– Panaszt kívánok tenni.

– Hallgatom.

– Van egy kis cégem harminc alkalmazottal. Klímaberendezéseket szerelünk, javítunk, karbantartunk. Alkalmazottaimmal szemben súlyos joghátrányban vagyok.

– Vita esetén a Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz kell fordulnia.

– Félreértett. Arról van szó, hogy hazánkban minden adu a munkavállalók kezében van. Jogegyenlőség nincsen.

– Ezt hogy érti?

– Kezdem az iskoláknál. Amelyek kizárólag munkavállalókat képeznek, szakmunkásokat, mérnököket, orvosokat, tanárokat, reklámszakembereket. Mindegyik tanulóból munkavállaló lesz. De melyik iskola képezi ki a munkaadókat? Egyik sem. A munkavállalóknak tanulók ösztöndíjat, diákhitelt, kollégiumi bentlakást, kedvezményes étkeztetést kaphatnak. És aki cégtulajdonos akar lenni, az mit kap? Semmit. Hol marad a képzés, néhány bágyadt kísérlettől eltekintve? Soroljam tovább?

– Ha már elkezdte…..

– Például itt a felmondás. Ha nem tetszik a munka, az alkalmazott felmond. De kinek mondjak fel én? Talán a NAV-nak, amikor inkasszót nyújt be a bankszámlám ellen?

– De uram, a munkajogi szabályok rendezik az ilyen kérdéseket

– Na ne mondja! A munkajog kizárólag a munkavállalókat pátyolgatja. Itt van a fizetett szabadság, ami embereimnek jár. Törvény szerint, pontosan szépen, ahogy csillag megy az égen. De kitől kérjek én fizetett szabadságot? Az utolsó tíz évben nem voltam szabadságon. Nemhogy fizetett, de még fizetetlen szabadságon sem. Ki törődik ilyesmivel? Hol itt a jogegyenlőség? A szabadságon lévő beosztott nem dolgozik, mégis a teljes fizetését megkapja? De mondok mást is. Nálunk mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához és olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének. De milyen jogom van nekem? Előfordulhat, hogy éjjel-nappal dolgozom, mégsem tudom eladni termékeimet és ha nem vigyázok, csődbe is mehetek. Ezért kívánok panaszt tenni a magam és a többi kiszolgáltatott cégtulajdonos nevében.

– Hát megmondom őszintén, ilyen problémákkal az Egyenlő Bánásmód Hatósága még nem találkozott. De rövidesen úgy is megszűnik a hivatalunk, átveszi helyét az egyik ombudsman, az alapvető jogok biztosa. Talán majd ő,,,,,

– Köszönöm, de tanácsával nem jutottam előbbre. Ugyanis először hozzá fordultam, ő küldött önökhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük