Révay András: Festő és társai
6 perc olvasás
Nem cégbejegyzés – kiállítás! Bár valóban, azon túl, hogy egyetlen életművet állít a középpontba, bemutatja – műveiken keresztül – az alkotókat is, akikkel a festő erős kölcsönhatásban volt. A Magyar Nemzeti Galéria ezúttal munkásságának ismertetésére vállalkozott.
Nem cégbejegyzés – kiállítás! Bár valóban, azon túl, hogy egyetlen életművet állít a középpontba, bemutatja – műveiken keresztül – az alkotókat is, akikkel a festő erős kölcsönhatásban volt. A Magyar Nemzeti Galéria ezúttal munkásságának ismertetésére vállalkozott.
A Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Bereczky Lóránd, a kiállítás hátteréről szóló ismertetést egy vallomással kezdte. Átrendezték az állandó kiállítás grafikai anyagát csak azért, hogy ez a jelenlegi egy szélesebb körhöz való kapcsolódást tudjon felmutatni. A Galéria avantgárd anyagának legjobbjait válogatták ki, melyek még a második emeleti grafikai részleg 75 ezer darabos gyűjteményében is csak ritkán láthatók. Mesterművek olyan művészektől, akik kapcsolódnak Moholy-Nagyhoz. Berényi, Nemes, Lampérth, Tihanyi alkotásai közül több eddig még nem is kerül közönség elé. Csak így vált nyilvánvalóvá, hogy Moholy-Nagy Lszló munkássága milyen fontos, és idehaza nem is kapta még meg azt a rangot, amit megérdemel.
A válogatás szempontjairól a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze, Bajkay Éva szólt. Az osztrák fővárosban bontakozott ki az 1920-as évek elején a magyar konstruktivizmus. Itt születtek Bortnyik és Kassák híres Képarchitektúrái. Ide hozta Uitz Moszkvából Malevics és Rodcsenko manifesztumait a modern orosz mesterek munkáiról készült fotókkal, s publikálta elsőként ezeket az Egység folyóiratban. Az Uitz főművei közé számító tusfestmények közül az orosz templomok expresszív, formabontó átköltéseiből is bemutatnak néhányat. Ezek után az 1921-22-ben Bécsben készült 37 lapos, ún. Analízis-sorozatnak linóleummetszeteiből válogatott egység következik. A lapok a konstruktivista elemi formakísérletek intuitív, szférikus irányba való továbbfejlesztését jelzik, az immár világszerte ismert Ikonanalízis festmények közelében. A papírra készült mesterművek sorát Tihanyi Lajos portrérajzaival zárják. Ezek részben Budapesten (Tersánszky Józsi Jenő), részben Bécsben, Berlinben (Bölöni György), illetve Párizsban készültek. A Magyar költők lugasa címmel tervezett albumához születtek az emigrációban Kassák Lajos és Márai Sándor portréi.
A Galéria munkáját vendégkurátor, dr. Botár Olivér, a kanadai Manitoba egyetem művészettörténész professzora segítette. A kiállításról szólva, mindjárt az elején feltett egy olyan kérdést, amire röviden nem is lehet válaszolni. „Hogyan lehetséges, hogy a világhírű Walter Gropius 1923 elején egy nincstelen, németül alig beszélő, tanári állást még soha be nem töltött magyar fiatalembert professzorként alkalmazott?" A rendező a világhírű magyar művész, Moholy-Nagy László korai korszakára, a pályakezdéstől a Bauhausba történt meghívásig eltelt néhány évre összpontosít. Azt elemzi, hogy miként lett a jószerével autodidakta fiatalemberből az első világháború végét megelőző és követő évek egzisztenciális hányódásai és szellemi hullámverései között az egyetemes konstruktivizmus mértékadó mestere, a 20. század egyik legnagyobb hatású művészetpedagógusa. A családi, történelmi, hazai és nemzetközi összefüggéseket tárja fel, és ebben a keretben mutatja be e hihetetlen dinamikájú művészi pálya gyors átalakulásait, az expresszionizmustól a dadaizmuson át a konstruktivizmusig; azt, hogy Moholy-Nagy hogyan került a magyar aktivista mozgalom pereméről a nemzetközi művészet élvonalába. Tevékenységének már kezdetben is megmutatkozó sokoldalúságát mutatja be, a költészettől és lapszerkesztéstől a festészeten, grafikán, fényképezésen, színházi és színpadtechnikai munkákon át a kísérleti filmig, minden eddigit felülmúló alapossággal elemzi e rendkívüli kreativitás forrásait, a művészre hatást gyakorló tényezőket is.
