hogy országuk nem dönthet egyedül az egész Unió jövőjéről.

Az ülésen felszólalt Janez Lenarcic, a soros elnökséget betöltő Szlovénia Európa-ügyi minisztériumának államtitkára, aki szerint a ratifikálás folytatása olyan megoldásnak tűnik, amit a csütörtökön (2008. június 19.) megkezdődött EU-csúcs minden résztvevője támogat.

A strasbourgi plenáris ülésen részt vett az Európai Bizottság elnöke is. José Manuel Barroso hangsúlyozta, hogy az új uniós szerződésbe és a szervezet belső reformjába befektetett energia nem mehet kárba. Barroso bírálta a tagállamok kormányait, mivel azok hazai problémáik kapcsán sok esetben választópolgáraik előtt Brüsszelt kiáltják ki bűnbaknak. A Bizottság elnökének véleménye szerint ez az egyik oka a negatív eseményeknek, mivel így termékeny táptalajt biztosítanak a populista irányzatoknak.

A strasbourgi ülésteremben a szerződés ellenfelei is hallatták hangjukat. Nigel Farage brit függetlenségpárti képviselő az írországi népszavazás megismétlése ellen kelt ki, a demokrácia megsértésével és egy új jelenség, az „EU-nacionalizmus" életre hívásával vádolva a szerződéspártiakat. Felszólalását a zöld színű pólót viselő és „Tiszteljétek az írek szavazatát!" feliratú táblákat tartó euroszkeptikus képviselők tapsa fogadta.

A „zöldek" támogatását azonban korántsem vette jó néven a zöld sziget minden képviselője. Brian Crowley – aki egyébként a szintén euroszkeptikusnak tartott Unió a Nemzetek Európájáért frakciójának tagja – szerint ugyan valóban tisztelni kell Írország szavazatát, ugyanakkor azoknak az országoknak a törekvéseit is méltányolni kell, akik előre szeretnének lépni az európai integrációban. Más ír képviselők azokat a külföldről érkező kampányolókat bírálták, akik valótlanságokat terjesztve próbálták elérni a „nem"-ek győzelmét. Az általuk terjesztett tévhitek – mint például, hogy a Lisszaboni Szerződés legalizálja az eutanáziát vagy enyhítene az abortuszra vonatkozó szabályokon – nagy szerepet játszhattak a népszavazás kimenetelének alakulásában a túlnyomóan katolikus országban.

Franciaország elutasítja a szerződés újratárgyalását

A francia Európa-ügyi miniszter szerdán ismertette a második félévben esedékes francia elnökség terveit a francia szenátus előtt. Jean-Pierre Jouyet kijelentette, hogy az EU tagállamai egyetértenek abban, hogy a ratifikációs folyamatnak folytatódnia kell. „Egy dolog biztos: nem fogunk új szerződést írni" – mondta Jouyet.

A Lisszaboni Szerződés dióhéjban:

2007. december 13-án az EU vezetői aláírták a Lisszaboni Szerződést, amely módosítja a hatályos EU- és EK-Szerződést, ám nem lép azok helyébe. A dokumentum biztosítani fogja a szükséges jogi keretet és eszközöket ahhoz, hogy az Unió meg tudjon felelni a jövő kihívásainak, és válasszal szolgáljon a polgárok által megfogalmazott igényekre.

Európa demokratikusabbá és átláthatóbbá válik: az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepe megerősödik; a polgárok nagyobb lehetőséget kapnak arra, hogy kifejezésre és érvényre juttassák elképzeléseiket; és világosabbá válik, ki mit csinál európai és nemzeti szinten.

Európa hatékonyabbá válik: az uniós munkamódszerek és szavazási szabályok egyszerűsödnek; az intézményrendszer a 27 tagúra bővült Unió igényeinek megfelelően racionalizáltabbá és korszerűbbé válik; és az EU jobban fel tud lépni azokon a területeken, melyek napjainkban kiemelt fontossággal bírnak számára.

A jogok és értékek, a szabadság, a szolidaritás és a biztonság Európája: a szerződés elősegíti az uniós értékek érvényesülését; az Európai Unió alapjogi chartáját beemeli az elsődleges európai jogba; új szolidaritási mechanizmusokat tesz lehetővé; és hatékonyabb védelmet biztosít az európai polgárok számára.

Európa hatékonyabb globális szereplővé válik az európai külpolitikai eszközök egybekapcsolása révén, melyre az új szakpolitikák kidolgozása és meghatározása során egyaránt sor kerül. A Szerződés létrehozza a kül- és biztonságpolitikai főképviselői tisztséget, akinek munkáját az európai külügyi szolgálatot segíti.

Bruxinfo/Euvonal