Nem cégbejegyzés – kiállítás! Bár valóban, azon túl, hogy egyetlen életművet állít a középpontba, bemutatja – műveiken keresztül – az alkotókat is, akikkel a festő erős kölcsönhatásban volt. A Magyar Nemzeti Galéria ezúttal  munkásságának ismertetésére vállalkozott.

 

Nem cégbejegyzés – kiállítás! Bár valóban, azon túl, hogy egyetlen életművet állít a középpontba, bemutatja – műveiken keresztül – az alkotókat is, akikkel a festő erős kölcsönhatásban volt. A Magyar Nemzeti Galéria ezúttal  munkásságának ismertetésére vállalkozott.

 A Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Bereczky Lóránd, a kiállítás hátteréről szóló ismertetést egy vallomással kezdte. Átrendezték az állandó kiállítás grafikai anyagát csak azért, hogy ez a jelenlegi egy szélesebb körhöz való kapcsolódást tudjon felmutatni. A Galéria avantgárd anyagának legjobbjait válogatták ki, melyek még a második emeleti grafikai részleg 75 ezer darabos gyűjteményében is csak ritkán láthatók. Mesterművek olyan művészektől, akik kapcsolódnak Moholy-Nagyhoz. Berényi, Nemes, Lampérth, Tihanyi alkotásai közül több eddig még nem is kerül közönség elé. Csak így vált nyilvánvalóvá, hogy Moholy-Nagy Lszló munkássága milyen fontos, és idehaza nem is kapta még meg azt a rangot, amit megérdemel.

 A válogatás szempontjairól a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze, Bajkay Éva szólt. Az osztrák fővárosban bontakozott ki az 1920-as évek elején a magyar konstruktivizmus. Itt születtek Bortnyik és Kassák híres Képarchitektúrái. Ide hozta Uitz Moszkvából Malevics és Rodcsenko manifesztumait a modern orosz mesterek munkáiról készült fotókkal, s publikálta elsőként ezeket az Egység folyóiratban. Az Uitz főművei közé számító tusfestmények közül az orosz templomok expresszív, formabontó átköltéseiből is bemutatnak néhányat. Ezek után az 1921-22-ben Bécsben készült 37 lapos, ún. Analízis-sorozatnak linóleummetszeteiből válogatott egység következik. A lapok a konstruktivista elemi formakísérletek intuitív, szférikus irányba való továbbfejlesztését jelzik, az immár világszerte ismert Ikonanalízis festmények közelében. A papírra készült mesterművek sorát Tihanyi Lajos portrérajzaival zárják. Ezek részben Budapesten (Tersánszky Józsi Jenő), részben Bécsben, Berlinben (Bölöni György), illetve Párizsban készültek. A Magyar költők lugasa címmel tervezett albumához születtek az emigrációban Kassák Lajos és Márai Sándor portréi.

dr. Botár Olivér, a kanadai Manitoba egyetem művészettörténész professzoraA Galéria munkáját vendégkurátor, dr. Botár Olivér, a kanadai Manitoba egyetem művészettörténész professzora segítette. A kiállításról szólva, mindjárt az elején feltett egy olyan kérdést, amire röviden nem is lehet válaszolni. „Hogyan lehetséges, hogy a világhírű Walter Gropius 1923 elején egy nincstelen, németül alig beszélő, tanári állást még soha be nem töltött magyar fiatalembert professzorként alkalmazott?" A rendező a világhírű magyar művész, Moholy-Nagy László korai korszakára, a pályakezdéstől a Bauhausba történt meghívásig eltelt néhány évre összpontosít. Azt elemzi, hogy miként lett a jószerével autodidakta fiatalemberből az első világháború végét megelőző és követő évek egzisztenciális hányódásai és szellemi hullámverései között az egyetemes konstruktivizmus mértékadó mestere, a 20. század egyik legnagyobb hatású művészetpedagógusa. A családi, történelmi, hazai és nemzetközi összefüggéseket tárja fel, és ebben a keretben mutatja be e hihetetlen dinamikájú művészi pálya gyors átalakulásait, az expresszionizmustól a dadaizmuson át a konstruktivizmusig; azt, hogy Moholy-Nagy hogyan került a magyar aktivista mozgalom pereméről a nemzetközi művészet élvonalába. Tevékenységének már kezdetben is megmutatkozó sokoldalúságát mutatja be, a költészettől és lapszerkesztéstől a festészeten, grafikán, fényképezésen, színházi és színpadtechnikai munkákon át a kísérleti filmig, minden eddigit felülmúló alapossággal elemzi e rendkívüli kreativitás forrásait, a művészre hatást gyakorló tényezőket is.

