Révay András: Két lépéssel a piac előtt

Egy ilyen mondat akár üzleti tervnek is megfelelő. Igazán figyelemre méltóvá attól válik, hogy van egy hely Budapesten, ahol megpróbálják megvalósítani. Ez szolgál tevékenységük alapjául.

Egy ilyen mondat akár üzleti tervnek is megfelelő. Igazán figyelemre méltóvá attól válik, hogy van egy hely Budapesten, ahol megpróbálják megvalósítani. Ez szolgál tevékenységük alapjául.

Jónás ezúttal nem a cethal, hanem a Bálna gyomrában, pontosabban a fejében található, a Duna-parton, és kézműves sörháznak nevezi magát. Az 1881-ben elkészült raktárépület nemrég teljesen átalakult – megtartva bizonyos régi elemeket – korszerű külsőt, és hozzá új rendeltetést kapott. Kulturális, szórakoztató és vendéglátó centrum lett belőle. Ez utóbbi lehetőséget kihasználva, az épület Petőfi-híd felöli oldalának végén, ragyogó kilátással Budára, nyáron tágas terasszal kiegészülve foglal helyet a Jónás. Aki belép ide, hamar észreveszi: itt valahogy másként mennek a dolgok, mint máshol. Jó minőségű kiszolgálással, magas színvonalú termékeket kapnak.

A Jónás tulajdonosa, Reketye-Trifán Zoltán, sokfelé járt, és ahogy ő mondta: állt a pult mindkét oldalán. Járt, dolgozott, Olaszországban, Angliában, Svájcban, volt mosogatófiú, pincér, pultos – később pedig igényes vendég. Határozott elképzelése alakult ki arról, ha valami vendégként tetszik neki, akkor mi az, amit dolgozóként tenni kell azért, hogy az ő vendége is megkapja ugyanazt, jól érezze magát nála. Azt is tapasztalta, hogy Magyarországon nagyon kevés ilyen hely van. Létre lehet tehát hozni egyet, főleg ha párosul azzal a különlegességgel, amit a kézműves sörök jelentenek. A megszokott vendéglátóhelyekhez képest több, más különbség is hamar szembetűnik.

Itt például nem lehet Coca Cola termékeket kapni. Valamelyik nagyobb hazai sörgyárral sem kötöttek szerződést, ezáltal elkerülték, hogy több évig kelljen a saját igényeiktől eltérő sört árulni. Magyarországot sokkal inkább a bor, mit a sör hazájának tekintjük, borral sokan foglalkoznak, jól is csinálják. A sörben rejlő lehetőségeket viszont még korántsem aknáztuk ki. Az utóbbi néhány évben mindinkább előtérbe került a „kézműves" sör. Divatba jött, bár a szó jelentésével kevesen vannak tisztában. Ennek a gyártói nem egy világmárka licenszét vásárolják meg és készítik jól-rosszul idehaza. „Kézművesen" nem teljesen gépesített üzemben, saját recept alapján, egyedi ízvilágú sörök készülnek. Bár a kisüzemi termelésnél fennáll a veszélye, hogy nem képesek minden esetben teljesen azonos minőséget adni, de valahol ez a varázsát is adja. Egyes receptek véletlen „hibái" sokszor meglepően jó eredményt hoznak.

Mostanában divatba jöttek a gyümölcsös ízesítésű sörök. Sokan gondolják, hogy ezt főleg a nők isszák – de tévednek. Legalább annyian kedvelik a nők körében is az erősen komlózott söröket, mint a férfiaknál a gyümölcsösöket. Valójában ez utóbbiak hivatalosan nem is sörök. A Német Tisztasági Törvény alapján – amit még az 1500-as években hoztak – a sör csak komlóból, malátából, élesztőből és vízből állhat. Semmi másból! Ugyanakkor ez már a belga sörökre sem igaz, pedig ők sokkal korábban kezdtek sört főzni. Ott élesztő helyett gyümölcs ágyon erjesztik a lambic söröket. A Jónásban viszont ügyelnek a minőségre, ezért is főzetnek saját sört. A „Ravasz hód" saját recept alapján készülő, 6,5 %-os barna, ale típusú sör. Egyelőre bérfőzésben állítják elő, de a tervek között szerepel saját főzde felállítása is. Ennek a termékeivel sikerül majd megvalósítani a célt: két lépéssel a piac előtt kell járni. Ez a jövő!

Ám a vendég, aki belép a Jónásba, a pultokon nem csak sört lát. Itt büszkék a pálinka-kínálatra is. A Csalló, az Árpád, a Békési, a Brill párlatok, erre kellő alapot is adnak. Nem tesznek engedményt annak érdekében, hogy az olcsóbbal is beérőknek a kedvébe járjanak. A borválaszték nem túl széles: hatfajta fehér-, három rosé és háromféle vörösbor kapható. A kávé viszont annál izgalmasabb. A 90 % Arabica, 10 % Robusta összetételű Café Supremo Olaszországból érkezik és csak itt kapható. Méltó hozzá a készítő szakértelme is: Illy Akadémiát végzett barista dolgozik a gép mellett.

Ami viszont igazán különleges az a whiskey és a rum. A 12, és 17 éves japán Hibiki whiskey-t olyan tölgyfahordókban érlelik, amelynek a készítéséhez kivágott fát a gyártó köteles pótolni, újakat kell ültessen a helyére. Minőségben nem marad el mellette a tízéves, skót Ardbeg sem. Olyan, mintha az ember folyékony füstöt inna. A rumoknál a huszonhárom éves, guatemalai Ron Zacapa és a dominikai, hét, tíz és tizenötéves Matuzsálem emelkedik ki a sorból. Ilyenekkel máshol nem nagyon lehet találkozni. A „nem szokványos" üzletpolitikához tartozik még egy érdekesség. Mivel a Bálna területén működő éttermek árai – az ide járó vendégek véleménye szerint – nem túl barátságosak, a Jónásban természetesnek számít, ha némely asztalnál egyszer csak megáll a pizzafutár, vagy a „Netpincértől" rendel valaki harapnivalót az itala mellé. Ezért itt senki sem szól. A lényeg, hogy érezze jól magát a vendég és – lássuk be – ez a legfontosabb!