Repülj Madár, Repülj! - 3 Magyar Zenekar Is Megmutathatta Magát Párizsban A Zene Ünnepén!

Zuboly, Napra, Live Act – ez a három formáció lépett fel Párizs szívében a ?Magyar Sarok" szabadtéri színpadon a Zene Ünnepe alkalmából. S hogy miért éppen õk hárman?

A Párizsi Magyar Intézet pályázatot írt ki, olyan zenekarok jelentkezését várva, amelyek a tradicionális magyar népzenei motívumokat úgy elegyítik a XXI. század stílusjegyeivel, hogy az eredmény friss és újszerû muzsika legyen. Közel 130 zenekar (mintegy 800 zenész) jelentkezett. A nyertes csapatok este hét órától éjfélig szórakoztatták a nagyérdemût.

A Zene Ünnepét elõször 1982-ben rendezték meg Franciaországban, s azóta is minden évben, az összes francia településen legalább egy koncerttel vagy utcabállal megemlékeznek a zenérõl ezen a napon. Európai méretûvé 1985-tõl vált az ünnep, ettõl az évtõl a kontinens számos országában rendeznek koncertsorozatokat és teremtenek igazi fesztiválhangulatot minden év június 21-én.

Képzeljünk el egy sétányt, egy kis parkot. Két oldalán padok kínálják magukat, mögöttük magas, zöldbe öltözött fák. Az úttest túloldalán a Párizsi Magyar Intézet kivilágított épülete. A sétány egyik fele négy, tiszteletet parancsoló kõoszlopban végzõdik, az oszlopok közt három hatalmas molinó: sárga alapon táncoló, színes ruhás, pörgõs szoknyájú kislányok sziluettje. Elõttük, a színpadon a Zuboly zenekar. Megszólal az Indulj el egy úton, aztán a Gerencséri úton címû népdal, de különös, új feldolgozásban – például egy világslágerrel ?remix-elve", vagy épp olyan különleges hangszerelésben, hogy a jelenlevõ magyar közönség tagjai is mosolyogva azt találgatják, mi az eredeti nóta. Nem csoda, hisz az elismert népzenész és jazzmuzsikus, Ágoston Béla zenekara dorombénekkel, szaxofonhangokkal, dudával,szájjal utánzott géphangokkal olykor reppelve adja elõ a legmeglepõbb improvizációk sorát.Stílusuk az úgynevezett ?broken etno", azaz a break-dance és a népzene elegye. Kísérleti dallam- és hangzásviláguk mégsem népdal-alapúak, hol az etno-jazzbõl, hol a népzenébõl táplálkozó free-jazzbõl, hol a világzenébõl merít. Amikor Jean-Michel Jarre egyik híres dalát, az Oxigént éneklik mókás átdolgozásban, a közönség üdvrivalgásban tör ki. Idõnként a dalok közben is hálás kurjongatás hallatszik, amikor a színpad elõtt táncoló francia, de magyarul is beszélõ fiú, Pierre, ritmusra tüzet nyel.

Napra a kozonseggelAztán a Napra lép a színpadra. Már szürkül. A színpad is fényárban úszik, és kigyullad a sétány fáin végigfutó színes égõsor. A folk-rock veszi át a fõszerepet. A dob, az elektronikus és a basszusgitár együtt az olyan tradicionális hangszerekkel, mint a hegedû, a brácsa, a cimbalom vagy éppen a tangóharmonika, valami egészen új értelmet ad még a sírva vígadós népdalainknak is. A gyerekek ropják a színpad elõtt és egyre több fiatal és felnõtt sem bír már a lábával. A Jaj a világ vagy egy másik szomorú, a Bánat, bánat címû dal is elõször lassan, borongósan zendül fel, majd hirtelen felpörög, és már-már, mintha egy rockbanda játszana, olyan energikusan szólal meg a gitár és a hegedû, hogy mind többen mozdulnak ritmusra. Ezt a hangulatot fokozza tovább az egyik énekes, Krámli Kinga, aki csujogatásaival, a népdalok világából ismert asszonyos ?hujujujuju"-jokkal felel a hangszereknek. A legnagyobb sikere talán a Pici ház mondókájának van. Amikor ezt játssza a zenekar a közönség soraiban már szinte mindenki átszellemülten tapsol, ugrál, be-be kiabál.

Live Act koncertVégül színre lép a Live Act. A közönség egy része folyamatosan cserélõdik, áramlik, hömpölyög az utcákon, de akik maradtak, azoknál mostanra magasan a léc. A szárnyaikat láthatóan most bontogató, egytõl egyig huszonéves fiatalok, úgy tûnik, mégsem izgulnak különösképp. Nagy Réka énekes mosolyogva meséli, hogy a zenekar egy nemzetközi tehetségkutató versenynek és mesterkurzusnak köszönheti a létrejöttét, s, hogy kifejezetten a párizsi Zene Ünnepére írták és hangszerelték számaikat, a pályázat inspirálta õket. Õk az egyetlen csapat, amelyik végig, minden számában népdalt dolgoz fel, de õk sem szokványosan. A színpadon ugyanis nincs dob! Vagyis van, csak közben járkál és beszél: Megyeri Viktor egy órán át a szájával ?üti" a ritmust. Vagyis beatbox-ra, speciális effektekre épülnek a dalok. A nézõk eleinte csodálkoznak, elismerõen biccentenek, de már az elsõ szám végére kitör a vastaps. Felzendül az Adjon isten jó éjszakát!, a Vetettem violát és a Fújnak a fellegek is sorjában, de olyan zenei kísérettel, és olyan zenei stílusokkal nyakon öntve az autentikus népdalokat, mint a pop vagy a hip-hop, hogy néha szinte már csak a szöveg ismerõs, de nagyon fülbemászó a megbolondított dallam is. A Repülj madár, repülj! bús melódiája megõrzi a népzene világát, de közben lágy, de erõt adó, egészen új dallamokkal egészíti ki, az A malomnak nincs köve, mégis lisztet jár pedig már-már lakodalmasba csap át. A dalcsokor vége felé megszólal a Tavaszi szél vizet áraszt is, persze ezúttal az is egyedi visszhangot kap, s meg kell hagyni, jól áll neki. A szomszéd ház erkélyén az este eleje óta kint ülnek a lakók, onnan, föntrõl, biztosan jól látni, ahogy a koncert vége elõtt kipattannak az öngyújtók és kicsi lángocskák himbálózva világítanak a Repülj madár, repülj! visszatapsolt számára.

A Franciaországban valóban tömegeket megmozgató eseményre nagyon készült a Párizsi Magyar Intézet (PMI) csapata. Két területen is újítottak annak érdekében, hogy a kortárs magyar produkciók minél több franciához juthassanak el. A másfél éve kint dolgozó igazgató, Ecsedi-Derdák András, ahogy tavaly, idén is a párizsi utcát foglalta el. Így, sokan olyanok is meglátogatták a magyar helyszínt, akik esetleg nem találkoztak az intézet plakátjaival, amelyek a város számos kirakatában, kávézójában, éttermében csábították az embereket a színpadhoz. A másik újítás már a fellépõket érintette: a PMI ezúttal pályázat útján választotta ki a muzsikusokat. A cél az volt, hogy a zenekarok a szabadtéri fellépést és az Intézettõl kapott promóciót, kapcsolati tõkét felhasználva tovább építhessék karrierjüket. Ennek érdekében a PMI a menedzsereiket is meghívta egy hétre, sõt, minden zenekarnak 5-500 példányban színes, francia nyelvû fényképes ismertetõt gyártatott le. Bízzunk benne, hogy az ügyintézõk tudnak élni ezzel a segítséggel – és hamarosan Palya Bea mellett a Zubolynak, a Naprának és a Live Act-nek is akad francia promótere, kiadója.