Révay András: Tavaszköszöntő
4 perc olvasás
A Koreai Művészeti Hét keretében nyílt meg és 2013. június 28-ig látogatható a kortárs művészeti kiállítás a budapesti Koreai Kulturális Központban.
A Koreai Művészeti Hét keretében nyílt meg és 2013. június 28-ig látogatható a kortárs művészeti kiállítás a budapesti Koreai Kulturális Központban.
Előző cikkünkben (http://www.euroastra.info/node/70704) már adtunk tájékoztatást a készülőfélben lévő rendezvényről és aki akkor elhatározta, hogy alkalom adtán majd megtekinti – nos, az nem fog csalódni. Ilyen koreai kortárs kiállításra még nem volt példa hazánkban, ahol egyszerre kilenc művész mutatkozhatott be – hívta fel a látogatók figyelmét a megnyitón Pálffy Dóra a Központ munkatársa. A tárlat mintegy 1200 négyzetméter területén a Nemzeti Művészet Stúdió tagjainak alkotásai láthatók, melynek New York, London és Sydney után most Budapesten. Nem egyszerű vándorkiállításról van szó. A vendéglátó városokban minden alkalommal más témát dolgoz fel az alkotócsoport. Magyarországon a Lánchíd ihlette meg a művészeket melyre, mint a két ország kulturális és művészeti területét összekötő szimbólumra tekintenek.
Nam Gwan Pyo a Koreai Köztársaság nagykövete szerint május az a hónap, amikor zöldbe borulnak az erdők, valamint ez az időszak, ami a családunkkal együtt a szabadban töltött pillanatokról szól. Ebben a hónapban olyan változatos kulturális eseményeket rendeznek, amelyeket az egész család élvezhet. A Koreai Köztársaság nagykövetsége ezt az időszakot a koreai kultúrának szenteli, melynek keretében színes eseményeket, sportrendezvényeket szerveznek Budapesten és a vidéki városokban. A most megnyílt Lánchíd – egy kicsit másképp című kiállítás a „Koreai Kultúra Hete" című rendezvénysorozat egyik leggondosabban előkészített programja.
A két ország bár földrajzilag távol esik egymástól, az emberek gondolkodásában nagyon sok a közös. Megmutatkozik ez a művészek látásmódjában, a választott technikákban, melyek között több olyan is van, ami a magyar alkotók eszköztárában is fellelhető. A kiállítás remek lehetőséget nyújt a két nemzet közötti tapasztalati és gyakorlati cserére, valamint alkalmat ad arra, hogy elmélkedjünk azokon a kihívásokon és problémákon, amelyekkel a nemzetközi közösségnek kell szembenéznie. Ugyanakkor a tárlat a koreai-magyar kapcsolatok jelentőségére is emlékeztet minket.
Olyan különleges műalkotásokat tekinthetnek meg a látogatók, amelyeket például Budapest történelmi épületei ihlettek. Park Seung-hoon művész önmaga is érdekes személyiség. Turizmus szakon és fotográfia szakon is egyetemi diplomát szerzett. Érthető tehát, ha érdeklődése főleg ilyen irányú. Textus című sorozata sajátos technikával formálja meg a Széchenyi Lánchidat és a Budai Várat. A címadó latin szó jelentése „szőni" és a szövés technikája a képen is felfedezhető. Az ötlet valóban újszerű: színes fényképfelvételek egyedi kockáinak rengetege, eredeti sorrendjétől függetlenül rendezve, mégis művészi élményt ad.
Kim Jim-in pedig szobrászatból szerezte első diplomáját a Szöuli Nemzeti Egyetemen, ám később újabb mesterdiplomát szerzett a Wimbledoni Művészeti Egyetemen. Budapesten látható alkotása első ránézésre egy bálna ám a mű címe sokkal beszédesebb. Az „oxymoron" görög szó eredeti jelentésében ellentmondó feltételeket egyesít. Mint amikor például magyarul „élő halott"-ról beszélünk. Nos, ez a közel hatméteres bálna, mely különféle textilcímkékből készült – egyik oldalán a színes fonalakkal, másikon a gyári emblémákkal – arra kívánja ráirányítani a figyelmünket, hogy a világ, amiben élünk, tele van ellentmondásokkal.
Érdekes színfoltja volt a megnyitó ünnepségnek a Sum, magyarul Lélegzet nevű művészegyüttes. Különleges – nálunk szinte teljesen ismeretlen – hangszereken koreai dallamokat szólaltattak meg. Az együttes neve egyben üzenetet is hordoz, ugyanis a játék során nem köti őket kotta. A zenét csak saját lélegzetük ritmusa határozza meg. A „gayageum" nevű sokhúros citera hangzásvilága a nálunk megszokottal rokon. A „piri", a bambusz oboa viszont szinte egy orgonát helyettesít, ugyanis egyetlen fúvókával egyszerre több sípot is megszólaltat a művész. Előadásukra a légiesség, a természetesség jellemző.
