Révay András: Itt nincs szezon – I. rész

Budapesttől mindössze néhány kilométerre, meglepő érdekességekkel találkozhat a látogató. Akinek se ideje, se pénze nincs hosszabb utazásokra, egy-két napos kirándulások keretén belül is rengeteg élménnyel gazdagodhat, ha felkeresi a közeli sváb településeket.

Budapesttől mindössze néhány kilométerre, meglepő érdekességekkel találkozhat a látogató. Akinek se ideje, se pénze nincs hosszabb utazásokra, egy-két napos kirándulások keretén belül is rengeteg élménnyel gazdagodhat, ha felkeresi a közeli sváb településeket.

Az Újságíró Szövetség Turisztikai Szakosztályának egy kisebb csoportja – eleget téve a helybeliek meghívásának – vállalkozott egy ilyen kirándulásra. Magyarországra a törökök kiűzése után, mintegy 300 évvel ezelőtt telepedtek le a németek – kezdte a történelmi visszaemlékezést a vendégek fogadásakor dr. Szalay László, Dunaharaszti polgármestere. A mai Dunaharaszti területén már 1695-ben laktak svábok, de a szervezett betelepítés 1712-ben kezdődött. Ulmból tutajok hozták a dunai svábokat a magyar királyság területére. Ezt az eseményt a mai napig ünneplik errefelé. A svábok nyugalomban éltek itt egészen a II. Világháború végéig. Meglepő, de tény, hogy Dunaharasztiból nem volt kitelepítés úgy, mint a szomszédos településekről. Soroksárról hétezer, Taksonyból 850 embert vittek el a háború után, innen senkit. Az oka talán az lehet, hogy itt nem alakult meg a Volksbund, a magyarországi náci szövetség.

A Német Kisebbségi Önkormányzat vezetője, Wágner László a jelenről szólt. A három, egymás melletti település sváb lakói különböző dialektust beszélnek. A Baden-Württembergből érkezett harasztiak őrizték meg a legjobban a háromszáz évvel ezelőtt használt nyelvet. Annak ellenére, hogy a legelső betelepítetteknek mintegy nyolcvan százaléka a rossz körülmények miatt igen rövid időn belül meghalt, a következő hullámokban érkezőknek köszönhetően a többiek mégis gyökeret tudtak verni. Napjainkban Dunaharasztin mintegy 4000 sváb él, a hagyományőrzést fontos feladatuknak tekintik. A tájház 2007-ben jött létre és 2009-ben „Az év tájháza" lett.

(Haraszti) A ház falán a márványtábla azoknak állít emléket, akik az elmúlt háromszáz évben becsületes munkával tiszteletet szereztek maguknak és bár a történelem gyakran igazságtalanul bánt velük, mégis emelt fővel viselték sorsukat. A ma élők jól szervezett közösséget alkotnak, nincs olyan hónapja az évnek, hogy rendezvényt ne szerveznének. Ezeken szívesen látják a turistát, a látogatót is. Itt nincs szezon! Az évet a farsangi bállal kezdik, februárban azt a sváb bál követi. Kiemelkedő esemény még június 2-án a „Tutajos találkozó", júliusban a Polka Parti, de nem kevésbé fontos a szüret és a disznóvágás időszaka sem. A 2000-ben várossá nyilvánított Dunaharaszti nevezetességekben sem szűkölködik. Itt született a világhírű orientalista, Baktay Ervin, itt élt az ugyancsak világhírű hegedűművész, Hubay Jenő és a Jendrassik családnak is itt volt az otthona. Az Unió segítségével régi barokk pompájában helyreállított Laffert kúriában egy kávézó és kortárs művészeti központ működik.

A szomszédos Taksony település Árpád unokájáról kapta a nevét, mely először az 1046-os krónikában lelhető fel és lakói erre a mai napig büszkék. Sikeres közösség nincs kultúra nélkül – tette még hozzá Kreisz László polgármester, aki – ha teheti – szívesen harmonikázik, egy héttagú zenekar vezetője. A XX. század viharai ezt a helyet sem kímélték, ám a szorgalmas svábok amint lehetett, újból építésbe fogtak. A főtéren az 1957-ben emelt templom mellett 2009 óta ott áll a zenepavilon is, a tér így szakrális és kulturális helyszín is egyben. A nyári hónapokban itt minden pénteken este héttől nyolcig különböző zenekarok adnak koncertet. Az a német emberek sajátja, hogy szeretik a rendet, a világos jövőképet, de a jókedvet és a temperamentumot is. A templom körüli ápolt parkban mindenki megtalálhatja magának a kikapcsolódásra, pihenésre, csendes elmélkedésre alkalmas területet.

(holtag) A másik nagy kincsük a Duna. Itt a holtág partján a természeti értékeket bemutató tanösvényt hoztak létre, ami egészen Dunaharaszti közigazgatási határáig húzódik. A munka során előkerült a két települést elválasztó, 1896-ban állított határkő, melynek két oldalára – irány szerint – az akkori taksonyi és a dunaharaszti bíró nevét vésték. Felújításakor, 2011-ben a mostani két polgármester neve is rákerült, így az utókor láthatja: nem hanyagolták el az elődeik munkáját, száz évvel később is az ősökre jellemző gondossággal élnek. A 2008-ban elkezdődött víztisztítás során kiderült, hogy a víz szennyeződésének komoly hányadát a horgászok által feleslegesen bedobált csali-eleség okozza. Igyekeznek ennek gátat vetni, megkezdődött a parti települések csatornázása is. Az a cél, hogy ismét lehessen fürdeni a Kis-Dunában.

Szigetszentmárton nevét németül Sanktmartin-nak mondják, idei is a török idők után érkeztek a német telepesek. Polgármestere, Lerner Henrik szerint ma már csak 10 – 12 százaléka sváb az itt lakóknak. Azért a falun még meglátszik, hogy takaros, ápolt gondozott és a nemzetiségi hagyományok ápolására is sok időt, energiát szánnak. Ez a legnagyobb üdülőfalu a Csepel-szigeten. Az állandó lakosság mintegy 800 házban él, a Duna partján viszont ezeregyszáznál is több üdülő sorakozik. Azért járnak ide, mert a környezet gyönyörű, kitűnő horgászhely, itt működik az ország legidősebb horgász egyesülete. Ezen a részen már a Dunában is lehet fürdeni, a strand homokos és a part lassan mélyül.

(folytatjuk)

A cikk második része:  http://www.euroastra.info/node/62087