Révay András: Újjászületés

Napra pontosan 550 évre, hogy I. (Hunyadi) Mátyást a Duna jegén királlyá választották -„Egy reneszánsz uralkodó, Mátyás, az államférfi, hadvezér és mecénás" címmel kiállítás nyílt a Hadtörténeti Múzeumban.

A rendezvény a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Dísztermében – stílszerűen – egy reneszánsz összeállítással kezdődött. Balassi Bálint verseiből Sebő Ferenc megzenésítésével adott elő egy válogatást Kováts Kriszta és Dabassy Péter. Előbb néhány szerelmes vers következett, majd a Szép magyar komédia Prológusából hangzott el egy részlet. A rövid műsort az ismert és népszerű „Egy katonaének" valóban énekelt változata zárta.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója, dr. Holló József Ferenc ny. altábornagy szakmai köszöntőjében kiemelte: 2008. nemcsak azért a Reneszánsz Éve hazánkban, mert Mátyás király 550 éve lépett trónra, hanem azért is, mert ismét olyan korban élünk, amely alapjaiban változtatja meg világunkat. Mi született újjá a reneszánszban? Az európai kultúra görög-római és zsidó-keresztény alapjai. Mind a két kezdőponton ott van az individuum, a személyes vélemény, és ezért nem csodálkozhatunk, ha a reneszánsz is a személyiség kultuszában nő fel. Mindenki odaírja a nevét, nem úgy, mint a középkorban a névtelen mesterek és Európa ekkor viszi be a világba a szabad személyiség kultuszát. A feltételek is kedvezőek voltak. Először Firenzében gyulladtak ki a csillagok, nem egy és nem egyszerre, azután ment városról városra, ezért a reneszánsz nem köthető egy dátumhoz.

A történelem a folytonos megújulásról szól, a változásról, változtatásról. Van, amikor ez lassan megy, máskor a dolgok összetömörülnek, találkoznak az emberek is, akik a változás mellett elkötelezik magukat. Ezek kiugró történeti pillanatokká vagy korszakokká válnak. Ilyen a reneszánsz.

A művészet is mindig megújulás, alkotás másképp, máshogy látva, interpretálva. Menni, látni, tanulni, kitalálni – így kapcsolódik ez a reneszánszban a tudománnyal, hiszen abban is a felfedezés, a kutatás áll a központban. Magyarországon a reneszánsz tulajdonképpen a nemzeti öntudatra ébredés. Mátyás alakjában a magyar történettudomány, kultúrtörténet és nem utolsó sorban a művészettörténet olyan uralkodó a képét rajzolta fel, aki érzékeny volt korának legmodernebb törekvései iránt, idegenből hívott első osztályú művészekkel és tudósokkal vette magát körül. Itálián kívül először alakított ki reneszánsz udvart. Még Mátyás halála után is, olyan nagy és reprezentatív uralkodó, mint Miksa császár, élete végéig irigykedik Mátyásra, próbálja utolérni mind dicsőségben, mind a kultúra pártolásában. Élt a nép között is az emléke, mint valami visszahozhatatlan aranykornak a képviselője.

Számon tartjuk, mint államférfit, politikust, diplomatát, művészetekért és tudományért rajongó mecénást, hadseregszervezőt, és hadvezért. A semmiből teremtett, a szó mai értelmében vett professzionális hadseregével, és ragyogó tehetségű parancsnokaival sorban mért vereséget néha többszörös túlerőben lévő ellenségeire, majd sikerrel helyezte a hadszínteret határainkon kívül. Katonái rajongtak érte, bárhova követték és parancsait a legreménytelenebb helyzetben is végrehajtották. Személyes bátorságával is példát mutatott, életét nem féltette, ha kellett ugyanolyan körülmények között élt és harcolt, mint a legegyszerűbb harcosa. A történelem vihara azonban elsodorta alkotását és vele sok álmunkat is. Személye azonban itt él köztünk és nem csak a történelemkönyvek lapjain. Mert ugyan mi mutathatná jobban e férfi fontosságát, tetteinek nagyságát, mint hogy része lett a magyar mondavilágnak.

Életműve még romjaiban is valamikori nagyságunkra és jelenbeli kötelességeinkre figyelmeztet, arra, hogy az élet minden területén ugyanolyan szorgalommal és kötelességtudással tevékenykedjünk, ahogy azt nagy királyunk is tette. Mi a hálásan emlékező utódok nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy volt egy olyan uralkodónk, akinek tulajdonságai zseniális képességekkel ötvöződtek, és így neki köszönhetjük történelmünk egyik legfényesebben ragyogó időszakát, amiből a mai nehézségek mellett is erőt tudunk meríteni.

