Piramis a tengerparton – II. rész Lépjünk vissza négyezer évet!

Általános szabályként elmondhatjuk: aki Egyiptomba jön, ne sajnálja rá az időt, de ne is akarjon egyszerre túl sokat markolni. Ha először van itt, szinte biztosan beleszeret és nem fog meglepődni, amikor azt hallja némelyik vendégtől, hogy ő már nyolcadszor, tizedszer jár ebben az országban. Biztos, hogy első alkalommal mindenki a piramisokat akarja látni – rendben is van ez így – de az is gyorsan kiderül, hogy sok ezer év csodája vár még ránk számos másik helyen.

Ezúttal mi nem a piramisokat fogjuk felkeresni, ám nem kevésbé nevezetes helyek meglátogatását tűztük ki célnak. A fáraók sírjai, Luxor és Karnak az ősi Egyiptomból máig ránk maradt emlékek gazdag tárháza, a Nílus két partján, a szállodánktól mintegy 300 km távolságra fekszik. Meglátogatásukra egy egész napos kirándulás keretében nyílik alkalom. Az igen korán reggel induló autóbusz a Sahl Hasheesh körzetben fekvő szállodákból összegyűjti az útra jelentkezett vendégeket és először 60 kilométerrel délebbre Safaga városába, egy gyűjtőhelyre megy. Itt az autóbuszok konvojba rendeződve együtt mennek tovább. A sivatagon átvezető autópálya két ága egymástól távol fut, katonai ellenőrző pontokon többször megyünk keresztül. Az út közben elengedhetetlenül szükséges pihenőhelyet is őrzik. Kirándulásunk első állomása a Nílus nyugati, bal partján már 3400 éve ott álló két hatalmas szobor a Memnón kolosszusok felkeresése. III. Amonhotep fáraó egyenként 21 méter magas és 720 tonna súlyú ülőszobra, az „éneklő szobrok” nevéhez több legenda is fűződik, a megoldás sajnos egészen prózai. Az i. e. 27-ben történt földrengés által megrongálódott kövek repedésein átfúj a szél és ez fütyülő hangokat ad. A szobrok mögött az egykori Théba városának legszebb szentélye, III. Amonhotep temploma állt, mely az évezredek alatt a földrengések, a Nílus áradása miatt elpusztult, elfeledték. Szerencsére 2009-ben – több ország tudósainak részvételével – elkezdték a maradványok feltárását, ám sajnos az is tény, hogy ilyenkor a restaurálásra külföldre szállított műtárgyak egy része nem kerül vissza Egyiptomba. A fáraók sorában olykor akadtak nők is. Közülük a legtovább, közel 22 évig Hatsepszut uralkodott – névének jelentése gyönyörűség, szépség – felvirágoztatta Egyiptomot. Azt mondta magáról, hogy ő Amon Ré Napisten lánya, és ez megalapozta hatalmát. Halotti temploma a Kolosszusoktól néhány percnyi autóbusz útra áll, sokan mondják, hogy méltó az ő szépségéhez. Az ókori egyiptomi templomépítészet egyik legszebb épülete. Az egyetlen templom Egyiptomban, aminek két különböző szentélye van. Az egyik Amon Ré tiszteletét szolgálta, a másik, a kisebb „görög szentély” néven ismert. A templom feltárásában 8 évig lengyel régészek vettek részt. Szerintük a templomot a hegyből faragták ki. Egy másik elgondolás szerint a köveket Asszuánból hozták a Níluson, de ez kevésbé valószínű.  Hatsepszut templomának megtekintése után az ősi Egyiptom történelmének talán legfontosabb színhelyét, a Királysírok völgyét keressük fel. A feljegyzések szerint összesen 136 fáraó uralkodott, de eddig csak 64 sírt sikerült megtalálni. Közülük 12 van nyitva, a jegy ezekből választható három sírba enged ingyenes belépést. Van még másik három, amiért külön kell fizetni. Hatsepszut temploma és a Királysírok völgye területén a fényképezés, videózás ingyenes, a jegy ára tartalmazza. Előfordul, hogy némelyik őr megpróbál pénzt kérni – ne adjunk! Fényképezőgépet, telefont se adjunk ki a kezünkből, voltak ebből már gondok. Elsőként talán Meremptah fáraó – II. Ramszesz 13. gyerekének sírját válasszuk. Ez a leghosszabb, fárasztó, de megéri. A végén van a szarkofág.

