Révay András: A taskenti Gaughin
5 perc olvasás 
Faragó Laura kíséret nélküli daléneklésével kezdődött Said Shamirbaev Abasovich üzbég festőművész kiállításának megnyitója a budavári Hilton szállodában. A helyválasztás telitalálatnak bizonyult, a meghitt hangulatú művek tökéletes összhangban voltak környezetükkel.
Faragó Laura kíséret nélküli daléneklésével kezdődött Said Shamirbaev Abasovich üzbég festőművész kiállításának megnyitója a budavári Hilton szállodában. A helyválasztás telitalálatnak bizonyult, a meghitt hangulatú művek tökéletes összhangban voltak környezetükkel.
A fiatal üzbég festőművész 1972. január 20-án született Namanganban, a termékeny Fergana völgyben. A Művészeti Akadémiát 1999-ben fejezte be Taskentben, ahol jelenleg is él családjával, feleségével és két kisfiával. Said, hogy családját eltartsa, egy reklámirodában dolgozik, és csak a szabadidejében tud festeni. Az elmúlt években részt vett nemzetközi kiállításokon és több egyéni kiállítása is volt Taskentben. Egyre több országba vitték magukkal képeit a Taskentben élő külföldiek, akik az őt „üzbég Gaughin"-nek keresztelték el. Képei megtalálhatók Franciaország, Németország, Olaszország, Svájc, Hollandia és az USA gyűjtőinél és a képtárakban.
A kiállítást Jaczkovits Miklós, a Magyar Köztársaság volt kazahsztáni nagykövete nyitotta meg. Amikor távoli országokba akarunk eljutni – mondta – hosszú, fáradságos út vezet Közép-Ázsia városaihoz. Még százötven évvel ezelőtt is hónapokig tartott, amíg az utazó elérte az oázisokat. A most látható képek minden erőlködés nélkül röpítenek el bennünket Naszreddin Hodzsa világába. Mintha mi magunk járnánk a piacokat, kóstolgatnánk a zöld teákat. Kifelé rideg, befelé viszont roppant barátságos környezet jelenik meg a képeken. A fiatal művész már nem először mutatkozik be Magyarországon. Egy korábbi alkalommal a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumnak is ajándékozott egy képet.
Dr. Erdélyi István régész – történész professzor a történelmi összefüggésekről szólt. A kiállítás helyszíne, az egykori dominikánus kolostor kerengője azért is kitűnő választás, mert egyáltalán nincs kizárva, hogy Juliánus barát éppen innen indult el történelmi jelentőségű felfedező útjára. A magyarság belső-ázsiai múltja iránt az érdeklődésünk a mai napig sem csökkent. A híres kelet-kutató, Vámbéry Ármin is megemlékezik erről. Róla tudjuk, hogy amikor megérkezet a bokharai kán udvarába, hajszál híján megölték, mert az európai akkor, ott még ellenségnek számított. Üzbegisztán azóta sokat változott. Az ország a XIV. században az aranyhorda egyik vezéréről Özbég-ről kapta a nevét, ezért a történeti hűség kedvéért helyesebb volna Özbegisztánként emlegetni.
A kiállítás fővédnöke Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere volt, akitől megtudtuk: apai ágon van némi köze a festményeken ábrázolt világhoz. Így – kiegészítve a professzor gondolatait – elmondta: Vámbéry olyan időkben jutott el kirgizföldre, amikor európai embert a közelébe sem engedtek. Vámbéry tökéletesen ismerte a Koránt, le is vizsgázott belőle, ennek köszönhette az életét. A másik nagy tudósunk Stein Aurél volt, aki szintén sok fontos felfedezést tett azon a tájon. Ők kezdtek hidat verni Európa és Közép-Ázsia között. Mi mindig a „nyugat"-hoz akarunk tartozni, miközben a legjobb tudósaink kelet felé indultak el és a türk népek bennünket ma már rokonoknak tartanak.
Visszafogott színkezelés, a végletekig letisztult vonalak jellemzik Shamirbaev művészetét. A keleti világ társasági színterei, a vásárok, képei fő motívumainak tekinthetők. Elsősorban ezeket mutatja be. Mindegyik önálló életet él. A sapkavásár, a kenyér-, a kézimunka-, a kelengye-, a bölcső-, a kerámiavásár egy-egy külön világ. Persze mindegyik más is, mert a szereplők, a vevők is mások. Ezért aztán van olyan helyszín, amit kétszer is megfest, két, egymástól eltérő nézőpontból.
Sétálgatva a képek között, néprajzi ismereteink is bővülnek. Megtudhatjuk például, hogy az agyagból tapasztott – kissé a mi búboskemencénkre hasonlító – kenyérsütő tűzhely neve tandir, ezekről is több képet találunk a tárlaton. Ismerve az iszlám világát, talán azon sem lepődünk meg, hogy az arcok többnyire jelzésszerűek. Tágabb értelmezéshez nyit teret, ha észrevesszük: a férfiaknak van szájuk, a nőknek viszont a képek többségén nincs! Ám ez ne vegye el a kedvünket, az alkotások egyre több betekintést engednek az otthon, a család, a falusi élet szépségébe, biztonságába, kenyérillatú valóságába, a szikrázó forró nyár fehéresen égető meleg színeit, az éjszaka hűvös valóságával váltogatva.
Mindig az ember, az élet a központ. A hihetetlen egyszerűségű ábrázolásmód, mely csaknem naivitásba csap át, a vonalak mentén vezeti a szemet. Ezek a vonalak azonban soha nem egyenesek, hanem a hangulatot és a színkompozíciót követve hajlanak, beburkolva a mondanivalót. Az otthon, a napfény, az éjszaka színes árnyai jelennek meg előttünk. Egy álomvilágnak tűnik, de akik már megtapasztalták, azoknak néhány pillanat után valósággá válik. Hogy ezt átéljük, oda sem kell utaznunk, elég, ha beletekintünk ebbe a színes megragadó világba, melyet a fiatal művész képes mindannyiunk számára közvetíteni.
A kiállítás április 6-ig látható a budavári Hilton szállodában, Budapest, Hess András tér 1-3. A képek 56 és 180 ezer forint közötti áron megvásárolhatók a Szalóky Anna Galériában.
