Korok, életképek, hangulatok címmel, két részből álló összeállítást mutatott be a Musical Company társulata a Ferencvárosi Művelődési Központban. A működésének idejét és tagjainak életkorát tekintve egyaránt fiatalnak nevezhető együttes komoly sikert aratott az ugyancsak többségében fiatalokból álló közönség előtt.

 

Korok, életképek, hangulatok címmel, két részből álló összeállítást mutatott be a Musical Company társulata a Ferencvárosi Művelődési Központban. A működésének idejét és tagjainak életkorát tekintve egyaránt fiatalnak nevezhető együttes komoly sikert aratott az ugyancsak többségében fiatalokból álló közönség előtt.

 Bár a cím valójában pontosnak nevezhető – külön-külön minden szava igaz – mégsem adja vissza azt a lendületet, ami az előadás egészére jellemző. A társulat 2006-ban alakult, olyan művészek közreműködésével, akik már évek óta játszanak színházban, elsősorban zenés darabokban. Állandó helyük a Ferencvárosi Művelődési Központ, de szívesen lépnek fel vidéken is. Kétrészes műsoruk látványos, zenés időutazás a musicalek világában, az ötvenes évektől napjainkig. A táncokkal gazdagon fűszerezett műsorban ismert, világhírű darabokból és hazai zenés játékainkból csendülnek fel dalok, olykor szólóban, máskor az egész együttes előadásában.

 Függöny és díszlet nincs, de ez egyáltalán nem zavaró. Az előadás vetített háttér előtt zajlik, a színpadképet néha párabefúvás teszi sejtelmessé. Az énekesek egyéni teljesítménye – mint a zenés színházaknál általában – itt is különböző, egyértelmű és határozott dicséretet érdemel viszont az együttes tánctudása. Minden táncos jelenet meglepően jó, a résztvevők a magyar színpadokon szokatlan módon képesek egységesen mozogni. Áll ez a legfiatalabbakra, a MuCo Stúdió növendékeire is. A híres amerikai musicalek: Hair, West Side Story, Grease, Rocky Horror Show eredeti felvételeinél megismerhettük, mit tudnak az amerikai táncosok. Nos, ezek a fiatalok „hozzák" azt, ami ilyenkor elvárható. A West Side Story Jet-jelenete vagy a Rocky Horror Show Időugratója például egészen kiváló.

 A szólószámok színvonala már nem ennyire egységes és erről sok esetben nem is az énekes tehet. Inkább talán a hangmérnök vagy a zenei rendező. Tudnak ők tökéletesen alkalmazkodni az énekeshez, példa rá mondjuk a Chorus Line-ból Morales dala (Vágó Zsuzsi) máskor viszont a szólista egyszerűen lehetetlen helyzetbe kerül, mert a teljes nagyzenekar hangzását zúdítja rá a play-back. Ez különösen a magyarul „Nevem" Berger", eredetiben I got Life címen ismert Hair dal (Békefi László) esetében volt roppant sajnálatos, ahol – ha hagyják érvényesülni a kitűnő énekest – a közönség sokkal teljesebb élményhez juthatott volna. Olyan beállításra lett volna szükség, mint közvetlenül utána, a Vízöntőnél. Ott minden rendben volt.

 Mivel az előadás összességében kellemes, sőt, bátran nevezhetjük igen jónak is, érdemes még néhány másik – könnyen javítható – apróságról szót ejteni. A háttérvetítés a legtöbb esetben pontosan követi az éppen aktuális műsorszám hangulatát. A Dzsungel könyve esetében viszont nem nehéz felismerni, hogy a rajzfilmből pergő jelenethez egy másik, sokkal vidámabb dal tartozik. El lehetne azon is gondolkodni, hogy a New-York-i háttérképek közül az Ikertornyokat esetleg másra kellene cserélni, bár a musical keletkezése idején még kétségtelenül álltak. Dramaturgiai szerepük itt viszont nincs. Talán ennél is furcsább, hogy az Apácák szólóját éneklő művésznő kezén jegygyűrű van és egy táncosabb mozdulatnál kivillannak az apáca-köntös alóla virágos zoknik.

 Mindezektől függetlenül a szereplők tevékenysége – egyenként és a csoportokban is – figyelemre méltó. A színészi játékkal sincs gond, amikor a történet úgy kívánja, hogy annak kell előtérbe kerülni. Képesek egészen drámai pillanatok megjelenítésére – olyannyira, hogy elnémul a nézőtér – (Valahol Európában) és fergeteges hangulat teremtésére (Grease: Zselévillám). Ez utóbbinál a vetítés is telitalálat. A jól megkomponált jelenetek bizonyítékául szolgálnak annak, hogy a társulat már érett a részletek helyett akár egy teljes musical színpadra vitelére is. Az egyes szerepekhez szükséges hangfekvés és a karakterek is rendelkezésre állnak.

 Kiderül ez az előadás mindkét felének záró részéből is. A szünet előtt a Rocky Horror Show négy részlete hangzik el egymás után, szinte az eredeti darab hangulatát teremteve meg a színpadon. A második rész fináléjának négy dala – bár nem egy, hanem két műből áll össze – már a közönséget is magával ragadja, a ritmust a nézőtéren ülők is tapsolják.

A társulat júniusban elhagyja a kőszínházat és a Bakáts téren szabadtéri színpadon, új műsorral lép fel. Előadásuk kiváló nyári szórakozásnak ígérkezik.

Jegyrendelés és információ: http://www.musicalcompany.hu/