Ramszesz néven 13 fáraó uralkodott. A legnevezetesebb II. Ramszesz, de a sírját már az ókorban kirabolták és a múmiát rejtekhelyre vitték. A többiek közül kettőnek sírja látogatható. III. Ramszesz az Újbirodalom utolsó nagyhatalmú uralkodója volt, ez a sír belső díszítettségén is jól látszik. Ennek ellenére mégsem ez a legszebb. Az ő ötödik fia IV. Ramszesz, a négy bátyja halála után lépett a trónra. Rövid, mindössze hat és fél évig tartó uralkodása alatt már megmutatkoztak a birodalom hanyatlásának jelei, a sírjába lépve viszont más kép fogad. A belső terek restaurálása nemrég fejeződött be, a sírt csak négy hónappal ezelőtt nyitották meg a látogatók előtt. A szakemberek kiváló munkát végeztek, a falak színei élénkek, olyan érzést keltenek, mintha csak most lett volna a temetés. Az egész napos kirándulásnak még csak a felénél tartva, a Királysírok völgyében tett látogatást svédasztalos ebéd követi egy Nílus-parti étteremben. Innen hajóval megyünk át a jobbpartra, majd utunkat ismét busszal folytatjuk a Karnaki templomhoz. A látogatások sorrendje fontos. Hatsepszut templománál kora délelőtt járunk. Még nincs nagy forróság – de árnyék sincs, a főbejárattól a templomig kis, nyitott mikrobuszok viszik az utasokat. Ott viszont sétálni, sok lépcsőn felmenni, gyalogolni kell. A síroknál később már jóval melegebb van, ám az időnk nagyobbik részét a hegy belsejében töltjük. Majd tovább megyünk, kényelmesen megebédelünk, áthajózunk, buszozunk, a rekkenő hőség múltára, kora délután érkezünk a világhírű oszlopsorokhoz, ahol viszont már jócskán van árnyék. Egyiptomban – a piramisok után – Karnakot keresi fel a legtöbb látogató. Méltán. Ez a százhektáros terület a világ legnagyobb vallási centruma. Az i. e. huszadik századtól kezdődően, összesen harmincnál is több király és fáraó keze nyomát őrzi. A szakembereken kívül nem sokan tudják, hogy itt nem minden uralkodó volt fáraó. Ő ugyanis csak egyiptomi lehet, isten fia. Ábrázolásán megtaláljuk Ankh hurkos keresztjét. Akinél nincs, az csak király. Az oszlopos templom az egykori főváros Théba mellett állt, hajózható csatorna kötötte össze. A főbejárathoz szfinxekkel szegélyezett – eredetileg 136 méter hosszú – út vezet, ma már csak 52 méter van meg belőle. A kosfejű szfinx III: Ramszesz kedvenc istene volt. Az igazi csoda a 42 méter magas nagykapun belépve vár minket. Itt van II. Ramszesz egyetlen szobra. Ő 67 évig uralkodott, 44 felesége volt, a gyerekei létszámát 88 és 113 közé teszik. A trónon a 13., Meremptah, követte, az előző 12 ugyanis lány volt. A nagy oszlopcsarnokban 134 oszlop van. A bal oldali csoport, az Óbirodalom korából származik, nem színes, nem ismerték akkor még, hogyan lehet festeni. Jelenleg tatarozása folyik. A középső terület oszlopait a Középbirodalom idején állították, amikor már két szín használatát ismerték. Egyenesen beljebb haladva Hatsepszut obeliszkjét látjuk: eredetileg kettő volt. Az egyiket elvitték a franciák, most Párizsban van a Concorde téren. Az itt álló 18 méter magas, gránit. Szemben vele a mostohafia III. Thotmesz obeliszkje áll, kicsit magasabb 22 méter hosszú, bazaltból farakták ki. Szebb és színesebb.  Érdemes innen tovább menni, egy nagyobb sétát tenni, van bőven látnivaló. Eljuthatunk a Szent tóhoz, mely 5500 éves, soha nem szárad ki, egy földalatti patak táplálja. A papok rituális tisztálkodását szolgálta. A hely szent mivoltát jelzi egy szobor is. Egyiptomban sokféle állatot tiszteltek szentként, ezek egyik a ganajtúró bogár, a skarabeus. A Nap szimbóluma, mert a petéiből kikelő lárvái számára tápláléknak készített galacsinokat a Nap útjának megfelelő irányban görgeti a földön. Bármennyire is meglepő, szobra a turisták számára ma is roppant kedvelt. A hagyomány szerint ugyanis hétszer kell az óramutató járásával ellentétes irányban körbekerülni és közben egy kívánságot ismételgetni. A szent állat teljesíti a kívánságot. Sokan próbára teszik, az eredményről persze nem tudunk.

 Minden idegenvezető ezt tanácsolja, hogy a látogatás végére hagyjunk időt az oszlopcsarnok jobb oldali, harmadik részének megtekintésére, fényképezésre. A templomban felállított, összesen 134, egyenként 15 méter magas oszlopok közül ezek – az Újbirodalom idején emeltek – a leglátványosabbak, mindegyik színes. Minden egyes oszlop előtt hosszú ideig állhatunk, elmerülve a részletek szépségében. A visszaúton a látványról beszélgetve kiderült, sokak elgondolkodtak rajta; mit tudhattak azok a több ezer évvel ezelőtt élt emberek, akik mindezt úgy fel tudták építeni, hogy még ma is áll. Az oszlopok egész felületét beborító rajzoknak számukra értelmük, jelentésük volt. Olyan festékeket készítettek, amik ezer évek alatt is csak alig fakultak, a gondos restaurálás – nem átfestés –szinte teljes szépségükben hozta vissza a színeket. Mi pedig eljövünk ide – sokan közülünk többször is – mert az oszlopok között a jelenlét perceinek élménye leírhatatlan.

(A szerző a Kartago Tours szervezésében járt a helyszínen.)