A kiállítás létrehozásához Moholy-Nagy egyik korai „nemzetközi konstruktivista" festménye, a The Salgo Trust for Education tulajdonában lévő Architektúra I. hátoldalán felfedezett szellemkép adta az indíttatást. A mészréteg eltávolítása ugyanis érdekes emléket hívott elő Moholy-Nagy festői életművének korai szakaszából. A kép hátoldalán előtűnt ábrázolás a szántóföld- és gépi-dada képek kombinációjaként azt a konceptuális és stiláris útkeresést jelképezi, amely a nincstelen magyar emigránsként Berlinbe érkező Moholy-Nagy Lászlót foglalkoztatta 1920 elején. A kétoldalú festmény valójában a művész önálló munkamódszerének kidolgozásáért folytatott küzdelmét testesíti meg. 1922 elejére Moholy-Nagy jellegzetes absztrakt festői stílust alakított ki, amelyet az elkövetkező években továbbfejlesztett.
Ez a fogalmi szintézis annak az 1918-ban kezdődő folyamatnak volt a betetőzése, amely a Jelenkor című folyóirat lapjain kezdődött, amikor az ifjú katona, joghallgató és költő, Nagy László önmagát, mint Moholy-Nagy László művészt vezette be. A Jelenkor körében még zsenge költőként, majd a Kassák Lajos és folyóirata, a MA körül csoportosuló magyar aktivisták között már feltörekvő avantgárd művészként szerzett tapasztalatai jelentették az alapot, amelyre művészi és teoretikusi pályája épült. A hadszíntéri vázlatrajzai inkább még karikatúrának látszanak, tájrajzaiban viszont már feltűnnek az iparosodásra utaló jelek.
Több tanulmányban is megfogalmazta mindazokat az elveket, amelyek az életét végigkísérő esztétikai és pedagógiai kutatásait és törekvéseit megalapozták. Az igazságos társadalomba vetett utópisztikus hite a magyar aktivizmusban gyökerezett. A német ifjúsági és életreform-mozgalom pedagógiai megközelítését elfogadva az embert az élet organikus egységének részeként kezelte, a művészetben pedig azt az eszközt látta, amellyel az ember valóban kibontakoztathatja képességeit. A világot inkább energiák, mint anyagok egymásra hatásaként írta le, és azt vallotta, hogy nemcsak érzékszerveink fejlesztésére vagyunk képesek, hanem érzékszervi kapacitásunk megnövelésére, kiterjesztésére is.
A tárlat egyik érdekes darabja a „Budai hegyek" címet viselő kép. A művet a festő – jó barátjának – Ady Endrének ajándékozta, majd a költő halála után visszakerült a művész családjának birtokába. A kor kiválóságaival való szoros kapcsolat, azok szellemiségének hatása az alkotásokban jól nyomon követhető. Moholy-Nagy László, bár hosszú időt töltött külföldön, élete végig hirdette, hogy magyar. A nevét ő és a baráti köre „Mohoj"-nak ejtette, erre vonatkozó írásos bizonyíték is van.
A kiállításnak ugyancsak izgalmas részét képezik a filmek. Az eredeti tekercsekből mintegy száz darab megtalálható a kecskeméti múzeumban. A Galériában bemutatott változat olykor már a jelent is ötvözi a múlt idevágó emlékeivel. A Moholy-Nagy László életművét ismertető kiállítás augusztus 24-ig látható a Magyar Nemzeti Galériában, a Budavári Palota C épületében.
