Révay András: Nílus-parti Vacsorától A Tengerparti Vacsoráig

A társasutazásokon résztvevők jól tudják, hogy az utazási irodák mindig kínálnak fakultatív kirándulásokat. Itt sincs ez másként. A nyaralás színhelyének Marsa Alamot azért érdemes választani, mert Karnak és Luxor mellett, innen Asszuánba, és ami még fontosabb, Abu Szimbelbe is eljuthatunk! Ez utóbbi helyre csak kétnapos kirándulás keretében, de a csodálatos, páratlan látvány bőven kárpótol a fáradtságért.

A rövidebb időre, egy hétre, tíz napra érkezők többsége csak egynapos kirándulásra vállalkozik. Az egyik ilyen, Karnak és Luxor évezredes emlékeihez viszi el az érdeklődőket. Nincs értelme itt felsorolni mindazt, amit e két helyről az interneten bárki megtalálhat és az útra készülve előzetesen elolvas. Sokkal érdekesebb, amit a magyarul kitűnően beszélő idegenvezető, Mohamed Ramada mesél az ősi egyiptomi hieroglif írásról és a kartusokról, az ovális keretbe foglalt jelcsoportról, mely szinte ókori útlevélnek számított. Minden embernek volt, nem csak a fáraóknak! A legfontosabb jelek a lótuszvirág, mely a szerelem; a fekvő, füles kereszt – az élet kulcsa, a hosszú élet jelképe. A szkarabeusz a szerencse; Hórusz szeme pedig a védelem megtestesítője. Ha egy szobor bal lábával előre lép, élőt ábrázol, ha a két láb együtt van – halottat. A hatalmas oszlopcsarnok száz évig épült, 134 oszlop van benne.

Az időutazás után vissza a jelenbe: a kirándulók kis hajóval kelnek át a Nílus másik partjára, egy hangulatos étterembe ebédelni. Ez az étterem nem önkiszolgáló, a választéka szűkebb, Mohamed mindenkitől megkérdezi, mit választ, telefonon még útközben megrendeli, érkezéskor már várakozni sem kell, hiszen az idő drága. Aznapra még van program bőven. A minőségre sem volt kifogás, így a társaság jó hangulatban keres fel egy alabástromkészítő műhelyt, ahol némi szakmai bevezető és egy kis szemléltetés mellett kiderül: az áttetsző, mindössze nyolcvandekás váza eredetileg hétkilós kőtömbből készül! A vendégek jó tanácsokat is kapnak, miként lehet felismerni a valódi alabástrom tárgyakat és megkülönböztetni az utcán olcsón árult – többnyire gipsz – hamisítványoktól.

Ezen a túrán a Memnón kolosszusok gyors megtekintése után ismét évezredekkel ezelőtti korba megyünk vissza. A cél a Királysírok völgye és ott lehetőség van három sír megtekintésére is – belülről! Sajnos itt nem szabad fényképezni. Ezek sziklába vájt belső terek, gazdagon díszítve, festve. Csoda, hogy ilyen állapotban megmaradtak ennyi ideig. A felszínről jól kiépített lejtőn lehet lesétálni mindegyikbe. Az első, II. (Nagy) Ramszesz fia és egyben utóda, Merenptah fáraó sírja. Ez a legmélyebb, a visszaúton ajánlatos lassítani, idősebbeknek az emelkedő kissé megterhelő lehet. Itt különösen a bejárathoz közeli domborművek szépek. Színesebb és tágasabb a programban másodikként felkereshető IX. Ramszesz sírja, benne a mozgás is kényelmesebb. A harmadik, a legtágasabb, IV. Ramszeszé. Több terme is látható, még a szarkofág is a helyén van. Falain a festmények jól restauráltak, szinte az eredeti színekben láthatjuk a fáraó végső lakhelyét. A múmiák persze már egyik sírban sincsenek, régen elvitték őket a múzeumokba. A napot Hatsepszut fáraó templomának megtekintésével zárjuk. I. Tothmesz lánya, férfiként uralkodott közel 22 évig. Övé az egyetlen olyan templom, ami háromemeletes, és aminek lejtős feljárata van. Itt szabad a fényképezés.

Aki egy hétnél több időt szán az egyiptomi nyaralásra, jól teszi, ha nem riad vissza egy kétnapos, kissé fárasztónak látszó kirándulástól, melynek során Asszuán és Abu Szimbel is felkereshető. A száraz tények ezekről is megtalálhatók az interneten, hogy Asszuánnál nem egy, hanem két gát is épült a Níluson, az adatok is fellelhetők – hanem a látvány! A tengernyi tó képe lenyűgöző, ám az odavezető út sem érdektelen. Az első állomás Edfu. Leghíresebb épülete, a Hórusz kapu előtt máris törpének érzi magát a látogató. A következő megálló Philae szigete, ide persze hajóval jutunk el, a felduzzasztott Nílustól megmentett ókori építmények szépsége itt is elbűvölő. Az oldalukon a fekete csík jól mutatja, hogy kimentésük előtt meddig ért fel a folyóból lett tó vize.

