Zichy Mihály: Illusztráció a Híd-avatáshoz (tusrajz)

Szeretett magyar tanárom és osztályfőnököm Vihar Béla (a későbbi József Attila-díjas költő) arra tanított bennünket, hogy ne nyugodjunk bele, ha egy vers-sort nem értünk. Nézzünk, kérdezzünk utána, mert a verset nem bemagolni, hanem érteni kell.

Arany János Híd-avatás c. költeményében egy ifjú öngyilkosságra készül. A Dunába veti magát a hídról. Tettét így magyarázza: „Én a quaternót elszalasztám!

De mi is az a quaternó, amit elszalasztott az ifjú? A szó a XVIII. századból ered. Ne feledjük, a magyar nyelv csak a következő évszázadban, az 1836. évi III. törvénycikk alapján lett a hivatalos nyelv Magyarországon.

A quaternó szó a lutri (lottó) játék bevezetésekor terjedt el. Mária Terézia 1762-es pátense (kiváltságlevele) engedélyezte a lottójátékot. Igaz, rögtön állami monopóliummá is tette. Megkezdődhetett a számokra való fogadás a budai Tabánban, Müller János városi közjegyző házában. Azóta is közjegyző jelenlétében történik a sorsolás.

De nem töretlenül! A 1848/49-es szabadságharc idején a Batthyány-kormány beszüntette a lottójátékot, gondolom sértette a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség alapelvének középső szavát. A Bach-korszakban pénzügyminiszteri rendelettel az osztrák lottótársaság működési területét kiterjesztették Magyarországra is. A hazafias érzelmű honfitársaink azonban bojkottálták az „osztrák lottót”.

De térjünk vissza a quaternóra. A sorsolásnál már akkor is 90 szám közül lehetett ötöt kiválasztani. Csak a találatokat úgy hívták, hogy ambó (kettes), ternó (hármas), quaternó (négyes), és quinternó (ötös).

Az öngyilkos fiatalember adósságát a lutri segítségével kívánhatta rendezni. De nem találta el a négy számot. Akkoriban a becsületbeli adósság rendezése elől menekülve többen is az öngyilkosságot választották. Az adóst ma legfeljebb bepereli a hitelező. Pénzéhez jutni akkora az esélye, mint egy quaternónak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük