Révay András: A lélek madara

A kortárs művészek otthonának számító Boltíves Galériában új kiállítás nyílt. Noha még tavasz van, a falakról mindenhonnan már a nyár, az érett búzamezők sárgája köszönt a nézőre.

A kortárs művészek otthonának számító Boltíves Galériában új kiállítás nyílt. Noha még tavasz van, a falakról mindenhonnan már a nyár, az érett búzamezők sárgája köszönt a nézőre.

Varga Patrícia Minerva termékeny művész. Bár a Képzőművészeti Főiskolát idehaza is elvégezte, tanulmányait mégis csak a hágai Képzőművészeti Főiskola után tekintette befejezettnek. Noha koránt sem tekinthető idősnek, mégis igen sok kiállítása volt már idehaza és külföldön; összesen tizenkilenc csoportos és harmincnyolc egyéni! Ez most, itt a harminckilencedik. Képei Magyarországon, Hollandiában valamint svájci és német magángyűjtők tulajdonában is megtalálhatók. Jellegzetességük, hogy jól felismerhetőek, magukon viselik az alkotó sajátos kézjegyeit.

„Minerva baglya szürkületkor kezdi meg röptét" – idézte Hegelt Korcsog Balázs esztéta a kiállítás megnyitóján és a közönségnek is feltette a kérdést, ami őt magát is foglalkoztatja Varga Patrícia Minerva műveinek láttán: hogy miért ennyire sárgák, narancsosak és vörösek a képei? Az idézett mondás a görög főisten Zeusz harmadik lányának, az atyja fejéből előpattant Pallas Athene-nek latin megfelelőjére, Minervára, a bölcsesség, a tudomány, a művészetek és mesterségek, a techné istennőjére, az ő kedvenc madarára vonatkozik és arra utal, hogy ez az éjszakai madár a sötétben, mintegy a sötéten keresztül lát.

Emlékeztetett rá: a színek titkaiból semmit sem fogunk megérteni, ha nem értjük meg a hajnali és az alkonyi égbolt színének eredetét. Napkeltekor és napnyugtakor a földi sötétségből nézünk a fény felé, az égboltnak a Nap által megvilágított része felé. A sötétségen keresztül látjuk a Nap fényét, ami ilyenkor vörösnek látszik. A fény tehát sötéten át nézve vörös színt ölt és ha ezt a vöröset árnyalom, akkor sárgát kapok. A sárga tehát közel áll a vöröshöz, annak csupán egy árnyalata! Ez a szín, a hajnali és alkonyi Nap színe, a vörös – narancs – sárga az, amiben a sötétben látó éjjeli bagoly, Minerva baglya látja a világot, alkonyatkor, szárnyalása kezdetén.

Minerva baglya nemcsak Varga Patrícia Minerva festményeinek színével, hanem azok nézőpontjával, perspektívájával is összefüggésben áll. Képeinek színmezőit javarészt felülnézetből, határozott felső, jobboldali nézőpontból mutatja. Ezek ferde rálátásból szemlélt kompozíciók. A jellegzetesen „minervás" expresszív tájak különös perspektíváikkal olyan hatást keltenek, mintha egy lázas álomban repülnénk föléjük. Akár madártávlatot is mondhatnánk. Minerva baglya viszont nem közönséges madár, hanem a lélek madara! A néphit is a baglyot lélekvivő madárként ismeri.

Képeinek perspektívája tehát a szárnyaló lélek nézőpontja, a földtől elemelkedő vagy éppen arra alászálló léleké. Varga Patrícia Minerva képeinek többsége a Földet, annak egy részletét, egy dombot vagy egy ívelt hegyoldalt ábrázol. Mégsem tájképek. Még a belső érzelmek és lelki élet külső tájba való kivetítésének értelmében sem. Inkább festői látomások, víziók. Ezekben a látomásokban nemcsak a fizikai, anyagi világ, hanem az éteri világ jelenik meg és mindig ugyanazok a motívumok szerepelnek.

Domboldalak, búzamezők, a Stonehenge-szerű kultikus építmények, a kelta menhireket és dolmeneket idéző oszlopok, jegenyesorok. Minerva festményei nemcsak az ősi kelta, ír vallás kultikus helyeit idézik, hanem mintha még korábbról az elsüllyedt kontinens a régi Atlantisz idejéből is felmerülnének rajtuk emlékképek. Korunk művészetének nem közvetlenül a szellemi világot kell ábrázolnia, de nem is a földi, fizikai világot kell hűen másolni. Hanem a kettő között közvetítve, sajátos, öntörvényű, művészi világot kell létrehoznia. Minerva világa ilyen, a szó legnemesebb értelmében korszerű, egyszerre nagyon archaikus és nagyon modern.

A kiállítás 2011. június 9-ig látható a budapesti Boltíves Galériában, a Podmaniczky u. 41-ben.