Az egész világ tiszteli, de életművét bemutató kiállítása negyedszázad óta nem volt Budapesten. A Nemzeti Múzeumnak most végre módja nyílt az elmaradás pótlására.

Az egész világ tiszteli, de életművét bemutató kiállítása negyedszázad óta nem volt Budapesten. A Nemzeti Múzeumnak most végre módja nyílt az elmaradás pótlására.

A fotóművészet és az egész magyar kultúra történetében jelentős, számon tartott esemény lesz az André Kertész retrospektív kiállítás megnyitása. A magyar fotográfiának óriásai vannak – állapította meg Csorba László, a Nemzeti Múzeum főigazgatója. Kezdetben azt mondtuk: a szó elszáll, az írás megmarad. Később kiderült, írásban is egész jól lehet hazudni. Ekkor változtattunk: „azt hiszem, amit látok!" Azóta bebizonyosodott, a kép is meghamisítható. Egy viszont nem változott: már az is etikai kérdés, hová állítom a kamerát! André Kertész, a Budapesten 1894-ben született Kertész Andor ezt pontosan tudta.

Érdekes hasonlattal hívta fel a figyelmet a művész sajátos látásmódjára dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter. André Kertész Eltévedt felhő című, New Yorkban készült fotóján felhőkarcolót és közvetlen mellette, a harmincadik emelet magasságában egy kövér felhőt látunk. A kép sajátos optikája miatt úgy látszik, mintha a felhő valóban eltévedt volna. A fotós tehát nemcsak megragadja a pillanatot, hanem újraalkotja a valóságot, és feltárja a valóság addig nem ismert aspektusait. Mert az is lehet, hogy a felhő valakinek az álma, a kép nézője pedig továbbgondolhatja ezt az álmot. Vagy maga Kertész az eltévedt lélek, aki Tiszabecséről indulva, Budapestet érintve Párizsba érkezik, hogy onnan menjen tovább az Egyesült Államokba.

Kertész felmutatta a világ egyéni képét, amit csak az ő optikáján keresztül ismerhettünk meg. André Kertészről elmondható: Robert Capa, Moholy Nagy, Brassai, és Munkácsi mellett egyike a sok kiváló, külföldre származott magyar fotográfusnak, akit a világ a XX. század egyik legnagyobb mesterének tart. Épp ezért meglepő, hogy eddig még nem volt a munkássága teljes spektrumát átfogó, nagy retrospektív kiállítása. A Jeu de Paume-ban 2010 szeptemberében nyílt tárlat – melyet most a Magyar Nemzeti Múzeumban is láthatunk – ezt a fájó hiányt pótolja. A 250 alkotásból álló kiállítás anyaga európai és tengerentúli intézményektől és magángyűjtőktől származik, többek között a washingtoni National Gallery of Artból, a New York-i Kertész Foundationből, a MOMA-ból, és a párizsi Centre Pompidou-ból. A tárlat az életmű teljes feldolgozásának birtokában mutatja be a magyarországi korszakot, a párizsi fénykort, és a magányos New York-i periódust, majd a visszatérést sikereinek helyszínére, Párizsba.

Van Kertésznek egy másik híres képe, melynek Füst Torinóban a címe. E felvételen nem a felhő, hanem gyárkémény füstje jelenik meg egy toronyház mellett, illetve vet árnyékot magára az épületre. A magyar nyelv ismeri a füstnek és a felhőnek a közös nevezőjét, a füstfelhőt. E két kép összetartozik. Az egyik felhő a természet alkotása, a másik az ember műve. Mind a két felhő eltévedt az égen, de mi André Kertésznek köszönhetően megtanultunk látni, megtanultunk különbséget tenni füst és felhő igaz és hamis között – állapította meg a kiállítás megnyitásakor dr. Réthelyi Miklós miniszter.

Meggyőződésem, ha André Kertész most köztünk lehetne, úgy érezné: végre hazaérkeztem – mondta a megnyitón Marta Gili, a párizsi Jeu de Paume igazgatója, majd hozzátette: ez a kiállítás jól illusztrálja, hogy a történelem sosem lezárt, hanem mindig nyitott a jövőben. Ezek között a képek között vannak olyanok, melyek teljességgel ismeretlenek, de vannak nagyon híresek is. A most látható gyűjtemény a világban szétszóródva volt található és évek munkájába telt felkutatásuk. Érdemes feltenni a kérdést: mit akarnak a képek? Megfogalmazhatnánk úgy is – mit akarnak a képek tőlünk és nem úgy tekinteni rájuk, mit akarunk mi, hogy a képek kifejezzenek?

A kiállítás egyik kurátora, Michel Frizot szerint ez a kiállítás idáig a legnagyobb, mely felöleli André Kertész munkásságát és vele kapcsolatban sok új szempontot is felvet. Megvizsgálja életének és karrierjének összes pontos állomását. A feladatunk az volt, hogy gyűjtsük össze a lehető legtöbb eredeti, Kertész által előhívott képet. Hosszú életének legnagyobb részét Magyarországon kívül töltötte. Dolgozott Párizsban, itt az egyik legfontosabb avantgárd fotóművésszé vált. Amerikában, kezdetben nem volt sikere, azt mondták neki: az ön képei túl beszédesek! A hatvanas években vált igazán elismertté. Meggyőződése volt, hogy a foto az egyetlen kifejezési mód számára. Képei soha nem arról szólnak, mi zajlik a világban? Inkább az emberek közötti kapcsolatokat írja le. Azt mondta: ő azt fotózza, amit a többiek nem vesznek észre. „Nem dokumentálom, amit látok, hanem értelmezem. Mindig azt fotózom, amit érzek és nem azt, amit látok, hanem amilyen érzéseket ez bennem kelt." Mivel munkássága nagyon személyes, a kiállítást csak nyitottan lehet megtekinteni. El kell fogadni, hogy nem tetszhet minden. Minden egyes André Kertész kép önmagában egy világ. Kívánsága az volt, hogy fotográfiáin keresztül mentális kapcsolatot alkosson a világ és az emberek között. Budapest a legjobb hely arra, hogy ez megvalósuljon!

http://www.hnm.hu

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük