Révay András: ??Finom, Drága, Jó Nedû??

Tizennégy borász, majdnem száz saját borát mutatta be az elsõ Badacsonyi Borízlelõn, a Gerbeaud cukrászda dísztermében. Került a poharakba idehaza és külföldön is jól ismert fajta, de olyan is, aminek majd még csak ez után kell nevet szereznie magának.

Minden hivatalos ceremónia mellõzésével, igazi baráti – mondhatjuk inkább – borbaráti – hangulatban kezdõdött, és úgy is folytatódott a bemutató. A termelõk valóban a legjobbakból válogattak, felvonultatták a Badacsonyi Borvidék összes jellegzetes borát, hogy a meghívott vendégek kedvük szerint ízlelhessék, hasonlítgathassák valamennyit. Kitûnõ alkalom nyílott arra, hogy egymás után kóstolhassanak azonos nevû, fajtájú de egészen más területen termett borokat. Ráismerjenek a különbségre, amit a kitettség, a talaj eltérõ volta vagy akár csak az egyéni kezelés varázsolt bele a borba.

A Badacsony lankáin és a környezõ tanúhegyeken mûvelik öt hektár szõlõjüket az Imre Borpince tulajdonosai. Bizony, csak nótabeli kilenc rajkó hiányzott a Kéknyelû mellõl, mert a dal azt elmondja róla, hogy a ?Badacsonyi Kéknyelû, finom, drága, jó nedû…" – és ez valóban igaz is náluk. A termelõk tudják: e fajtának csak nõivarú virágai vannak, ezért porzó kell mellé. Erre a célra a helyi kutatóintézet által elõállított új, magyar fajta, a Rózsakõ talán a legalkalmasabb. A rövid, tölgyfahordós érlelés után a bor náluk hamar palackba kerül, hogy illatát frissességét megõrizze. A hegy oldalában, viszonylag magasan fekszik az a terület, ahol a Szürkebarátot termelik. ?Minerális", ásványi illatát jól õrzi. A 2006-os volt az elsõ év, amikor ezt a bort igazi száraz változatban készítették, a cukrot hagyták teljesen kierjedni belõle. Kihasználták viszont az idõjárás kínálta lehetõséget 2003-ban és november 23-án szüretelték csak az Olaszrizlinget. Szamorodni módjára, nem szemelve, hanem fürtösen került a présbe. Jellegét nem veszítette el, mert 20-30 éves hordókban érlelték legalább nyolc hónapig.

A Szõlészeti és Borászati Kutató Intézet kínálatában a legnagyobb érdeklõdést a 2006-os Vulcanus váltotta ki. Az 1957-ben, Szürkebarát és Budai fajták keresztezésével elõállított hibrid még csak két éve elismert fajta. A név találó, bazaltos ásványossága kiérzõdik a borból. Nagy melegben a badacsonyi borok lágyulnak, ez képes megtartani markáns, enyhén savas karakterét, bár ha érik, késõbb teltebb lesz. Jól lehûtve, kifejezetten üdítõ!

Az Istvándy Pincészet is kihasználta, hogy az Olaszrizling 2003-ban aszúsodni kezdett. Nekik a Tóti hegyen van 35 éves, déli kitettségû szõlõjük. Sok napot kap, nem csoda, ha abban az évben igen magas mustfokkal szüretelték és kifejezetten régi, hagyományos eljárással dolgozták fel. Egyszerû bogyózás után, 12 órás héjon áztatást követõen, csavarós, régi fapréssel préselték, nagy tölgyfahordókban, természetes vadélesztõvel erjesztették. Az érlelés is fahordóban történt – másfél évig – utána palackozták. Egészen más eljárást alkalmaztak a Cabernet Sauvignon (2005) esetében. Erjedés után azonnal új tölgyfahordókba került, azóta is ott van. Most a barrique-íz még igen erõteljes benne, de idõvel ez majd háttérbe vonul és elveszti agresszív jellegét.

A Domain Edegger Borászat ültetvénye a borvidék szívében fekszik. Az általuk bemutatott Caroline (2004) lehûtve joggal pályázhatna a ?hölgyek kedvence" címre. Valójában Olaszrizling – Tramini cuvée, mindkettõ késõi szüretelésû. A tokaji eljárás alapján készült, kicsit hasonló is, de persze mégsem az! Tavaly nem próbálkoztak, mivel nem volt olyan idõ – talán majd az idén. Míg a Caroline a nevét a tulajdonos feleségérõl kapta, a Premier (2006) névhasználatát az indokolja, hogy ez kerül elõször palackba. Sauvignon Blanc – Olaszrizling házasítása és idáig a teljes mennyiséget külföldön adták el. A magyar piacon csak most kezdenek megjelenni vele.

Több generáció óta mûködõ családi gazdaság a Kutasy Pincészet. Építésének idejét maguk sem tudják, annyi bizonyos, hogy utoljára 1902-ben építették át. Ültevényeik a Badacsony és a Szent-György hegy délnyugati lejtõi, páratlan természeti adottságú területeken fekszenek. Száraz, bár késõn szüretelt Olaszrizlingjüket (2006) telt íze nyomban elárulja. A Szürkebarát (2004) enyhén ?gyógynövényes" illatú, de ízében ennek nyoma sincs. A három eltelt év alatt kialakult, kiegyensúlyozott savai teszik élvezetessé. Ennyi idõ után a fehérborok némelyike már kezd kiüresedni – ez nem!

Ugyancsak a Szent-György hegy déli lankái – gazdái szerint a borvidék szebbik hegye – az otthona a Horváth Pince tizennyolc hektárjának. Két boruk is Tapolca város bora lett 2007-ben. A Chardonnay (2006) egy 2003-as telepítésû szõlõ elsõ termése. Illatos, sárgadinnyés jellege jól érvényesül. A Kékfrankos rosé (2006) kifejezett málnássága érzõdik leginkább. Jól megfigyelhetõ, hogy mostanában egyre nagyobb igény van a gyümölcsös, könnyed borokra, így mind több rosé készül Magyarországon. Bár a Sauvignon Blanc (2006) még nem díjnyertes, bodza, vágott fû illata mellett ízgazdagsága teszi különlegessé. Az a bor, ami mellé csak úgy, iszogatni ül le az ember és egy jól behûtött palacknyi belõle hipp-hopp el fog tûnni.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, Kisapátiban, szubmediterrán jellegû, napfényben gazdag területen mûködik a Fischer Pincészet. Erõs terméskorlátozással dolgoznak, a sortávolság 2 méter, a tõtávolság 80 cm, így 6500 tõke van egy hektáron és 1,5 – 1,7 kg lehet csak a termés egy tõkén. A 2006-os Pinot Noir és a Syrah is még csak próbaként került a palackba. Ez utóbbi színére a mélytüzû a legjobb kifejezés. Termelését azért határozták el, mert az elvégzett talajvizsgálat igazolta, hogy a terület alkalmas kékszõlõ termelésére.

Marcus Aurelius Probus császár ezt a vidéket ?Vinea Pannoniae Nobilis Districtus" néven jelölte. Valószínûleg nem végeztetett talajvizsgálatot, de már termeltetett itt szõlõt. A filoxera elõtt a vörös és fehérszõlõ arány 1 : 1 volt errefelé. Utána fõleg fehéret hoztak ide. Nyolc évvel ezelõtt engedték meg újra a vörös telepítését és a Szeremley – Elsõ Magyar Borház azonnal negyven hektárral kezdte. A Pinot Noir (2005) – nevével ellentétben, náluk nem túl sötét, inkább burgundi jellegû. A szigorúan kézi szüret után bogyózás, majd a préselés következik. Mivel az oxigénre érzékeny az erjedés elején, elõbb hûtött-fûtött fémtartályba kerül, késõbb barrique-hordóban érlelik 8-14 hónapig. A könnyed, visszafogottabb Kékfrankos (2005) készítése is hasonló, így érik el a – fajtára általában nem jellemzõ – gyümölcsösséget. A színe is meglepõ, kristálytiszta piros! Vásárolják is majdnem egész Európában, hozzá még Kanadában, Japánban és Singapurban. Párizsban a Vinalies-en az idén lett ezüstérmes a Syrah (2004). Tájbor, ezért balatonmellékiként kerül forgalomba. Tizennyolc hónapos érlelés után palackozták. Érdekessége, hogy nem a megszokott módon telepítették, 10-12 éves tõkékre átoltották, utána fordult termõre.

Az elsõ Badacsonyi Borízlelõ – minden látogató egybehangzó véleménye szerint – szükséges, fontos és sikeres rendezvény volt. Szükséges, mert az új kihívás: a ?fejlett világgal" való verseny rákényszerít bennünket, hogy számba vegyük valódi értékeinket, megõrizzük, továbbvigyük és még javítsuk is – ahol lehet. Fontos volt, hogy bebizonyítsuk önmagunk, és mások elõtt is: vannak ilyen értékeink, és sikeres is, mert ez a bizonyítás sikerült!