Révay András: A fődíjat magyar nyerte!
4 perc olvasás
A világ legjobb természetfotóiból látható mintegy száz darab a Természettudományi Múzeum most megnyílt kiállításán. A képek és alkotóik versenyeznek is egymással, a győzelem hatalmas nemzetközi tekintélyt ad.
A világ legjobb természetfotóiból látható mintegy száz darab a Természettudományi Múzeum most megnyílt kiállításán. A képek és alkotóik versenyeznek is egymással, a győzelem hatalmas nemzetközi tekintélyt ad.
Ezt a díjat joggal hívják a természetfotózás Oszkár-díjának – mondta el a versenyről Radisics Milán a Magyar Természetfotósok Szövetségének elnöke. A londoni Természettudományi Múzeum és a BBC Wildlife Magazin 1964-ben indította el „Az év természetfotósa" pályázatot, mely azóta hatalmas népszerűséget szerzett. A világ több, mint száz országából minden évben negyvenezer kép érkezik be rá! A legnevesebb szakemberek zsűrizik – három fordulóban. Először egyenként átnézik az összes képet. Napokon keresztül dolgoznak, míg kiválasztják a legjobb négyezret. Újabb zsűrizés után ez a szám négyszázra szűkül, majd egy hónap szünet következik.
Az eddig csak képernyőn nézett képek mostanáig ismeretlen tulajdonosaitól most bekérik az eredeti felvételt és a kép elkészítésének körülményeire is kíváncsiak. Amikor minden összejött, munkához lát a teljesen új tagokból álló „döntő" zsűri. Évente változó módon, 10 – 12 kategóriába sorolják a képeket és mindegyikből nyolc – tíz kerül a döntőbe. Ezekből választják ki a legjobbat. Nincs első, második vagy harmadik hely, csakis a győztes képet keresik. Végül a kategóriák legjobbjából emelnek ki egyet, az a kép az év természetfotója!
Téved, aki azt gondolná, hogy itt nyerni csak a lottószámok valószínűségével lehet. Amíg a negyvenezerből kiválasztják azt az egyetlen egyet, a kép több kézen is keresztülmegy, egymástól függetlenül többen is látják, ráadásul olyan körülmények között, hogy az összebeszélés, előzetes megállapodás kizárt. Pályázni nemcsak digitális, hanem analóg képekkel is lehet. A jövő évi versenyre már várják a jelentkezőket. A világ minden tájáról összegyűjtött profi és amatőr képek színe javát ki is állítják Londonban. A megnyilvánuló érdeklődést jelzi, hogy ennek a kiállításnak minden évben egymillió látogatója van! Ezzel egy időben a képek másolatai útnak is indulnak, párhuzamosan több országban is bemutatják őket. Így került el a kiállítás most Budapestre is.
A 2010. évi verseny fődíját és a legjobb 26 év alatti fotós díját is Máté Bence nyerte. Egy egész csapat társaságában utazott Costa Ricába, később pedig a brazíliai Pantanal mocsarát kereste fel, mert mindkét helyen – személyes ismeretség révén – egy ottani szálloda hajlandó volt támogatni őket. Az esőerdők mélyén szokatlan körülményekkel szembesültek. A madárfotókhoz a leshelyeket saját kezükkel építették, részben a föld alá, máskor pedig oszlopokra. Át kellett venni a helyi lakosság életritmusát, szokásait, melyek az európai gondolkodástól erősen különböztek. A többhónapos munkát és kitartást végül nem várt siker koronázta.
A szó valódi értelmében világbajnok fotó nem egy szerencsés véletlen, hanem gondos tervező munka eredménye lett. Persze kellett hozzá olyan szem is, amelyik észrevette, hogy a levélvágó hangyák vonulásakor az árnyékuk sokkal izgalmasabb, mozgékonyabb, mint az állatok maguk. A megfelelő megvilágítás létrehozásához lámpák akkumulátorok kellettek. Az sem volt egyszerű, amíg kitalálták, hogyan lehet „rábeszélni" a hangyákat, szíveskedjenek egymás után, egy síkban vonulni. Egy számítógépből kiszerelték a hűtőventillátort, azt tették a faág alá, melyen a hangyák közlekedtek. Az enyhe légáramlat elég volt ahhoz, hogy valamennyi az ág felső élén haladjon. Hogy ebből fődíj lesz, azt akkor még nem is remélték és most, utólag is alig hiszik el. Ez a kép is látható most a kiállításon, mely 2011. augusztus 22-ig tekinthető meg Budapesten a Természettudományi Múzeumban.
