Pápai viselet (1. rész)

XVI. BenedekA római pápák a IV. századig nem viseltek megkülönböztető méltóságjelvényeket, illetve öltözéket. Azután fokozatosan megörökölték a római császár jelvényeit, részben adományozás folytán, amivel a császár jelezni kívánta, milyen fontosságot tulajdonít Péter utódának, részben pedig mert a birodalom hanyatlásával együtt Róma püspöke vált a legfőbb tekintéllyé Itáliában.

XVI. BenedekA római pápák a IV. századig nem viseltek megkülönböztető méltóságjelvényeket, illetve öltözéket. Azután fokozatosan megörökölték a római császár jelvényeit, részben adományozás folytán, amivel a császár jelezni kívánta, milyen fontosságot tulajdonít Péter utódának, részben pedig mert a birodalom hanyatlásával együtt Róma püspöke vált a legfőbb tekintéllyé Itáliában.

Első ilyen „örökölt" méltóságjelvénye a camelaucum volt, amiből a tiara és a később széles körben elterjedő püspöksüveg fejlődött ki. Valószínűleg ezzel egykorú a pallium, amit aztán a pápa kiváltságként adományozott tovább a metropolitáknak. Ősrégi származású ruha a dalmatika (azaz „dalmáciai") is, amely tunicella néven ma is a püspök teljes liturgikus öltözékének része (bár az utóbbi időben elhagyják). Ez lett azután a diakónusok ünnepélyes liturgikus öltözéke. A ruhadarabok másik része praktikus okokból alakult ki, mint például a köpeny, a mozetta, vagy a fejfedők többsége.

A pápa színei hagyományosan a császári színek: a bíbor és az arany (emellett Róma színei mindig is a piros és a sárga voltak). Az előbbi viselésének jogát kiterjesztette legszorosabb tanácsadóira, a kardinálisokra is (innét a magyar „bíboros" szó). Végül ez utóbbiaktól való megkülönböztetésül állandósult a fehér színű kellékek viselése.

Hétköznapi viselet

A pápa tipikus mindennapi öltözete, amiben például a vasárnapi Úrangyala imádság, a szerdai általános kihallgatás, vagy bizonyos különkihallgatások alkalmával láthatjuk, közismerten a selyemszövetből készült körgalléros fehér reverenda, derekán címeres fehér övvel. Hozzá fehér pileólust és aranyláncon függő mellkeresztet visel, valamint piros bőrcipőt.

Hideg időben hosszú fehér nagykabátot ölt, vagy piros köpenyt. XVI. Benedek ez utóbbit nem egyszer a fehér kabát fölött viseli. Sőt a fülre érő, hermelinszegélyű vörös bársony sapkát, a camaurót is ehhez vette fel, amikor kísérletet tett ezen régi ruhadarab „újra alkalmazására" (noha az inkább a korális ruhához illik). A pileóluson kívül a pápa szabadtéri fejfedője a piros színű ún. római kalap, amit XVI. Benedeken főként a nyári általános kihallgatások alkalmával lehet látni.

Fehér reverenda

Miután átengedték a bíborpiros öltözék viselésének előjogát a kardinálisoknak, a pápák a XV. századtól szokásba vették a hosszú fehér karing állandó használatát, kezdetben még csak a saját piros öltözékük fölött. Az első ilyen fehérruhás pápának IV. Sixtust (1471-1484) tartják, az általa alapított vatikáni könyvtár számára készült képmás tanúsága alapján.

Valószínűbb azonban, hogy a fehér reverenda Szent V. Piusz (1566-1572) példája nyomán állandósult. Ő ugyanis domonkosrendi volt, és pápaként is ragaszkodott egyszerű szerzetesi életviteléhez, és vele a fehér rendi ruhához. Végleges alakját IX. Piusz alatt nyerte el, aki a ma is használatos prelátusi viseletet – a róla elnevezett Abito Pianót – meghatározta. Igaz, XII. Piusz idejéig a reverendának uszálya is volt, amit hétköznap feltűzve viseltek.

A pápa tehát visszahajtott duplaujjú, körgalléros fehér reverendát (olaszul zimarra) hord. Hozzá fehér színű, arany rojtokban végződő öv (cingulum) tartozik, amin a pápa hímzett címere látható. Régen ezt csak akkor vette fel, amikor elhagyta a palotáját, és VI. Pál idejéig két változata volt: a sima rojtokban végződő, illetve a bojtos végű, ami a korális ruhához járt.

Pileólus

A középkor folyamán alakult ki – valószínűleg a camauro egyszerűsödése révén – a klérus egészére jellemző fejfedő, a pileólus (olaszul zucchetto). A XX. század első feléig a papság is hordta (fekete színben), azóta kizárólag a főpapi hierarchia magasabb fokán állók saját viseletét képezi: lila jár a püspököknek és érsekeknek, piros a bíborosoknak és fehér a pápának.

A selyemből készített, éppen csak a fej felső részét fedő sapka nem liturgikus viselet ugyan, de a reverendával együtt jár, tehát a szertartásokon is hordják a püspöksüveg alatt. Egyedül az Oltáriszentség jelenlétében veszik le (ezért nevezik solideo-nak is), így a misében a prefációtól az áldozás utánig. Péter utóda iránti tiszteletük jeleként a püspökök és bíborosok is le szokták venni, amikor a Szentatya elé járulnak gyűrűcsókra.

Pápai kalap

A XVII. század óta általánossá vált hétköznapi egyházi viselet az alacsony, kerek karimájú szövetkalap. Nevezik római kalapnak is (olaszul cappello romano), népies neve, a „saturno" pedig a Szaturnusz gyűrűire emlékeztető karimája miatt ragadt rá. Egészen az 1970-es évekig a többi egyházi személy is ilyet viselt, rang és méltóság szerint változó színben és díszítéssel. (Az Államtitkárság 1969-es „Ut sive sollicite" utasítása óta például a bíborosok is csak fekete színűt hordhatnak, mint a püspökök – az előbbiek vörös-arany, az utóbbiak pedig zöld méltóságjelző szalaggal és zsinórzattal.) II. János Pál korai éveiben, elsősorban utazások alkalmával viselte, majd elhagyta használatát. XVI. Benedek a nyári hónapokban viseli ismét.

A pápai kalap piros színű bársonyból vagy gyapjúból készül, piros selyemszalaggal és arany hímzéssel. Az eredetileg a karima kétoldali felhajtását szolgáló aranyzsinór végét ugyanolyan színű makkok díszítik. (Néha pontatlanul galero néven is emlegetik, pedig az a bíborosok ennél sokkal szélesebb karimájú, tizenöt-tizenöt bojttal ellátott bíborszínű díszkalapja volt, amit 1969-ben eltöröltek, és ma már csupán a bíborosi címerben látható.)

Útiköpeny

A pápa hűvösebb időben szabadtéri rendezvényeken – általános kihallgatás, apostoli utazás során – bő szabású, aranyzsinórral szegett, körgalléros (pelerin), ujjatlan, földigérő köpenyt hord (olaszul mantello, tabarro). Hagyományosan korális ruhával használatos, ám XVI. Benedek a fehér reverendára, sőt nem egyszer a fehér nagykabátra is felölti. Amíg az 1969-es „Ut sive sollicite" utasítás meg nem szüntette, ilyet viseltek a bíborosok, püspökök és prelátusok is piros, illetve lila színben.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurir