Révay András: Minden embernek méltósága és értéke van
6 perc olvasás
Budapesten, a XIII. kerületben – születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából – felavatták Tom Lantos, az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának egykori képviselője szobrát. Az ünnepségre megérkezett Amerikából Tom Lantos családjának számos tagja és jelen volt igen sok Magyarországra akkreditált külföldi diplomata is. Tom Lantos egészalakos szobra Yengibarian Mamikon szobrászművész alkotása.
Tom Lantos (Lantos Péter Tamás) Budapesten született 1928. február 1-jén. Tizenéves korában kényszermunkatáborba került, onnan megszökött, majd nagynénjénél lelt menedékre, aki Raoul Wallenberg svéd diplomata egyik védett házában élt, a Szent István park 25-ben. 1945-ben, miután az oroszok felszabadították Budapestet, egyetlen családtagját sem találta meg, mindannyian a holokauszt áldozatai lettek. A gimnázium elvégzése után 1947-ben a Hillel Alapítvány ösztöndíjasaként az Egyesült Államokba utazott. Egyetemi tanulmányai befejeztével pályafutását televíziós külpolitikai kommentátorként kezdte, majd több amerikai szenátornak is főtanácsadója volt. 1980-ban beválasztották az Egyesült Államok Képviselőházába, így ő lett az egyetlen olyan kongresszusi tag, aki túlélte a holokausztot. Tizennégyszer nyerte el a mandátumot – demokrata párti politikusként. Miután 27 évig szolgált az Egyesült Államok Képviselőházának Külügyi Bizottságában, Tom Lantost a Bizottság elnökévé nevezték ki. Washingtonban törvényjavaslatot terjesztett elő arról, hogy Raoul Wallenbergnek adják meg a tiszteletbeli amerikai állampolgárságot, és követeljék a Szovjetuniótól az 1945-ben elrabolt svéd diplomata sorsának feltárását. Elérte, hogy a Capitoliumban felállítsák Wallenberg mellszobrát. Kivívta azt is, hogy 1990. március 15-én Kossuth Lajosnak is szobrot emeljenek a Capitoliumban. Tom Lantos 2008. február 11-én hunyt el. 80 éves volt.
Tom Lantos neve összeforrt a XIII. kerülettel. 2008-ban emléktábla került annak a háznak a falára, ahol utoljára lakott, 2016-ban közterületet, egy sétányt neveztek el róla egykori iskolája közvetlen közelében, most pedig szobrot emeltek neki – ezzel is tisztelegve elévülhetetlen érdemei előtt. „Tom Lantos szobra az emberi jogok emlékműve is” – mondta Dr. Tóth József polgármester ünnepi beszédében, majd hozzátette: Tom Lantos egész életében büszke magyar volt. Szívén viselte Magyarország jövőjét, függetlenségét, a magyar demokráciát. Mindig hitt abban, hogy – pártpolitikai hovatartozástól függetlenül – alapvetően mindnyájan egy oldalon állunk. A szabadság oldalán. A demokrácia oldalán. Így vallott magáról: „Szenvedélyes elkötelezettje vagyok az olyan emberekkel folytatott párbeszédnek, akikkel nem értünk egyet.” Tom Lantosnak felbecsülhetetlen érdemei voltak az Amerikai Egyesült Államok és a demokratikus Magyarország kapcsolatainak fejlődésében.
David Kostelancik, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője beszédében kiemelte, hogy még mindig sokat tanulhatunk Tom Lantostól, aki – „arra szólított fel minket, minden állampolgárt, minden embert, hogy legyünk bátrak, ne féljünk, legyünk úrrá a nehézségeken, javítsuk ki a hibáinkat. Arra szólított fel bennünket, hogy védjük meg értékeinket, és ne feledkezzünk meg civilizációnk legbensőbb lényegéről, a számunkra legdrágább meggyőződésünkről, arról, hogy minden egyes embernek veleszületett méltósága és értéke van.” Joseph R. Biden, az Egyesült Államok volt alelnöke videó üzenetet küldött és abban így emlékezett barátjára: „Tom Lantos ajándék volt mindnyájunknak. Gyakran idézek tőle beszédeimben, ahogyan most is. Tom Lantos azt mondta: mai civilizációnk törékeny, mint az üveg, mi vagyunk a védelmezői, akik soha sem nyugodhatnak. Valóban ez a felelősségünk és a jövő generációinak felelőssége is.”
Tomicah Tillemann, Tom Lantos unokája beszédében hangsúlyozta: „Ma, csakúgy, mint a nagyapám ifjúkorában, az igazság és az együttérzés a nyilvános diskurzusban eltűnő, ritka árucikkekké vált. Pontosan ezen kihívások miatt annyira fontosak a Tom Lantos-szoborban megtestesülő értékek. Most, jobban, mint valaha, szükségünk van egy olyan ifjú példájára, aki Budapesten, a gonoszság idején vált felnőtté, de életét az igazság védelmének szentelte.” Tom Lantos özvegye, Annette Lantos asszony köszönetet mondott mindazoknak, akik a szoboravatáson megjelentek, és akik megszervezték ezt az ünnepet. „Bár Tomot rendkívül lefoglalták a kongresszusi feladatai, kedvenc mondása alapján kétféle emberre mindig volt ideje: azokra, akikre szüksége volt, és akiknek őrá volt szükségük. Életpályája vége felé sokkal többet törődött azokkal, és sokkal többen is voltak azok, akiknek volt rá szükségük” – idézte fel Annette Lantos.
A szobor felavatását követően, délután 15 órakor, Tom Lantos Szent István park 25. szám alatti emléktábláját is megkoszorúzták, ahol Annette Tillemann-Dick, Tom Lantos lánya mondott beszédet. Az Egyesült Államok nyugati, keleti és észak keleti részeiről a Lantos család négy generációjának tagjai gyűltek itt össze – mondta – emlékezni, és hogy jelezzük szeretetünket, tiszteletünket az édesapa, a férj, a nagyapa és a dédnagyapa iránt. Ugyanakkor pedig még azért is, hogy bizonyítsuk határozott elkötelezettségüket az emberi jogok, a szabadság iránt. Hitet tegyünk a szabadsághoz, a tisztességes életkörülményekhez, a szabad vallásgyakorláshoz, a sajtószabadsághoz és a boldog élet megteremtéséhez fűződő, minden embert alapvetően megillető jogok mellett.
Szándékunk, hogy kinyilvánítsuk a mai napig is töretlen szeretetünket Magyarország és minden magyar ügy iránt. Hálát érzünk, hogy itt megjelenve tanúsíthatjuk édesapámnak a hazájával kapcsolatban érzett odaadását és rajongását. Szerencsésnek tartjuk magunkat, hogy édesapánk olyan sok időt szánt arra, hogy ezt a szeretet továbbadja a következő nemzedéknek, két leányának. Viszonzásképpen mi és családjaink boldogok vagyunk, mert még az Isten is segített bennünket abban, hogy megoszthassuk a Magyarország iránti szeretetet a család fiatalabb generációjához tartozó gyermekekkel; öten közülük jobban beszélnek magyarul, mint mi magunk.
A negyedik generációhoz tartozó családtagok közül ketten most is jelen vannak. Mindkettőjüket a családunk Magyarországon született két patriarchája után nevezték el; Eli Sebastian Tillemann, akit édesanyám szeretett és nagylelkű édesapja és Thomas Peter, akit édesapánk, Tom Lantos után neveztek el. Reméljük, hogy beszélni fognak magyarul, ahogy családunk számos tagja beszéli a nyelvet, és életben tartják családunkban dédszüleik a szülőhaza, a Haza nyelve, irodalma és kultúrája iránt érzett mély tiszteletét. Sőt ennél többet is tesznek majd. Reméljük, hogy hozzá fognak járulni és tovább fogják építeni és erősíteni azokat ősi magyar ideálokat, amelyeket a vallás, az integritás, a közösség, a kiválóság, az intelligencia és az emberiesség formájában nagyapjuk magával hozott az Egyesült Államokba és amelyekért világszerte síkra szállt.
