A méretre készült öltöny az elegáns férfi ruhatárának alapja. A méretre készült öltöny esetében a lehetőségek száma szinte végtelen, hiszen az anyag, a fazon és az egyéb lehetőségek olyan tág kereteket adnak, amelyekben minden férfi számára megtalálható az egyéni ízléséhez és alakjához leginkább illeszkedő megoldás. Csak legyen hozzá pénze.

A méretre készült öltöny az elegáns férfi ruhatárának alapja. A méretre készült öltöny esetében a lehetőségek száma szinte végtelen, hiszen az anyag, a fazon és az egyéb lehetőségek olyan tág kereteket adnak, amelyekben minden férfi számára megtalálható az egyéni ízléséhez és alakjához leginkább illeszkedő megoldás. Csak legyen hozzá pénze.

   A hazai ruhaipar harminc évvel ezelőtt több mint száz nagyvállalatával közel negyvenezer munkavállalót foglalkoztatott, a bedolgozókkal együtt. Zászlóshajója a Fővárosi Ruhaipari Vállalat olyan nemzetközi óriáscégekkel kooperált, mint például a Triumph International, Felina, Billerbeck. A cég üzlethálózatában a rendszerváltás előtt minőségi, „nyugati" termékeket lehetett vásárolni, talán egyedülállóan a KGST-országok között.

   Hadd említsem meg a cég igazgatóját, a fiatalom, ötvenéves korában elhunyt Heinz Gyulát, szakképzettségére nézve szabó, textilmérnök, közgazdász és aki a kis üzemből exportképes nagyvállalatot hozott létre.

   Abban az időben, amikor minden hatalom a dolgozó népé volt, a többség a Vörös Október Ruhagyár konfekció termékeiben járt, a férfi öltönyök csak néhány méretben készültek. A nívósabb üzletekben az egyenöltönyt kis felárral, esetleg megtoldva egy ugyancsak kis hálapénzzel a testére igazították a magyar embereknek. Bár felirat virított sok üzletben, szolgáltatónál: Öntudatos dolgozó nem ad és nem fogad el borravalót!

   Szóval ilyen időket éltünk, túléltük. De volt a Fővárosi Ruhaipari Vállalatnak egy exkluzív szabósága is Budapesten, a Váci utcában. Elvileg bárki bemehetett, akinek vastag volt a pénztárcája és ismerte a telefonszámot, ahol időpontot kérhetett. Csak kevesen tudtak erről az extra szolgáltatásról. Egyszer én is ott jártam.

   Hosszú váróterem, kényelmes fotelekkel. Zordabb időkben letettük a nagykabátot, kalapot, esernyőt. Kinyílt egy ajtó, tessék befáradni. Mennyezetig érő gardrób szekrények, tele vég szövetekkel. Milyen színre gondolt? Melyikből készítsük az öltöny? Kiválasztottam egy szilvakék anyagot hosszanti ezüst csíkokkal. A következő szobában hellyel kínáltak, elém tettek egy csomó divatlapot. Tessék választani! Végül megállapodtunk. Kétsoros, háromgombos kabát, spicces fazon, svájfolt derék, oldalt két slicc, kis válltömés, mellény. Egy nadrág hajtókával. Mert hogy a többség két nadrágot rendel, tetszik tudni gyorsabban kopik, mint a zakó. Négy méter anyagból kihozzuk az egészet.

   Következett a főszabász. Bemutatkozott. Akkor most levenném a méreteket. Vállszélesség, derékbőség, zakó hossz és így tovább, pontosan tizenöt méret, centiméterben. De jött a java. A főszabász mellett egy inasféle állt, jegyzetfüzettel. És a főnök munkája végeztével fejből egymásután feldiktálta az összes méretet, Első próba mához egy hétre, délelőtt tíz órakor, ha önnek is megfelel.

   A második próbához már csak három nap kellett. A kész öltönyt a kezdettől számított tizenkét nap múlva átvehettem. Ha kellett még igazítottak rajta. De nem kellett.

   Hát ilyen kalandos életünk volt Pannóniában a rendszerváltás előtti évtizedekben. Az öltöny ma is megvan. Csak sajnos nem férek bele.

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük