Révay András: Kitűnő Időzítés

Gulácsy Lajos munkáiból nyílt gyűjteményes kiállítás Budapesten, a KOGART Házban. A tárlaton 100 festmény és több mint 120 grafika látható, többségük az életmű legjelentősebb darabja. A festmények és grafikák mellett szerepelnek eredeti fotók, levelek, dokumentumok, és egyéb tárgyi emlékek is, köztük a művész által teremtett, Naconxypannak nevezett álomvilághoz összeállított saját készítésű szótár, valamint autográf dokumentumok.

Ez a kiállítás pontosan beleillik abba a sorba, amit a KOGART Ház „sztárművészek" gyűjtőcímmel valósít meg. Budapesten hatvan éve nem volt igazi Gulácsy kiállítás – hívta fel a figyelmet Kovács Gábor, a ház tulajdonosa, a KOGART alapítója. A mostanin végre minden fontos mű együtt van, újból felfedezhetjük azt az embert, aki az egyik kiemelkedő alakja volt a XX. századi magyar képzőművészetnek. Ez a tárlat az Alapítvány eddigi legnagyobb vállalkozása, szakmai és anyagi értelemben is. Joggal csatlakozik ahhoz a sorhoz, amit a Nemzeti Galéria kezdett el, hogy bemutassa nagy művészeink munkásságát.

Utoljára 1966-ban, Székesfehérvárott rendeztek jelentős Gulácsy Lajos gyűjteményes kiállítást. Budapesten komoly, nagy anyagot felvonultató tárlat csak 1922-ben, még Gulácsy életében volt. Az életmű teljes keresztmetszetét főművekkel bemutató gyűjteményes tárlat a KOGART Házban minden eddiginél nagyobb anyagot tár a közönség elé – mondta el Fertőszögi Péter, az alapítvány kuratóriumának elnöke. Az alkotások számos köz- és magángyűjteményből érkeztek: a Magyar Nemzeti Galériából, a Petőfi Irodalmi Múzeumból, az Országos Széchényi Könyvtárból, a Budapesti Történeti Múzeumból, a Kiscelli Múzeumból, a pécsi Janus Pannonius Múzeumból, a miskolci Hermán Ottó Múzeumból, a székesfehérvári Deák Gyűjteményből, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumból, a győri Radnai Gyűjteményből, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumból, a kecskeméti Katona József Múzeumból, a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumból, az Első Magyar Látványtárból és mintegy 30 magángyűjteményből.

A falakon a legkorábbi képektől a főművekig, szinte minden megtalálható. Több olyan kép is van itt, amit a közönség eddig csak reprodukciókról vagy még onnan sem ismerhetett. Ezzel a kiállítással az Alapítvány kicsit eltért a hagyományoktól. Nem adtak ki katalógust, mert a megnyitással egy időben egy valóban teljesen új látásmódú Gulácsy-monográfia is megjelent. Mivel a könyv és a kiállítás tartalma nem mindenben azonos, ezért az Alapítvány egy 45 perces DVD ad ki. Tartalmazni fog egy elektronikus katalógust is, amin minden most kiállított mű pontosan látható lesz. Fontos szempont a hitelesség. A szervezés során a rendezők minden múzeumba és magángyűjteménybe személyesen mentek el. Így győződtek meg arról, hogy biztosan valódi és nem kétes eredetű mű kerül a kiállítottak közé.

Az Alapítvány kezelésében működik a KOGART Oktatási Centrum, melyet az idén már akkreditáltani is szeretnének – jelentette be a Centrum vezetője, Szabó László. A Gulácsyról szervezett – nyolc előadásból álló – sorozat szervesen kapcsolódik a Reneszánsz Évhez. Gulácsy egész munkásságában meghatározó volt Itália, a középkor és a reneszánsz szeretete. Életművében mindezek rendszeresen, újra és újra visszatérnek. A két témakör kapcsolódása ezért indokolt, hiszen a reneszánszról szóló előadássorozat a neoplatonizmustól indul, tárgyalja a humanisták korát, majd a Római Akadémia működését. (http://www.oktatas@kogart.hu/)

A Mundus Magyar Egyetemi Kiadó által elindított „Acropolis Artium" művészeti sorozat azt a célt tűzte ki, hogy a látványos albumok és a szaktudományos monográfiák erényeit ötvözve olyan művészeti könyveket juttasson el az olvasókhoz, amelyek élvezhető közelségbe hozzák a műalkotásokat. Bár a Mundus kis kiadó – tudtuk meg Biernaczky Szilárd igazgatótól – nem a nemzetközi piacról vesznek át könyveket. Első perctől kezdve igyekeztek saját munkákkal megjelenni. Komoly albumokat adtak ki. Most egy sorozatot terveznek, melynek első képzőművészeti darabja, Marosvölgyi Gábor monográfiája sem a különc és az őrületbe hanyatló művészt állítja középpontba, ha nem az alkotó zsenit, aki művészetébe integrálta a századforduló bonyolult képletét.

A könyv három alappillére a történelmi, művészettörténeti és esztétikai szemlélet, amely átlátható, de komplex struktúrát hoz lét re, nem lezárva, hanem felmutatva az értelmezés lehetőségeit. Külön hangsúlyt kap a részletes képelemzések mentén felépített, a Gulácsy-szövegek bőséges bevonásával elmélyített motívumkutatás, aminek segítségével elkerüli a szerző a stíluskategóriák szerinti merev felbontást és a stíluspárhuzamok kényszerét. Több szempontból is hiánypótló műről van szó. Egyrészt, mert Gulácsy Lajosnak 1983 óta nem készült új monográfiája, és 1966 óta nem volt nagyobb szabású kiállítása; másrészt a kötet friss szemlélete és reprezentatív – több mint 330 tételes – illusztrációs anyaga miatt.

Marosvölgyi Gábor A szakmába névtelenként robbant be, bár Gulácsyval már 2002 óta foglalkozik Marosvölgyi Gábor a monográfia szerzője. Egyetemi szakdolgozatában is a festő írásos hagyatékát dolgozta fel, összevetve azokat képei tartalmával. Észrevette a rokonságot Rippl-Rónai és Csontváry munkásságával. Ez a monográfia új abban, hogy az életrajzi, esztétikai és történeti szempontokat külön értelmezi, nem rendezi „masszába". A századfordulóról plasztikus hátteret ad. Igazán új a képelemzések fejezete. Természettudományos pontosságra törekedtek, mert Gulácsyval kapcsolatban ez eddig hiányzott, ő korán „mítosszá" lett. Ritkán adódik, hogy egy nagy kiállítás és egy teljes monográfia megjelenése egybeesik, bizonyítva, hogy itt nem egyes emberek teljesítményéről van szó. Egy közösség volt képes jó ügyet szolgálni.