 A kiállítás létrehozásához Moholy-Nagy egyik korai „nemzetközi konstruktivista" festménye, a The Salgo Trust for Education tulajdonában lévő Architektúra I. hátoldalán felfedezett szellemkép adta az indíttatást. A mészréteg eltávolítása ugyanis érdekes emléket hívott elő Moholy-Nagy festői életművének korai szakaszából. A kép hátoldalán előtűnt ábrázolás a szántóföld- és gépi-dada képek kombinációjaként azt a konceptuális és stiláris útkeresést jelképezi, amely a nincstelen magyar emigránsként Berlinbe érkező Moholy-Nagy Lászlót foglalkoztatta 1920 elején. A kétoldalú festmény valójában a művész önálló munkamódszerének kidolgozásáért folytatott küzdelmét testesíti meg. 1922 elejére Moholy-Nagy jellegzetes absztrakt festői stílust alakított ki, amelyet az elkövetkező években továbbfejlesztett.

Moholy-Nagy Ez a fogalmi szintézis annak az 1918-ban kezdődő folyamatnak volt a betetőzése, amely a Jelenkor című folyóirat lapjain kezdődött, amikor az ifjú katona, joghallgató és költő, Nagy László önmagát, mint Moholy-Nagy László művészt vezette be. A Jelenkor körében még zsenge költőként, majd a Kassák Lajos és folyóirata, a MA körül csoportosuló magyar aktivisták között már feltörekvő avantgárd művészként szerzett tapasztalatai jelentették az alapot, amelyre művészi és teoretikusi pályája épült. A hadszíntéri vázlatrajzai inkább még karikatúrának látszanak, tájrajzaiban viszont már feltűnnek az iparosodásra utaló jelek.

Moholy-Nagy Több tanulmányban is megfogalmazta mindazokat az elveket, amelyek az életét végigkísérő esztétikai és pedagógiai kutatásait és törekvéseit megalapozták. Az igazságos társadalomba vetett utópisztikus hite a magyar aktivizmusban gyökerezett. A német ifjúsági és életreform-mozgalom pedagógiai megközelítését elfogadva az embert az élet organikus egységének részeként kezelte, a művészetben pedig azt az eszközt látta, amellyel az ember valóban kibontakoztathatja képességeit. A világot inkább energiák, mint anyagok egymásra hatásaként írta le, és azt vallotta, hogy nemcsak érzékszerveink fejlesztésére vagyunk képesek, hanem érzékszervi kapacitásunk megnövelésére, kiterjesztésére is.

 A tárlat egyik érdekes darabja a „Budai hegyek" címet viselő kép. A művet a festő – jó barátjának – Ady Endrének ajándékozta, majd a költő halála után visszakerült a művész családjának birtokába. A kor kiválóságaival való szoros kapcsolat, azok szellemiségének hatása az alkotásokban jól nyomon követhető. Moholy-Nagy László, bár hosszú időt töltött külföldön, élete végig hirdette, hogy magyar. A nevét ő és a baráti köre „Mohoj"-nak ejtette, erre vonatkozó írásos bizonyíték is van.

A kiállításnak ugyancsak izgalmas részét képezik a filmek. Az eredeti tekercsekből mintegy száz darab megtalálható a kecskeméti múzeumban. A Galériában bemutatott változat olykor már a jelent is ötvözi a múlt idevágó emlékeivel. A Moholy-Nagy László életművét ismertető kiállítás augusztus 24-ig látható a Magyar Nemzeti Galériában, a Budavári Palota C épületében.

http://www.mng.hu/