REGŐS ISTVÁN KIÁLLÍTÁSA– 2016. május 22-ig a Ferenczy Múzeumi Centrumban
Gulyás Gábor főigazgató mutatta be röviden a szentendrei új művészeti centrumot. Az épület valaha rendház volt, ahol az üldözés éveiben Radnóti Miklós meghúzódott. Szentendre városában sok képzőművész élt és él ma is, ezért a meghitt kis Ferenczy Múzeumot átköltöztették a Kossuth Lajos utcai, 2013-ban felújított villába. A kivételesen tehetséges Ferenczy család (Károly, Valér, Béni, Noémi) jó néhány alkotása a Múzeumi Centrum első emeletén kapott helyet.UPDATED: 2016-03-25 23:52:15
Gulyás Gábor főigazgató mutatta be röviden a szentendrei új művészeti centrumot. Az épület valaha rendház volt, ahol az üldözés éveiben Radnóti Miklós meghúzódott. Szentendre városában sok képzőművész élt és él ma is, ezért a meghitt kis Ferenczy Múzeumot átköltöztették a Kossuth Lajos utcai, 2013-ban felújított villába. A kivételesen tehetséges Ferenczy család (Károly, Valér, Béni, Noémi) jó néhány alkotása a Múzeumi Centrum első emeletén kapott helyet.UPDATED: 2016-03-25 23:52:15
A Ferenczy Múzeumi Centrum utcaszintjén alakították ki a Szentendre Termet, amelyben ezen túl kéthavonta nyílik tárlat egy-egy helyi művész alkotásaiból. Az első kiállító itt és most Regős István Munkácsy-díjas „abszurd" művész. Ő és Kopin Katalin kurátor mutatta be Fény-Játék-Tér címmel a munkáit.
Regős István 1954-ben született. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Sváby Lajos tanítványaként végzett festő szakon. Három évtizede a világ több országában voltak kiállításai, legutóbb 2005-ben Szentendrén, ahol 1973 óta él. Alkotói látásmódja rokonítható a francia Magritte és a magyar Anna Margit szellemével. Azonban hangsúlyosan kelet-közép-európai művész, és persze túllép hazája fizikai és szellemi határain, akárcsak a cseh író Hrabal vagy a filmrendező Menzel. Szürrealista játéktérnek tekinti a világot.
Különös fénnyel festi meg a tárgyait, főleg épületeket, közlekedési eszközöket. Teszi ezt a sajátosan átértelmezett, rendkívüli térben, a fények és az árnyak éles ridegségében.
Játéktere kibővül fantasztikusan naiv installációkkal: régi rádiók fatokjaiban vagy bőröndökben helyez el jelképerejű tárgyakat, kisplasztikákat vagy festményeket. Rideg valóságából hiányzik az ember. Ilyen a pilisszentkereszti, lehunyt szemű, magányos kőház a havas hegy alatt vagy a nagyváros felhőkarcolói között az égen száguldó autó. Egyszerre szürreális és reális. Az ábrázolt építmények közül legjobban tetszett az esti kivilágításban hűvösen meredező Szabadság-híd.
Regőst az 1970-es években efZámbó és Wahorn társaságának bulijai vonzották Szentendrére. Azután kezdett kiállítani a Vajda Lajos Stúdióban. A groteszk bőrönd-kollázsok 2006-ban már szerepeltek a Várfok Galériában. A néprádiók favázai az első világháborúban részt vett nagypapát idézik fel. A III. teremben a 70-es évek tehetősebbjeinek nyaralóit látjuk. Éppolyan lelketlenek, mint a lakóik: jellemrajzok nyaralóban elbeszélve. Típustervek alapján, olcsón megvalósult, „modern" házak, lábakon állnak, elrugaszkodtak a földtől. Sok efféle épült a Balaton-parton és a Duna-kanyarban. A mi dolgunk, hogy hozzáképzeljük az embert.
Az utolsó, ám mára kevésbé vonzó látvány, a „Trabant-kanapé" a rendszerváltáskor készült, visszahoz egy beszűkült világot.
Regős István kiállítása egyedi, különleges és igen szellemes. Ezért érdemes Szentendrére kirándulni!
DOBI ILDIKÓ