Mivel a kirándulás kétnapos, teljes ellátással jár. A szállodából reggeli csomaggal indulunk, út közben – és majd a visszaúton is – az ebéd az asszuáni Porto Sono étteremben. Különösen a halételei, salátái finomak. Csak alkoholmentes sört tartanak, de a Birell, határozottan jó, a kiszolgálás gyors. A délutánt még egy nílusi hajókázás színesíti – igazán kellemes, vidám – majd végül megérkezünk a Pyramisa Isis Hotelbe. Lássuk be: van abban valami különleges, ha az ember egy Nílus parti szálloda úszómedencéjéből nézi a naplementét és a folyó szemközti oldalán a Núbiai sivatag színes homokja látszik. A szállodában töltjük az éjszakát, ám előtte jön még egy meglepetés. A vacsorát – erről is csak jó mondható el – a Nílusra néző teraszon szolgálják fel, hangulatát az asztalon lobogó gyertya fénye és a müezzin idáig hallatszó éneke teszi emlékezetessé.

Abu Szimbel két temploma maga a csoda. Az út szervezőinek köszönhetően korán, a mindent elárasztó japán turisták előtt sikerült megérkezni, így volt időnk elmélyülten szemlélődni, engedni, hogy hasson ránk a hely valóban különleges hangulata. Ahogy az indiai Taj Mahal-ról tartják, hogy egy legendás szerelem emlékműve, ugyanez igaz itt is. II. Ramszesz építtette az i.e. 13. században, egyet magának, és egyet imádott feleségének, Nofertarinak. Nem sírok, hanem templomok. A bejáratuknál lévő szobrok őrzik a fáraó és asszonya hiteles arcmását. Odabent nem lehet szabadulni a kérdéstől: mit tudtak ezek a több mint háromezer évvel ezelőtt élt emberek, hogy ilyen nagyszerű építményeket voltak képesek létrehozni? Nehéz elszakadni a látványtól, az ember távoztában vissza-vissza néz és nem meglepő, hogy egy ideig mindenki csendben van.

A kétnapos kirándulásról visszaérkezve a Brayka Bay Hotelbe, jól esik egy kis semmittevés, melynek csúcspontja egy romantikus vízparti vacsora lehet. Ez nincs benne a teljes ellátásban, de nem drága és igazán megéri az árát. A friss halból, rákból készült ételekhez néhány pohár finom fehérbor, mellettünk a tenger hullámai halkan csapódnak a parthoz és lassan besötétedik, csak a gyertya világít az asztalunkon. Kell ennél több? Bár van még valami! Idehaza sokan kérdezik: miért is mennek annyian a Vörös-tengerhez? Sokféle indok sorolható, ám egyről érdemes külön is szólni – és ez a sznorkelezés. Ilyenkor az ember a szemét és orrát takaró maszkot visel, amihez oldalt egy csövet kapcsolnak. A cső egyik vége a szánkban van, a másik vége kiáll a vízből, ezen át veszünk levegőt. A víz felszínén, lefelé nézve, bámuljuk a színes, víz alatti világot, megfeledkezve szinte mindenről. Odalent percről-percre, óráról-órára, napszakról-napszakra, minden változik. Egyiptomban a tengerparti szállodák többségét olyan helyre építik, ahol a parthoz nagyon közel korallzátonyok vannak. Olykor már a térdig érő vízben is, ahol úszástudásra sincs semmi szükség.

Lebegünk a sós tengervízben, elúszunk a színes korallok fölött és gyönyörködünk a különböző, ugyancsak színes halak százaiban. Marsa Alam, a Brayka Bay (Brayka öböl) pont ilyen hely! Akik úszni tudnak, a bójákkal kijelölt, biztonságos, mélyebb vizeket is felkereshetik, ahol – a Nap állásától függően – akár 7-8 méter mélységig is leláthatnak a tökéletesen tiszta tengervízben. Veszélyes állatok itt nincsenek, még tengeri sün sem fordul elő! Sokan csak azért járnak vissza Egyiptomba, hogy ezt a látványt egy-két hétig élvezhessék. Egyre több – a zátonyok körül úszkáló – vendég kezében van víz alatti fényképezőgép. Az emlék így egy életre szól és mutogatható a barátoknak, rokonoknak. Majd csodálkoznak és talán nekik is kedvük támad ide jönni – akár már a jövő nyáron!