Révay András: Natalia
5 perc olvasás
A művészettörténet számos olyan alkotót ismer, akit csak a keresztnevén emlegetünk. A lengyel művésznő, Natalia LL most megnyílt kiállítása a budapesti Ernst Múzeumban azt jelzi: ez a sor valószínűleg bővülni fog.
A művészettörténet számos olyan alkotót ismer, akit csak a keresztnevén emlegetünk. A lengyel művésznő, Natalia LL most megnyílt kiállítása a budapesti Ernst Múzeumban azt jelzi: ez a sor valószínűleg bővülni fog.
A budapesti Lengyel Intézet munkája már évtizedek óta az avantgárddal kapcsolódott össze. Annak is hagyománya van, hogy a jelentős lengyel művészek az Ernst Múzeumban mutatkoznak be – mondta el a kiállítás megnyitása alkalmával Arkadiusz Bernas, az intézet igazgatója. A most bemutatott művek Wroclawból érkeztek Budapestre. Wroclaw 2016-ban Európa kulturális fővárosa lesz és az előkészületek erre már megkezdődtek. Ez az egyik legdinamikusabban fejlődő lengyel város, művészeti és irodalmi szempontból is az egyik legfontosabb központja az országnak. A magyarok általában csak Krakkót ismerik, pedig ide is érdemes ellátogatni.
A városban valóban nagyon sok kulturális eseményt szerveznek és ez elsősorban az ott élő nagyszámú művésznek köszönhető – erősítette meg Bronislaw Kowalewski, a Wroclawi Kulturális és Művészeti Központ Alsó-sziléziai Fesztiváljának igazgatója. Natalia LL (Natalia Lach-Lachowitz) munkássága 1960-ban indult, azóta az egész világon elismert alkotó lett. Mostani, budapesti kiállításán számos olyan kép szerepel, melyek, külföldi, illetve lengyelországi neves galériák tulajdonában vannak. Férje, Andzrej Lachowitz alkotótársa is egyben, akivel 1970-ben együtt hozták létre a wroczlawi Permafo csoportot, mely 1981-ig fontos szerepet játszott a kortárs lengyel képzőművészetben.
Wroczlaw valóban csodálatos hely, hihetetlenül pezsgő kulturális életű város – ezért is élek ott, vette át a szót a művésznő. A konceptuális fogalmi művészet központja. Ez az irányzat ott alakult ki, bár utána Magyarországon is megjelent. A Permafo Galériában számos kiváló magyar művész is kiállított. Az elmúlt négy évtizedes munkásságomat átfogó kiállítás anyagának válogatásakor azokat a legfontosabb dolgokat kívántam bemutatni, amelyek a művészetben a leginkább elgondolkodtattak. A hetvenes évek művészete – melyet fogyasztói művészetnek is lehet nevezni – számomra kettős értelmezéssel bír.
Akkoriban üresek voltak a boltok, erős volt a vágyakozás – az emberek hosszasan álltak sorba az élelmiszerekért – erre utal a banános képem is. A művészet másik aspektusa az erotika volt. Őszinte döbbenettel figyelem az érzékeny egyedüllétben rejlő roppant erőt. Olyan ez, mintha egy pihékből készült kalapácsot, egy selyemostort vagy egy szőrmepáncélt tartanék a kezemben. Olyan korszakom is volt, amikor az alvás egyszerű folyamatát vizsgáltam. Az alanya magam voltam. Egy galériában, egy imitált Kheopsz-piramisban feküdtem le és ott aludtam. Ez nekem személyes, belső ügy volt, viszont a nézők kívülről megtekinthették.
Amikor megbetegedtem, látásmódom megváltozott, sötétebb tónusú képeim jelentek meg. Később, a „Kettős látomások" sorozattal szerettem volna meghajolni a terrorizmus áldozatai előtt. Akkoriban volt egy nagyobb terrorhullám, sok támadásról – köztük mérges gáz használatáról hallottunk. Nagyon érdekel a kelta-germán mitológia, költészet is. Munkáimban gyakran kerül elő Brünhilda vagy például Odin alakja, aki öregemberből mindig át tudott változni fiatallá. Az újjászületés, az ismét ifjúvá válás kérdésköre az egész emberiséget foglalkoztatja, már évezredek óta. Ezek voltak munkásságomnak azok az alapvető állomásai, melyeket most a magyar közönségnek is szeretnék bemutatni.
Ugyanakkor mindig is azt vallottam, hogy a művészet a szabadság keresése. A szabadság önmagában is cél, a művészet pedig eszköz ennek a célnak az elérésére. Nem létezhet sem szabadság, sem művészet ott, ahol függőség van. Ez az oka annak, hogy sem a művészet, sem a szabadság nem tud más, csakis a maga nevében beszélni. Saját érdekeit szolgáló kinyilatkoztatás mindkettő. A művészetnek szüksége van valamilyen hajtómotorra, ezért van szükség hitre, reményre, szeretetre. Ugyanakkor a művészet, az isteni szikra, nem működhet némi őrültség nélkül, ami nem áll messze a teremtéstől. Művészetet csak ott lehet létrehozni, ahol a közhelyeket, a szellemtelenséget már legyőzték. A büntetlen művészet közel kerül a bűnhöz, hogy szent lehessen.
A művészet nagyszerűsége részben abban áll, hogy a mocskot és szemetet képes csokornyi vadvirággá változtatni. Képes a napi rutin omladozó viskóját a művészi valóság pompázatos építményévé emelni. Csak a művészet valóságában válhatunk szabaddá és függetlenné. Maga a művészet is szabad, nem kell, hogy sem az államhoz, sem az egyházhoz tartozzon!
Az Ernst Múzeumban 2012. március 18-ig látható tárlat – mely a neves lengyel művész első magyarországi életmű kiállítása, jól mutatja, hogyan fejlődött az alkotó munkássága az ifjúságtól, az életöröm, az erotika igenlésétől elindulva, a drámai momentumokon keresztül egészen napjainkig.
