Teljessé vált az egyenlőség – legalább is, ami a képzőművészetet illeti. Míg a Ludwig Múzeumban „A meztelen férfi" címmel látható kiállítás, a Szépművészeti a XX. századi fotográfia egyik autentikus alakjának, Helmut Newtonnak rendez átfogó életmű-kiállítást. Itt a falakon női aktok sokasága is látható.

Teljessé vált az egyenlőség – legalább is, ami a képzőművészetet illeti. Míg a Ludwig Múzeumban „A meztelen férfi" címmel látható kiállítás, a Szépművészeti a XX. századi fotográfia egyik autentikus alakjának, Helmut Newtonnak rendez átfogó életmű-kiállítást. Itt a falakon női aktok sokasága is látható.

A közönség tehát néhány hónapig kedve és ízlése szerint válogathat, senkinek sem lehet oka panaszra. A Szépművészeti ráadásul még – nagyon helyesen – fel is hívja a figyelmet, hogy a bemutatott képek némelyike nyíltan szexuális tartalmú; javasolják, hogy fiatalkorúak a kiállítást csak felnőtt kíséretében látogassák. Nem mintha a képek botrányosak vagy akár csak ízléstelenek lennének. Erről egyáltalán nincs szó. Ám az óvatosság indokolt, mert a magyar közélet ebből a szempontból mintha kicsit elmaradottabb lenne. Tőlünk nyugatabbra ez a téma pár évtizeddel hamarább nyert polgárjogot. Nálunk a közönség még mindig kissé elzárkózó.

Lassan hagyománnyá vélik, hogy a Szépművészeti Múzeumban fotókiállítás nyílik – állapította meg Baki Péter, a kiállítás kurátora. Ez ugyanis már a negyedik a sorban. Jelentőségét az adja, hogy a festészet két óriása, a már lezajlott Cézanne és a következő Caravaggio kiállítás között a művészet egy egészen más nézőpontját mutatja meg. Ennek a mostaninak akár a „három az egyben" címet is adhatnánk, mert az alkotó három korszakát jeleníti meg. Az egyik, a „Magántulajdon" (The Private Proporty – Portfolios), mely Helmut Newton 44 legfontosabb aktfelvételét tartalmazza. Ezek 1972 és 1983 között készültek. Vannak köztük divatfotók, portrék és erotikus témájúak is. A bemutatott képeket a laboráns archív minőségben állította elő, ugyanis a nagyítás végén szelénfürdőbe helyezve enyhén megváltoztatta a színüket.

A Helmut Newton Képes Újságja (Helmut Newton Illustrated) képeit csak nagyon ritkán láthatják a nézők kiállítási falakon. A gyűjtemény 10 év fotóinak legjavát tartalmazza. Ezt a művész könyv formában is megjelentette, lehetővé téve, hogy szerkesztőktől, és konkrét kiállításokból egy saját képválogatást hozzon létre, mely jól jellemzi munkájának heterogenitását. Összesen négy szám készült: 1987-ben kettő jelent meg „Szex és hatalom" (Sex and Power) és „Egy kiállítás képei" (Pictures from an Exhibition) címmel. Ezeket 1991-ben követte az „Ott voltam" (I was there) című szám, melyben az igaz és a hamis kérdését feszegeti.

A kiállított képek harmadik csoportja „A fizetett mesterlövész" (A Gun for Hire) címmel, széles áttekintést ad Newton divatfotóiból az 1960-as évektől egészen az amerikai és olasz Vogue számára készült utolsó munkájáig, mind olyan képekből, melyeket – ahogyan ő magát nevezte – „fizetett mesterlövészként" készített. Az volt a véleménye, hogy a divatfotó nem nézhet ki úgy, mint egy divatfotó, hanem inkább úgy, mint egy nyaralási fénykép. A megrendelők között olyan nevek szerepelnek, mint a Chanel, Yves Saint Laurent, Versace, Blumarine vagy a Mugler. A sorozat legutolsó képét az alkotó már nem is láthatta, mert csak a halála után jelent meg az itáliai Vogue-ban.

A cím Helmut Newtonnak a Newsweek Magazinban megjelent és sokszor idézett mondásából merít: „Néhány ember fotói művészi alkotások. Az enyémek nem; ha kiállítják őket egy galériában vagy múzeumban, az nem baj. De nem ezért készítem őket. Fizetett mesterlövész vagyok." Elmondta azt is: sikerét nem a múzeumoknak, hanem a fogyasztói társadalomnak köszönhette. A megbízók által szabott feltételekből és az adott költségvetésből indult ki, de szabadon átértelmezte a kollekciót, ami által művészete az elegancia, a fogyasztás, valamint a divatfotózás sajátos, utánozhatatlan egyvelegévé vált. A kommersz és a művészet határán egyensúlyozva mindig sikerült meglepnie és megosztania a közönséget.

A Budapesten most megnyílt tárlat az alkotó özvegye által létrehozott Helmut Newton Stiftung Alapítvány közreműködésével valósult meg. A berlini alapítvány vezető kurátora, dr. Matthias Harder a képek humoros elemeire is felhívta a figyelmet. Ezeken a képeken mindig láthatjuk a valóságot és a valóság ellenkezőjét. Nem kell feltétlenül mindig elhinni, amit látunk rajtuk! Ugyanakkor az is tény, a maga korában nem volt más fényképész, aki olyan aktívan vett volna részt a divatfotózásban, mint ő. Már fiatalon szeretett fényképezni, felnőtt korában pedig igazi szenvedélyévé vált. Köszönhetően a neves tervezők és újságok számára készített reklám- és divatfotózásoknak, a fényképezés számára nemcsak örömet, hanem kényelmes megélhetést is teremtett.

Azt vallotta, hogy számára csupán a modell testének formái az érdekesek, képeivel mégis egészen sajátos atmoszférát hozott létre, ami megkülönböztette a többi fotográfustól. Intim pillanatokba, privát életekbe pillanthatunk bele, szenvtelen beállításaival, szokatlan témaválasztásaival megdöbbentve, megbabonázva a kép szemlélőjét. Megszámlálhatatlan azoknak a hírességeknek a névsora, akiket fotózott. Monica Belluci, Catherine Denevue, Claudia Schiffer, Jodie Foster, Sigourney Weawer, csak kis része a sornak. Egész életműve összességét tekintve, képei a meztelenség, a zsurnalizmus és a szenzációhajhász portrék provokatív egyvelegével a 80-as, 90-es évek egyik legmeghatározóbb erejű vizuális dokumentumaivá váltak. A kiállítás 2013. július 14-ig lesz látogatható a Szépművészeti Múzeumban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük