Révay András: Másodszor az Azeri-klubban
4 perc olvasás
Johann Sebastian Bach d-dúr Sarabandját Ács Ferenc csellóművész játszotta a kiállítás hivatalos megnyitása előtti percekben, míg a meghívott vendégek befejezték első körsétájukat Kulifay Tamás festményei előtt.
Johann Sebastian Bach d-dúr Sarabandját Ács Ferenc csellóművész játszotta a kiállítás hivatalos megnyitása előtti percekben, míg a meghívott vendégek befejezték első körsétájukat Kulifay Tamás festményei előtt.
Amikor – alig több, mint egy hónappal ezelőtt – dr. Hasan Hasanov, az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete bejelentette, hogy a továbbiakban rendszeresen kívánnak művészeti rendezvényeket tartani az „Azeri-klub" vendégei számára, kevesen gondolták volna, hogy a második alkalomra már ilyen gyorsan sor is kerül. A nagykövet távollétében dr. Nigar Afandiyeva első titkár nyitotta meg Kulifay Tamás műveinek kiállítását, a Szalóky Galéria rendezésében. Elmondta, hogy már évek óta nagyon jó a kapcsolat a követség és a galéria között, együttműködtek az előző kiállítás rendezésekor is. Kulifay Tamást is jól ismerik a követségen, különleges, nagy tehetségű művésznek tartják. Ezért vállalkoztak arra, hogy helyet adjanak önálló kiállítása számára.
Az ilyenkor általában szokásos – többnyire művészettörténészek vagy kritikusok által tartott – bemutatás, méltatás most elmaradt, a közönség legnagyobb része nem is nagyon bánta. Így több idejük maradt a képek tanulmányozására. Sikerült viszont néhány szót váltani a művésszel, aki magát expresszionista, kolorista festőnek nevezi. Elmondta: a színek nyelvének szabadságával egészíti ki a szavakkal folytatott, hétköznapi kommunikációt. Egy átlagosan művelt ember általában húszezer szót használ a mindennapi társalgás során, ugyanakkor viszont legalább egymillió színárnyalatot képes megkülönböztetni! A két szám aránya, viszonya már önmagában is beszédes adat.
A kiállítás címe: A vágy. Kicsit bővebben, a jó dolgok iránti vágy. A férfi legyen férfi, a nő legyen nő! Ennek kibontakoztatása, elmesélése lényeges. Bizonyára sokan ismerik Karinthy híres mondását: „Ülök a szobámban és dolgozom. Ember vagyok. Belép a szobámba egy nő; férfi lettem – és annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki belépett a szobámba." Kulfay Tamás ezzel az elgondolással maradéktalanul egyetért és alkotásaiban valami hasonlónak a kibontakoztatására, megfogalmazására törekszik, a saját nyelvén, a színek, a piktúra nyelvén. Nem is nagyon nehéz megérteni, amit elmond.
Elég csak megállni az „Eszterek harca" címet viselő képe előtt. Nagyon sok szenvedésnek az a titka, az áll a hátterében, hogy az emberek nem merik önmagukat vállalni. Ez a kép például valós személyekhez kötődik, akiknek a sorsa akár még példája is lehetne ennek a kijelentésnek. Persze nem kell minden kép mögött filozófiai tartalmat keresni, erőltetve magyarázatokat gyártani hozzá. Elegendő, ha engedjük hatni magunkra a látványt, mert a színek valóban önmagukért beszélnek, bátran mondhatjuk: helyettünk is beszélnek. Vonzzák magukhoz a tekintetet, nem lehet néhány perc alatt körüljárni a termet, majd unottan távozni.
A rendezvény közben a Spanyolnátha Művészeti folyóirat két szerkesztője, Berka Attila és Székelyhidi Zsolt műsorával folytatódott. Saját verseiket olvasták fel, melyek – állításuk szerint – a képek hatására születtek, bár a hallgatóság nehezen találta meg az összefüggést a látott és az elhangzott között. „Két lábon áll a vágy – az élet első kútba fulladása" – hallhattuk, és ezzel még talán lehetett volna valamit kezdeni, de a „Ha fagylaltot kívánok, sört iszom." Jellegű mondatok még üggyel – bajjal sem voltak kapcsolatba hozhatók a harsány színeket felvonultató alkotásokkal. Ezért aztán, amint a felolvasásnak vége szakadt, a legtöbben inkább a Firkász kávéház által kínált borokkal töltött poharakhoz nyúltak és újabb sétát tettek a képek előtt.
A kiállítás augusztus 30-ig tekinthető meg a nagykövetség épületében (Budapest, VI. Eötvös u. 14.) és a képek megvásárolhatók a Szalóky Galériában.