A kiállítást Holló tábornokkal együtt megnyitó dr. Szeredi Péter, a HM kabinetfőnöke néhány vonással kiegészítette azt a portrét, amit jól-rosszul, de mindannyian ismerünk. Nagy hírű uralkodónk 1443. február 23-án Kolozsvárott látta meg a napvilágot. Apja, Hunyadi János, fia oktatását humanista tudósokra bízta, így bár Mátyást elsősorban katonának nevelték, műveltsége szerteágazó és elmélyült volt, olvasásszeretete legendássá vált. Latinsága tökéletes volt, beszélt németül és románul. Mátyást a bárók megegyezése után a köznemesek a Duna jegén állva, pontosan 550 éve, 1458. január 24-én 15 évesen kiáltották ki királynak. Nagyon nehéz helyzetet örökölt, de rátermettségének köszönhetően országát néhány év alatt gazdasági- és katonai nagyhatalommá tette. A királyi hatalom egyik pillére az adóbevétel volt, ezért létfontosságúnak tartotta a kincstár szakszerű igazgatásának kiépítését. Jól szervezett apparátus jött létre, a bevételek nem folytak szét, a kincstárt gazdagították. Nevéhez fűződik a pénzreform is, értékálló ezüst dénárokat és aranyforintokat veretett, ami jótékony hatással volt a kereskedelemre. Felismerte, hogy a katonai erő a legfontosabb egy uralkodó számára. Mindent megtett, hogy hatékony és korszerű haderőt tudjon céljai szolgálatába állítani. Ifjú korában katonái közt érezte magát legjobban, szívélyes és közvetlen volt embereivel, mindennél nagyobbra becsülte a vitézi erényeket. Maga is jó lovas, vívó, a hadimesterségeket elméletben és gyakorlatban ismerő parancsnok volt. A vakmerőségig bátor, többször kockáztatta életét a harcmezőn, sebesüléseket is szerzett, az életveszélyes lovagi viadalok sem maradtak ki életéből. Uralkodása kezdetén önálló királyi haderő nem létezett, és ez őt kiszolgáltatott helyzetbe hozta báróival szemben. Tökéletesen látta, hogy a megoldást a nemesektől független, önálló zsoldos haderő jelenti, amit a király fizet, ezért bármikor, bárhol bevethető. Kialakítása az állami bevételek függvényében, fokozatosan haladt, az 1480-as évekre már 20 000 katona fegyverben tartása vált lehetővé! Ezek a katonák többnyire nehéz- és könnyűgyalogosként, szekérvárak és pajzsfalak védelméből, huszita módon harcoltak, állóképességük és fegyelmezettségük sok ütközet sorsát döntötte el. Csatadöntő fegyvernemnek számított a nehézlovasság, amit a végső összecsapásra tartogattak. Mátyás ideje alatt jelent meg a Délvidéken a török könnyűlovasság magyar megfelelője, a huszárság, amely a portyázó oszmán lovasokkal való szüntelen harcok miatt alakult ki.

Hadvezéri tulajdonságai mellett legismertebb jellemvonása a művészetek és a tudományok iránti rajongása, a bőkezű támogatás volt. Tudta, hogy a művészet pártolása nagyban emeli uralkodói fényét és ez különösen fontos volt a külföldi udvaroknál. Szervező tevékenysége kiterjedt a hatalmát és ízlését reprezentáló építkezésekre, könyvtár-alapításra és más művészeti tevékenységek támogatására. Az igazi reneszánsz udvart felesége, Aragóniai Beatrix jelenléte teremtette meg. Ez a nagyműveltségű, igényes asszony számos külföldi tudóst hívott Budára, akik minden művészeti ágat és tudományt képviseltek és szertevitték az uralkodói pár jó hírét Európában. Az udvari kulturális élet külön színfoltja volt a külföldi zenészek és énekesek állandó jelenléte.

Mátyás legnagyobb horderejű vállalkozása építkezések beindítása volt, ahol a szakmunkákat szintén külföldi mesterek irányították. Nagy átalakításokon esett át a budai palota, a visegrádi vár, Pozsonyban és Székesfehérvárott is folytak királyi építkezések. A fennmaradt leletek tanúsítják, hogy az udvar elsőrendű iparművészeti alkotásokban, festményekben, szobrokban is igen gazdag volt. Emellett az ország védelme, főként a déli végek erősségeinek modernizálása is fontos volt a királynak.

Már saját korában is csodájára jártak a nagy király talán leghíresebb alkotásának, a „Bibliotheca Corviniana"-nak. A mintegy 2500 kötetet számláló könyvtár java része kézzel írott, díszes kivitelű kódex volt. Tartalmazta a kor leghíresebb tudományos munkáit és szinte az összes antik szerző műveit. Nagyságát Európában csak a Vatikán könyvtára haladta meg! Hazánkban ma 53 Corvinát őriznek, a fennmaradt példányok mintegy egynegyedét. Mátyás alkotásaiból halála után szinte csak az értékálló pénz és a végvárrendszer maradt meg 1490. április 6-án bekövetkezett halála után senki nem tudott a helyébe lépni és az ország elindult végzete felé.

A kiállítás megnyitása után a meghívottakat hamisítatlan reneszánsz lakomán látták vendégül. A fogásokat Kovács Gyula zalai erdész – fővadász, fő étekfogó mester irányítása alatt állították össze. Az ételekről szólva a mester elmondta: a XV. században már híres volt a magyar konyha és a fennmaradt leírásokat, töredékeket összegyűjtve, egy vadászlakomából hoztak most el részleteket. Abban az időben a kenyér is más volt, teljes őrlésű, friss lisztből készült, amiben a csíra és a korpa minden tápláló anyaga megmaradt.

A bőséges választék részét képezte az erdei vaddisznó-java tavaszi salátával, mangalica kolbász, szarvas zöldségágyban savanyú gombával, tűzdelt őzgerinc kakukkfűvel, hagymával, zöldségekkel. Természetesen borokban sem volt hiány. Mátyás uralkodásának idején a budai dombokon termelt egyik szőlőfajta a Budai Zöld és a Budai Vörös volt. Kedvelt volt még a Bakator, a Kéknyelű, a Juhfark – ezek borait sorban megkóstolhatták a vendégek. A badacsonytomaji pálos kolostor birtokán az 1300-as évektől termelték a Pinot Gris szőlőt, ami ma Szürkebarát néven ismert. A poharakból most ez sem hiányozhatott.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum rendezvénye – a Reneszánsz Év egyik nyitó eseményeként – valóban méltó volt a nagy uralkodóhoz, akiről ez alkalommal megemlékezni kívántak.