Sokan, sokszor elmondták már: Magyarország bővelkedik rejtett értékekben. Gyakran nem is kell messzire mennünk, hogy rájuk bukkanhassunk, élvezhessük apró csodáikat. ( A második rész: http://www.euroastra.info/node/52370 )

Sokan, sokszor elmondták már: Magyarország bővelkedik rejtett értékekben. Gyakran nem is kell messzire mennünk, hogy rájuk bukkanhassunk, élvezhessük apró csodáikat. ( A második rész: http://www.euroastra.info/node/52370 )

Kisváros, Budapesttől 58 kilométernyire. Az autók a 10-es úton, csak átrobognak rajta, vezetőik talán nem is sejtik, hogy érdemes lenne itt megállni és eltölteni akár egy egész napot. Ha összekötjük egy kirándulással a környékbe, úgy esetleg még kettőt is – de erről majd később! Az átutazó valószínűleg azt sem tudja, hogy amit a térkép egységesen Lábatlan névvel jelöl, nem egy, hanem két település. Piszke és Lábatlan egyesítését 1950-ben rendelték el. A főút melletti, a Dunával párhuzamos része Piszke, a dombokon, magasabban fekvő: Lábatlan. Piszke a híresebb, innen bányásztak vörös márványt a Parlamenthez, a Halászbástyához, az esztergomi Bazilikához. Az út mellett, szerény, szürke épületben bújik meg a Hullám vendéglő. Egy aprócska táblán kívül szinte semmi sincs, ami felhívná rá a figyelmet. Pedig aki itt megpihen, biztosan nem bánja meg – több okból sem! Príma ételek és a gazda különlegesen jó borai várják.

Bartos Kálmán 1982 óta vezeti az éttermet, ma már – feleségével együtt – a tulajdonosa is. Mindketten kiválóan képzett vendéglátó-ipari szakemberek. Ők látják el a városban a bölcsödét, óvodát, iskolát, nyugdíjas otthont meleg étellel. Hogy ezt megtehessék, a különféle pályázatok révén a konyhát összességében mintegy negyvenmillió forint értékű berendezéssel szerelték fel. A legkorszerűbb, szinte már automata gépek használata viszont azt eredményezte, hogy – a kiváló minőség megtartása mellett – az éttermi áraik elképzelhetetlenül olcsók lettek. Budapesti étteremben egy tányér levest nem kapni annyiért, amennyibe itt egy jó adag főétel kerül! Az ember azt gondolná, hogy ilyen árak mellett zsúfolásig telt az étterem, de ez sajnos nem így van. A papírgyár becsődölt, a cementgyár csak negyed teljesítménnyel működik és a kisebb cégek is haldokolnak. Még a híres kőfaragó telep is megszűnt. Így azután kevés a vendég, az ételre alig kell várakozni, a kiszolgálás gyors és figyelmes.

Az épülethez a Duna felé eső részen nagy szabad terület tartozik, ez részben parkoló, részben kihasználatlan. Pedig érdemes volna ide kerthelyiséget, pinceborozót telepíteni – ha lenne elég vendég hozzá! A pillanatnyi gazdasági viszonyokat a vízparti látvány is jól tükrözi. Már évek óta tervezi az Önkormányzat, hogy a rozoga pallók helyére kikötőt építsen, legalább olyat, mint ami a szemközti, szlovákiai oldalon, Karván van. Talán majd jövőre. Akadály más oldalról is felmerült. Olyan, ami még a bíróságokon is kifogott. Egy pince lejárata az étterem telkéről nyílik, de a föld alatt a szomszéd telkére nyúlik át. Kié a pince? Öt évig tartott a per, végül másodfokon a bíróság bejelentette: nem tudnak dönteni, ezért megszüntették az eljárást. Így a borozó sem készülhetett el benne.

A Duna-part jelenleg kihasználatlan. Volt ugyan 2003-tól kezdve néhány évig itt főzőverseny. Megjelentek a környék polgármesterei, sok bográcsban főztek, előfordult, hogy hatszázan is összejöttek egy-egy alkalommal. Volt zsűri, adtak díjakat, a dolog végül mégis ellaposodott. Ennek néhány évben az árvíz volt az oka, de többnyire inkább a pénztelenség. Az időpont: augusztus utolsó szombatja megfelelő lett volna – ilyenkor már mindenki itthon van, a gyerekek készülnek az iskolába, de még tart a szünet. Csak hát a családok pénze is elfogy ekkorra! Idén azért még megpróbálkoznak vele, igaz nem itt, hanem fentebb, az arborétum területén.

Az arborétum a város egyik nevezetessége. A 19. század közepén egy pesti polgárcsalád, a Gerenday-ak kezdtek vállalkozást errefelé. Kőbányászattal, kőfaragással foglalkoztak. A család a kőfaragó üzem mellett egy nyári lakot tartott fenn Piszkén, melyet most szépen karbantartva az önkormányzat közösségi háznak használ. Van díszterem, tanácsterem, kiállító terem és itt van a város hivatalos házasságkötő terme is. Szerencsére megmaradt az eredeti berendezés, így most mindenhol a család birtokában volt bútorok, festmények láthatók. Ilyen a más célra nem használt emlékszoba is, ahol a falon az alapítókat, Gerenday Antalt és feleségét, valamint a családtagokat ábrázoló portrék lógnak.

Ők nagyon sokat tettek a településért gazdasági és kulturális tekintetben egyaránt. Kikötőt építettek, olvasókört hoztak létre, emléküket ma is tiszteletben tartják. A tanácsteremben tartják az ünnepi testületi üléseket és civil szervezetek, a környező gyárak, üzemek bérbe is vehetik. A városban minden évben, festőket fogadó művésztelep működik. A kiállítóterem rövidesen majd az ő alkotásaikat bemutató tárlatnak ad otthont. A hely régebben kocsiszín volt, és a gondos helyreállítás során megőrizték benne az eredeti kerekes kutat. A épületen belül álló, ma is tiszta vizet adó, mély kút önmagában is építészeti ritkaságnak számít. A várossá válás alkalmával, 2005-ben, az épülethez új szárnyat is csatoltak, az lett a házasságkötő terem. Bútorai – érthető módon – nem korabeliek, de stílusukban igazodnak a régiekhez. Benne hangversenyeket, koncerteket is tartanak. Remek az akusztikája. Festett ólomüveg ablakait, a kovácsoltvas csillárokat, falikarokat, mind helyi szakemberek készítették.

Az épülethez kéthektáros kert tartozik, ahol még áll a régi kőfaragó műhely egy része. Romantikus hangulatot áraszt. Az egyik Gerenday családtag dísznövény kertészkedéssel foglalkozott, a területet ő telepítette be és gondozta. Főleg fenyőket, örökzöldeket, nemesített és eladásra is termelt. Volt olyan fenyőfája, ami a Párizsi Világkiállításon ezüstérmet nyert. Mindaz, ami ő utána megmaradt, alkotja most a helyi arborétumot. Piszke lakóinak becsületére szóljon, hogy a kert a háború alatt, és utána sem pusztult el. A város lakossága szereti, szívesen látogatja. Szabadtéri hangversenyeket, majálisokat rendeznek itt.

(folytatjuk)

( A második rész: http://www.euroastra.info/node/52370 )

 

(Fotó: Kovács Krisztina)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük