Valószínűleg nem volt teljesen véletlen, hogy a Boltíves Galéria soron következő tárlata – Nagy Gábor festőművész kiállítása – éppen Gábor napon nyílott meg. A kéttucat rajz és egy festmény, az alkotó művészetének legújabb periódusát tárja elénk.

 

 Valószínűleg nem volt teljesen véletlen, hogy a Boltíves Galéria soron következő tárlata – Nagy Gábor festőművész kiállítása – éppen Gábor napon nyílott meg. A kéttucat rajz és egy festmény, az alkotó művészetének legújabb periódusát tárja elénk.

 A Boltíves Galériát, mely felvállaltan a kortárs művészek bemutatásának állandó helyszíne, mindig sokan látogatják. Ezúttal viszont a megszokottnál is többen voltak kíváncsiak és az érdeklődők igencsak megtöltötték a kiállítóteret. Érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy a művészről a Nemzeti Galéria főigazgatója, Bereczky Lóránd ezt írta egy alkalommal: „Annak a generációnak, amelynek művésszé éréséhez és életműve kiteljesedéséhez a XX. század adta a keretet, és amely generáció nagy reményekre jogosít még a XXI. században is, Nagy Gábor az egyik jelentős mestere.

A „Tájbalépők" című kiállítást Lóska Lajos művészettörténész nyitotta meg. A cím magyarázatául elmondta: a képek többsége valójában cizellált és meditatív tájmetszet, mely tudományos alapossággal térképezi fel a tájat. A bemutatott anyag két sorozat része. Az egyik a „Fűkatedrálisok", a másik pedig a Provance-i élményekből táplálkozó „Mirabel". A táj, a természet szeretete az alkotónál nem mai keletű. Sajátja a természetféltés, így a formán kívül tartalom és etikus magatartás is tükröződik a képekben. A természet iránti aggodalom is lehet tehát tárgya a művészetnek, nemcsak a táj ábrázolása.

A kompozícióban a kép felső harmadába szorul vissza a téma, a többi pedig a metszet. Felül zöld lombkorona, alul a művész által átformált rétegek. Nagy Gábor sohasem érezte igazi otthonának a főváros zsibongóan telített, lármás közegét – írták róla máshol. Számára ugyanis mindig a füves – fás, levegős és bukolikus környezet jelentette az igazi felüdülést. Festői munkássága hosszú ideig az expresszív, szürreális hangulatú, figurális kifejezéshez kötődött. Nála az oldott, pasztelles színkezelés és az élesebb metszetű rajzos tolmácsolás szervesen összetartozott – állapították meg róla találóan.

 A Mirabel rajzokat egy csodálatos bazalthegy tetején felépült kis falu ihlette. A kő úgy jelenik itt meg, mint a föld csontjai, amiket az erózió hozott a felszínre. Festményei, grafikai lapjai az emberről és az ő világáról szóló emblematikus jelek, de egyben olyan képi üzenetek, amelyek részleteiben elmélyedni önmagában is gyönyörűséget adhat a nézőnek. Feleselő egységben van művészetében az intellektuális és az emocionális úton feldolgozható tartalom. Részben harsogó igazmondás, részben pedig elandalító képeskönyv.

 Bár pályája szakaszokra osztható, van valami állandó vonása is, ami az egészet folyamatosan meghatározza. A mindenen átragyogó finomság és elegancia, ami a gondolatok kifejtésének igényességét jellemzi. Úgy tud a részleteket megragadóan képi közléseket teremteni, hogy megtalálja a néző lelkét is és szellemi igényessége munkálkodásának minden korszakában teljesen összhangban volt a szemet gyönyörködtető vizualitással. Így nemcsak a befogadásuk könnyítődik meg, hanem alakít és formál az üzenete és gazdagodik, aki vele kapcsolatba kerül.

A kiállítás május 1-ig látható a Boltíves Galériában: 1067 Budapest, Podmaniczky utca 41.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük