Petőfi túlkapásai

Kép: Nádasdy Múzeum SárvárElőször is elnézést kérek drága magyar tanáromtól, Vihar Bélától, hogy Petőfit bírálni merészelem. Tudom, hogy megbocsát nekem a mennyországból. Különben is tőle tudom, Senecától ered a költői túlzás (poetica licencia) fogalma. Lássuk be, legnagyobb költőnk néha túlzásokba esett.

Kép: Nádasdy Múzeum SárvárElőször is elnézést kérek drága magyar tanáromtól, Vihar Bélától, hogy Petőfit bírálni merészelem. Tudom, hogy megbocsát nekem a mennyországból. Különben is tőle tudom, Senecától ered a költői túlzás (poetica licencia) fogalma. Lássuk be, legnagyobb költőnk néha túlzásokba esett.

   Kezdjük talán a királyság-köztársaság problematikájával. Petőfi ez utóbbi mellett tette le a voksot, de nem elégedett meg a király elzavarásával, trónfosztásával, száműzetésével, vagyonának elkobzásával. Túlzásokba esik, jól kiosztja V. Ferdinándot. (Itt a nyilam, mibe lőjjem?)

A korona nagyon drága,

Nem való az a királyra:

A királyra? Ugyan minek

Szamáron a bársony nyereg?

Éljen,

Éljen a köztársaság!

   Még ennél is tovább megy közismert versében. Ha ez nem túlkapás, akkor semmi sem. (Akasszátok fel a királyokat!)

Szivöknek minden porcikája rosz,
Már anyja méhéből gazságot hoz,
Vétek, gyalázat teljes élete,
Szemétől a levegő fekete,
S megromlik a föld, melyben elrohad –
Akasszátok föl a királyokat!

   De megkapja a magáét a Pozsonyi Diéta, vagyis az Országgyűlés is. (A magyar politikusokhoz.)

Lenézik a szegény költőket
Ez elhízott, kevély urak,
Kik a megyék s ország gyűlésén
Fényes szerepet játszanak

Ti, kik úgy fölfuvalkodátok.
Tudjátok-e, mik vagytok ti?
Az apró napi események
Mulandó pásztortüzei.

Lépjünk tovább, Árpád-házi II. Endre királyunk. Harminc évi uralkodott, öt gyermeke született. (Bánk bán).

Ügyefogyott király volt az
A második Endre,
Papucs alatt szuszogott az
Isten-teremtette;
Felesége tartotta az
Ország gyeplőszárát,
Őgyelgett is ám a szekér
Majd tüled, majd hozzád.

   Hát, lehet, hogy királyunk, akit II. Kelemen pápa szentté avatott, Gertrudisz helyett elvehetett volna egy csinos magyar kontesszát, vagy princesszt, de hogy ügyefogyott lett volna? Neki köszönhetjük az Aranybullát.

   Folytassuk a sort. Nem tudom pontosan hogy mondjam? Petőfi vágyott a halálos csatákra, a halálra? Szép, hősies, de túlzó. Mert mit ér a haza honfiak nélkül? (Csatadal)

Véres a föld lábam alatt,
Lelôtték a pajtásomat,
Elôre!
Én se leszek rosszabb nála,
Berohanok a halálba,
Elôre!

Ha lehull a két kezünk is,
Ha mindnyájan itt veszünk is,
Elôre!
Hogyha el kell veszni, nosza,
Mi vesszünk el, ne a haza,
Elôre!

   Vajon mi indíthatta költőkirályunkat a következő versre. (Mit nem beszél az a német?) Talán államkölcsönt vettük fel z osztrákoktól és nem tudtunk időre törleszteni?

Ha pediglen nem fizetünk,
Aszondja, hogy jaj minekünk,
Háborút küld a magyarra,
Országunkat elfoglalja.

Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!…

Hadat nekünk ők ízennek,

Kik egy nyúlra heten mennek?

   Elég ennyi legnagyobb költőnk túlkapásairól. Elfogadjuk, így szeretjük. Jó lenne, ha életünk során csak ennyi túlkapással találkoznánk.

Láng Róbert.